Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

432 77. országos ülés november 30. 1869. lovagokra emlékeztet, kik a rókavadászatokon árkon, mesgyén, kerítéseken szoktak átugratni. S ugy érzem, e bátor bizottság is majd nem gondolva semmi nehézséggel, neki fog menni a támadásnak s keresztül kasul, végig fog rajta hajtani. Még egy kérdést teszek igen t. barátomhoz. Én nem szólhatok előre az igen t. ellenzék mint testület határozatáról, abba beavatva nem vagyok; de szabad föltennem azt, hogy azután, a mit az ellenzék mondott ezen javaslat elfogadhatlanságáról, a bizottságban tagjai közöl talán senki sem fog részt venni. Már most kérdem — a legális állását nem fogom tagadni — ezen javaslat elfogadása folytán bizottságot kiküldeni nem lenne-e hiányos és a czélnak meg nem felelő? Én, tekintvén mindnyájunk kívánságát, és mert ezen folytonos kivételes állapotot valósággal károsnak tartom: a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadom. (Helyeslés a hal oldalon.) Hoffmann Pál: T. ház! Csak egy pár szót akarok mondani. (Zaj, Fölkiáltások: Nincs személyes kérdés! Halljuk!) Mindig megtisztelve érzem magamat, ha e ház azon oldala szavaimra refleetál, sőt megezáfol; de nem hagyhatom szó nélkül, hogy az előttem szóló képviselő ur velem olyas valamit mondat, a mit nem mondtam, és ha mondtam volna, egyeneseu badarságnak kellene nyilvánítanom. (Zaj hal felől.) Azt méltóztatott állítani a tisztelt előttem szóló, hogy én azt mondtam volna, hogy a képviselőház többsége a kormáaytól függ. Ellenkezőleg, azt mondtam, hogy a kormány függ a képviselőház többségétől ; ez pedig egészen más, és legkevésbbé sem olyan állítás, melyet az általam használt kifejezéssel lehetne jellemezni. (Helyeslés jobb felől.) Kemény Gábor b.: T. ház! Ha valaki, ki a parlamentális élet szokásaiban jártas, véletlenül ide tévedne és végig hallgatná e tárgyban! tanácskozásunkat, a nélkül, hogy speeialiter ismerné viszonyainkat, és megtudakolván, hogy miről folynak tanácskozásaink, azt fogná hallani, hogy eme hosszú és éles viták folynak a fölött, hogy a zárszámadások előterjesztetvén, azt kéri a kormány, hogy azok megvizsgáltassanak, és hogy a ház e tekintetben határozzon; a báz pedig el akarja odázni, messze, határozatlan időre, és mindenesetre a jövő évre : elbámulna e fölött. Es még inkább elbámulna akkor, ha tudná, hogy épen a parlamentális kormány a nemzetnek, és magának a háznak hoszszas küzdelmei és annyi áldozata után elért czél, és a parlamenti kormánynak első zárszámadása, első jelentkezése arra nézve, hogy kész kötelességének megfelelni, a zárszám adásokat előterjeszteni, azokat megvizsgáltatni; de sokan vonakodnak ezt tenni. Es leginkább elbámulna, ha fölolvasnák előtte a törvényt, mely azt mondja, hogy a zárszámadások fölött a ház határoz, és ezt oly módon mondja, melyből bátran lehet következtetni, hogy annak értelme az, hogy a fölött határozni kell még azon esztendőben: nem máskor, nem a jövő évben. Ebben, mint már előttem is megjegyeztetett, nem lehet másképen eligazodni, mint, ha oly párttaktikát, oly sajátszerű eljárást tekintünk, melyet némelyek képviselőtársaim közül oly határozottan tagadtak. Elvégre minden vitatkozásnak meg van a hossza, vége, és igy ha méltóztatnak helyeselni, hogy a tárgyalás bezárassák, akkor szívesen elállók a szótól. (Helyeslés.) Elnök: Sokan vannak még fölírva. Kemény Gábor b.: Akkor bátor leszek, habár röviden is, egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad előreboesátanom t. képviselőtársam Vukovies Sebőnek beszédét illetőleg, hogy beszéde után némileg fölhivatva érezhetik magokat a többség tagjai nyilatkozni, hogy megmutassák azt, hogy nem vaktában szavaznak a miniszteri javaslatok mellett azért, mert miniszteri javaslatok, hanem azért, mert meggyőződésük hozza magával. Mi más példákra hivatkozhatnánk, hol a minisztérium változtatta meg nézetét, azért, mert a párt, melynek kifolyása a kormány, nem tartotta helyesnek azt, a mit a miniszter javasolt. Nem azért fogadjuk el azokat, mert miniszteri javaslatok, hanem, mert meggyőződésünk szerint helyesnek tartjuk, és azért szavazunk rajok. Két törvény van, melyet számtalanszor hallottam idéztetni a közelebbi napokban, melyekben szó van a zárszámadásokról és a háznak e részben hozandó határozatáról. Mind a kettő a zárszámadások megbirálásáról s az e tekintetben hozandó végzésről csak mellesleg szól. Nekünk — mint fölemlítette "Vukovies Sebő t. képviselőtársam, hogy az igazságügyminiszternek szokása azt mondani, hogy az 1848-ki törvények csak vázolták a dolgok állását — tovább építeni s a szerint kifejteni viszonyainkat, hivatásunk. Ez a leghatározottabban áll különösen ama törvényczikkekről. Nem szenved kétséget előttem, hogy, ha tüzetesen szólott volna az 1848, vagy valamely 1867 — 68-ki törvény a zárszámadások megvizsgálásáról, s az országgyűlésnek e részben hozandó határozatáról: az fölállitotta volna a legfőbb számvevőszéket és ellenőrző hatóságot. Nem kételkedem, hogy meg lenne határozva benne az idő: hogy ne lehessen kétség a felől, hogy mikor kell a zárszámadások megvizsgálásának történni.