Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos Ülés november 30. 1B69. 4.35 fogadhatom, hanem azt ezen törvény értelme valóságos elferditésének kell tartanom. Mert mit rendelnek ezen törvények ? Igen is, megszabják azt, hogy mi a kormánynak kötelessége az országgyűlés irányában, nevezetesen azt, hogy az országgyűlés bezárása, illetőleg az év letelte előtt, okvetlenül terjeszsze elő a háznak a számadást és a költségvetést. Igen is korlátot szab még a király elnapolási jogának is, a menynyiben kijelenti, hogy ő felsége a korábbi elnapolás esetén az országgyűlést oly időben tartozik egybehíni, hogy a számadások és a költségvetés megvizsgáltatván, tárgyaltathassék. De arról, hogy az országgyűlés miképen, mikor, mi módon tartozik a számadásokat megvizsgálni, sőt arról is, hogy azokat okvetlenül tartozik megvizsgálni az év lefolyása előtt, erről azon törvényekben határozott intézkedés egyátalában nincs. Azon törvényhozás, mely ezen törvényt hozta, sokkal tisztább fogalommal birt az országgyűlés természetéről, állásáról és feladatáról, semhogy előre meg akarta volna kötni kezét a jövő törvényhozásnak, arra nézve, hogy mit tartson szükségesnek e tekintetben a körülményekhez képest. Az akkori törvényhozók sokkal több belátással bírtak, semhogy oly képtelenséget követeltek volna jövőbeli törvényhozásunktól, hogy azt akarták volna, miszerint valamely miniszternek vagy a kormánynak, a mely a felelősség terhe alól könnyen akar megmenekülni, módjában álljon elhalasztani az ide vonatkozó dolgokat, mint most; összebonyolítani a kérdéseket olykép, mint most, hogy azután sarokba lehessen szorítani az országgyűlést azzal, hogy a 12-ik órában csak nagyjából, felületesen, mint most, lehessen bocsátkozni a számadások megvizsgálásába. Én a törvényeknek ebbeli értelmét annyira világosnak, annyira határozottnak vélem, t. ház, hogy egyátalában lehetetlen ki nem fejeznem bámulatomat a felett, hogy a t. kormány azon térre vitte a dolgot, a hol jelenleg áll. Lehetetlen, hogy ki ne fejezzem bámulatomat a felett, hogy ezen eljárás által önmaga vonta magára azon föltevést, vagy — a mint magok a jobb oldali szónokok kimondták — azon „gyanút," hogy kell a dologban mégis valami olyasnak lenni, mit nyilvánosságra hozni nem akarnak, és melyet ezen eljárás által elfödni kivannak. Szemünkre vettetett tegnap a túlsó oldalról, hogy ha mi bizalommal viseltetünk a kormány iránt, és meg vagyunk győződve, hogy tiszta kézzel kezeltetik az ország vagyona, miért vetünk vádat, gyanút a kormányra? En tagadom, t. ház, hogy azon előadásban, melyet Ghyczy Kálmán t. képviselőtársunk tett, s mely ezen tanácskozásoknak egyik alapját képezi, a minisztérium eljárása ellenében, nevezetesen a tekintetben, hogy nem tisztán kezeltetik az ország vagyona, vád foglaltatik; én abban ilyet egyátalában nem találok. De arról mi nem tehetünk, ha önök azt találják, hogy már maga a dolog fölhozása, és igy már maga az exposé, melyet Ghyczy Kálmán t. képviselő ur előadott, vádként hangzik a minisztérium ellen. Igen sajátságos volna, ha önök ennek folytán azt követelnék, hogy hozzá se szóljunk a dologhoz, holott mi nem csak ellenzéki, hanem képviselői kötelességünknek tartjuk, s azt hiszszük, hogy önöknek is képviselői kötelességöknek kellene tartamok : oly állást elfoglalni e kérdésben, a melynél fogva itt nem mint külön párt tagjai állunk a minisztérium mellett, vagy a minisztérium ellen, hanem mint számoltató a számadók ellen, (Helyeslés a bal oldalon) és hogy ilyformán ugy kellene tekinteni magunkat e kérdésben, mint a minisztérium természetes ellenfelét. A mi illeti az igen tisztelt minisztériumnak ezen kérdésben való magatartását, azt hiszem, t. ház, hogy a minisztériumnak ezen kérdésben épen arra kellene legnagyobb súlyt fektetnie, hogy mit kivan az ellenzék, s épen azért, mert az ellenzék kívánja, kellene magának is azt követelnie, hogy a számadások minél tüzetesebben vizsgáltassanak meg; neki magának szabadkozni kellene az ellen, hogy ne adassék meg neki az absolutorium mindaddig, mig a számadások kellőleg meg nem vizsgáltattak és a ház azok helyes voltáról magának tökéletes meggyőződést nem szerzett. Azonban a minisztérium épen az ellenkezőt teszi, és ily eljárás következtében mi kénytelenek vagyunk kutatni ezen különös eljárásának okát: és ha ezt kutatjuk, lehetetlen, t. ház, hogy két dolog közül egyet ne föltételezzünk. Vagy azt t. i., hogy itt ismét valami rejtélyes ügynek kell fenforogni, azaz olyannak, mire nézve a minisztérium magát Bécsben engagirozta, és mire nézve előbb-utóbb ki fog tűnni ismét, hogy ugy jártunk, mint már több izben történt, mikor valami homályos, valami kétes ügy fordult elő, akár a közjogi téren, akár azon kötelezettségre vonatkozólag, melyet a nemzet magára vállalt; mikor a kétely eloszlott, azt láttuk, hogy a nemzetnek vagy ismét egy joggarantiája esett áldozatul, vagy egy pár millióval kellett megtoldani a már felvállalt terheket. Azonban, ha ez volna az eset, akkor hasztalan volna azon eljárás, melyet e tárgyban czélszerüsógből most követni méltóztatnak. Hasztalan volna a minisztérium részéről az önfeláldozás, híjába vetette volna koczkára saját jó hitelét: mert a dolog előbb-utóbb világosságra fog kerülni, és akkor hasztalan késztette a kormány az országgyűlést a mostani számoltatási 55*