Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos ülés november 30. 1869. 433 Azonban mindez egész határozottsággal nem történt. Ámbár, felfogásom szerint, a törvénynek szelleme és szavai is tisztán oda czéloznak, hogy még azon esztendőben, mikor a zárszámadás beadatik, az mindenesetre tárgyaltassék az országgyűlés által, és e tekintetben véghatározat mondassák. Azonban rendkívül nagy érv lenne, ha bebizonyíttatnék, hogy a zárszámadások megvizsgálása lehetetlen; ha bebizonyíttathatnék az, hogy nem lehet azt máskép, mint felületesen és csak oly módon eszközölni, mely által az országgyűlésnek azon joga, hogy a minisztériumot felelősségre vonja, a pénzügy körüli eljárására nézve, föl lenne áldozva. De mi következnék ebből ? Elfogadható volna-e akár a pénzügyi bizottság, akár pedig t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán határozati javaslata azon esetben 1 Nem. Nagyon helyesen jegyezte meg, vélekedésem szerint, Simonyi Ernő képviselőtársam, hogy az 1848-ki IV. törvényczikk 6. §-ára nem lehet hivatkozni itt: mert az törvény által módosíttatott. Igen is módosítva van törvény által. Nem kívánok arra hivatkozni. De hivatkozhatom mindazon törvényekre, melyek nincsenek módosítva, és itt azon törvény, mely 1848-ban hozatott, az 1867-ki törvényczikk által nem a részben módosíttatott, hogy ne tartozzék a ház a számadásokat megvizsgálni, hanem, az egyéb parlamentáris viszonyokra vonatkozik. Különben maga a dolog természete azt hozza magával, hogy, ha magában a törvényben nincsen is határozottan benne az idő, mikor kell annak érvénybe lépni, hogy az nyomon lépjen életbe, a mint az alkalom arra meglesz és a zárszámadások akkor vizsgáltassanak, a mint beterjesztettek, és anynyival is inkább, ha egy egész sereg beszéd oly aggodalmaskodó és mint talán gyanút keltő sötét háttér áll elő, melyben a bizalmatlanság denevérei seregesen röpködnek, és nem csak a kormány ellen, de maga az országgyűlés ellen is bizalmatlanságot terjesztenek el az országban. Azon esetben, mondom, ha nem lehetne a zárszámadásokat kellően megvizsgálni, akkor okvetlenül törvényt kellene hozni arra, hogy azon törvény, mely erre vonatkozólag fenáll, most ezúttal ne alkalmaztassák. Ennek szüksége azonban, fölfogásom szerint, legkevésbbé sem forog fen jelenleg. A pénzügyi bizottság javaslata, véleményem szerint, oda megy ki, hogy a dolog rendje az, hogy a zárszámadásokat egy fölállítandó számszék s ellenőrködési hatóság elébb vizsgálja meg, s azután kerüljön azaz országgyűlés elé. Legkevésbbé sem tagadom, hogy ez helyes lenne : ha volna számszékünk; de miután a törvény azt KÉPV. H. NAPLÓ 18f| in. mondja, hogy meg kell vizsgálni a számadásokat, és számvevőszékünk nincs, azon módot kell használnunk, a mely lehetséges. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő t. képviselőtársam azt állította, hogy a pénzügyi bizottság azt mondotta volna , hogy a zárszámadások megvizsgálhatlanok. Véleményem szerint nem ezt, hanem azt mondta, hogy nem vizsgálja meg: mert az a rendje, hogy a számvevőszék vizsgálja meg előbb. A közt pedig roppant nagy a különbség, hogy nem lehet megvizsgálni, vagy nem akarja megvizsgálni, (ügy van! jobb felől.) Ghyczy Kálmán t. képviselő ur azt monda, hogy megvizsgálhatatlan; mert oly határtalan tömkeleget képez — ha szabad e kifejezést használnom — hogy azt elébb szakértőknek kell rendbeszedni, hogy megvizsgáltathassák. Ámde a t. kébviselő ur beszédében maga adta a legerősebb bizonyságát annak, hogy tárgyalható, nem csak elvileg, de egyes tételeiben is. (Helyeslés a jobb oldalon.) Hogy a pénzügyi bizottság azon nézetben volt, melyet előterjesztett, annak főoka az, hogy nem különböztette meg eléggé azon felelősséget, melyet b. Simonyi Lajos képviselőtársam tegnap politikainak nevezett a pénzügy mezején, s melyet parlamenti, valódi kormányfelelősségnek is lehetne nevezni, attól, mely inkább könyvelési, nem számtani, mely kifejezést nem egészen helyesnek tartok, hanem könyvelési számviteli felelősség. Nagyon világos dolog, ha azon kérdés fordul elő: honnan vétettek be a jövedelmek, és mindazon forrásokból bevétettek-e az országos jövedelmek, a honnan befolyniuk szükséges volt? hogy arra és annyi adatott-e ki, és épen azoknak adatott-e. kiknek kiadatni szükséges? e tekintetben nem csak első sorban felelős a minisztérium a pénzügyminiszteren kezdve, de a minisztérium kizárólag felelős. Ha azonban az a kérdés: ha vajon a számvitelben, a könyvezésben nincs-e hiba, téves, bűnös eljárás? a kormány e tekintetben egészen felelősség nélkülinek nem mondható ugyan, de ezen esetben végig kell kisérni az ügyet egészen azon pontig, hol elkövettetett a hiba vagy bűn, és a felelősség a kormányon kivül azokat is terheli, kik ebben közreműködtek, és kiknek kezén e dolog megfordult. Mert hiszen világos, hogy egy miniszter sem vezet számoló könyvet, egy miniszter sem pénztárnok, egy miniszter sem vesz be vagy ad ki közvetlenül országos pénzt; hanem csak elvileg — hogy ugy mondjam — szakmailag felelős a dolog kezeléseért. Ha igy különböztette volna meg a dolgot akár Ghyczy képviselőtársam, akár a pénzügyi bizottság, akkor nem mondhatta volna, hogy ezen speciális esetben 68-ról és 67-ről a kormányi fe55