Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos ölés november 30! 1869. 437 mely esetben csakugyan országos hálára tarthat számot, a mire utalta Vukovics képviselő ur. Tisza Kálmán ur vakmerőségnek mondta azt, a mit Bánó József barátom fölhozott, hogy találkozni fog e házban hét bátor fiu, ki a számadások átvizsgálására vállalkozik. (Atalános derültség.) Azt mondom én is, hogy igaz, miszerint ez vakmerőség; de vakmerőség az is, azt gondolni, hogy 400 képviselő között hét ne találtassák, kire bátran lehet bizni a számadások megvizsgálásait. En azt hiszem, ilyen hét fog találkozni. A tárgy törvényes oldala minden tekintetben kimerítve levén, egyszerűen csak azt jelentem ki, hogy Justh t. képviselőtársunk határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök (leszáll s helyét Gajzágó Salamon foglalja el.) Körmendy Sándor : T. képviselőház! (Élénk hosszas felkiáltások a jobb oldalon: Eláll! Bal felől: Halljuk!) Azon érdekeltség, melylyel a szőnyegen forgó kérdés a t. képviselőház bal oldaláról vitattatik; azon buzgóság, a melylyel ugyanezen kérdés a képviselőház jobb oldaláról védelmeztetik, tanúsítja: hogy egyfelől ezt a kérdést ugy fogja fel a bal oldal, mint a mely által ismét a nemzetnek egyik legvirtualisabb joga védelmeztetik ; más részről a jobb oldal ugy fogja föl e kérdést, mint a saját létalapjának, életfeltételének, t. i. az opportunitásnak elvét. (Ellenmondás jobb felől. Fölkiáltások: Épen ellenkezőleg! Halljuk! bal felől.) En, t. ház! azon szerencsétlen helyzetben vagyok, (Valaki a jobb oldalról : Igaz!) hogy mikor már a ház türelme, úgyszólván kifáradt, a mikor már az előttem szóló igen jeles férfiak minden érdekesebb positiót elfoglaltak,- e tárgyban nekem, úgyszólván, nem maradt fen egj^éb . . . Ivánka Zsigmond: Mint a hallgatás. (Derültség. Halljuk!) Körmendy Sándor: . . . mint a közharezos tiszte, kötelessége; de ezen kötelességem mellett, t. ház, én részemről meg akarok állni, (Felkiáltás jobb felől: Elállni! Halljuk! bal felől) hogyha a jobb oldal azt akarja is, hogy vissza lépjek. Szerintem — hogy a tárgyhoz minél rövidebben szólhassak — az egész tárgy egy pont körül forog s — szerintem — a kérdés lényege abban öszpontosul: vajon valódi beható, szigorú, részletes és tárgyilagos számadást vegyen-e a ház az ő pénzügyminiszterétől, illetőleg minisztériumától, vagy pedig a pro forma alkotmányhoz hiven, megelégszik egy pro forma számadással 1 (Helyeslés bal felől.) En, t. ház! a beható, a szigorú számoltatás mellett vagyok. Azt mondI ják bizonyosan a t. jobboldaliak, hogy ők is, (Ugy van! jobb felől.) Ámde ezt csak mondják; (Derültség) a szó és tett közt mindig nagy volt a különbség, és az nagy most is; (Fölkiáltások jobb feM: Miben?) pedig, t. ház, ha valamiben, ugy épen pénzkérdésben még testvérek közt sincs barátság, ezt tudjuk a gyakorlati életből is. Azért ismétlem, t. ház, hog}

7 a tárgynak szigorú, részletes és pontos megvizsgálását óhajtom, (Fölkiáltások jobb felől: Mi is!) és e tekintetből nem osztozhatom azok nézeteiben, kik oly módozatot akarnak e tekintetben igénybe venni, mely már termószeténélfogva sem vezethet beható számadásra. Mert vegyük gyakorlatilag a dolgot; mit akarnak azok, a kik csak ugy fölületesen akarnak keresztülmenni az egész dolgon? (Fölkiáltások jobb felől: Ki akar ? kik azok ?) A t. többség. Azt akarják-e megtudni: vajon, Lónyay pénzügyminiszter ur szerint is, miként Maróthy szerint, kétszer kettő négy-e? azt akarják megtudni, hogy tud-e jól összeadni és kivonni? Hogy ő jól tud összeadni, azt tudjuk költségvetéseiből; hogy jól tud kivonni, azt tudjuk jól adóexekutióiból. (Fölkiáltások jobb felől: Kötelessége! Helyeslés bal felől.) Ugy de, t. ház, három év óta, szerintem és a mi nézetünk szériát, valami mással is kellene már valahára tisztába jőni: a három évnek számvetésével, illetőleg az adókezeléssel: azzal, hogy a három éven keresztül befizetett milliói a nemzetnek, fillérei a népnek hogy és miként kezeltettek? hogy t. i. a mi bejött, arra fjrdittatott-e, a mire fordíttatnia kellett, és ugy-e, mint eleve megállapítva volt? Ez a kérdés lényege, szerintem, t. ház. A t. bal oldal egyik t. képviselője tegnap egy hasonlatról szólott. Nem fogja tán plágiumnak venni, ha én e hasonlatot folytatom, mert azon gondolat véletlenül az én gondolatom is volt. A t. jobb oldalon igen sok jómódú s mi talán még több, nagy gazda van. Köztük első sorban maga a pénzügyminiszter ur. Már mondatott, hogy ha az ő gazdái akképen állanának elő számadásaikkal, mint a hogy a pénzügyminiszter állott elő az országgyűlés elé a zárszámadásokkal, és ugyanazt kívánnák tőle, mint a mit pénzügyminiszter ur kivan a nemzettől, bizonyára rósz néven venné. En folytatom e hasonlatot, és azt mondom, ha számvevő tisztjeik csatlakoznának gazdatisztjeik nézetéhez, és helyeselnék az ily módoni számadást, sőt czélszerüségét még vitatnák is, bizonyára gyanúba jönnének mind a számadók, mind a számoltatok egy malomban őrlés miatt. Én tehát, t. ház, ugy gondolkozom, hogy épen magának a t. jobb oldalnak, mint egyik és többségénél fogva főszámvevőnek áll kötelessé-