Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

Tt. országos DléS november 30. 1869 k 431 hogy valahára beléptünk a rendes állapotba, engedje meg nekem a t. ház, épen ez által lesz hitelünk az eddiginél magasabbra emelve. ' Megvallom, valamennyi ok között rám nézve legkülönösebben hatott az, hogy ellenünkben az 1848-ki törvény ily értelemben idéztetett. Az 1848-ki törvényekkel már annyi mindenféle törtónt : megcsonkíttattak, módosíttattak, megsemmisíttettek nagy részt; de eddig még nem hallottam, hogy a köznépnek, az adózóknak érdekében hivatott volna föl értelmök és czéljok. A kincstárban az ország háztartására mindenkor van pénz, és e pénz az adófizetők filléreinek halmaza ; kétségkívül állni kell tehát annak, hogy a népnek, az adófizetőknek érdeke megkívánja azt, hogy a számadások a legrendesebben terjesztessenek elő és vizsgáltassanak át. Azt vonni tehát az 1848-ki törvényekből ki, hogy mi azon törvények ellen cselekszünk, midőn azon törvényeket így kívánjuk végrehajtatni, az kétségkívül nagy félremagyarázása e törvényeknek. Különben, ha jól emlékezem, az igen tisztelt igazságügyminiszter urnák igen kedves szójárása az, hogy az 1848-ki törvények mindent csakúgy vázolnak. Ezen törvényben az 1848-ki törvényhozás nem csak ezen jogot és kötelességet ruházta az országgyűlésre, de annak módját, mikénti gyakorlását is reá bízta. Igen sajnálom, hogy a jelen kérdéssel, melyben nincs valamely miniszternek egyes tettéről, hanem egy nagy elvről, azon nagy elvről szó. hogy miként vizsgáltassák át a közadóból befolyt pénzek számadása, összezavartatnak, és ezen kérdésbe bevegyittetnek bizonyos személyes tekintetek is. Én részemről megvallom, mint magánember tökéletesen hiszem, és tudom, hogy jelenleg a pénzügyminiszterről levén szó, minden, a mit Lónyay Menyhért kezébe vesz, legyen az bármilyen nehéz, nagy szakismeretet kívánó munka, igen eszesen, bölcsen és becsületesen lesz elintézve ; de mikor itt az ellenőrködés kötelességével állok szemben, akkor én tartozásomnak tekintem azt, hogy én a priori ne fogadjak el semmi számadást, legyen a pénzügyminiszter akár Lónyay Menyhért, akár Ghyczy Kálmán. (Derültség a jobb oldalon.) Megjegyzem még azt is eeekély parlamentális tapasztalatom szerint, (Halljuk!) hogy nincs jelenleg szó arról, hogy absolutoriumot adjunk; hanem csak számadásról van szó, és pedig annak vagy helybenhagyásáról vagy hibásnak találásáról. Egyátalában nincs tehát semmi értelme azon fogalomnak, a mely az absolutiót illeti. Végre, t. ház, csak egyet akarok még megjegyezni. (Ralijuk!) Ellőttünk két alternatíva áll: először az, hogy a t. képviselőház elfogadja-e Justh József képviselő ur javaslatát? (Jobb felől: Elfogadjuk!) Ha igen, a miniszter ur bebizonyította ismét erejét, melyet a többség által oly gyakran fölmutat, és akkor beteljesül az, a mit Hoffmann képviselő ur egy más tárgyban mondott, hogy t. i. midőn a t. képviselő ur azzal czáfolta Tisza Kálmán indítványát, hogy azt azért nem lehet elfogadni, mert — ugy mond — a többség a minisztertől függ. (FölMáltások: Nem mondta 1) A miniszter ur, mondom, be fogná bizonyítani valóban, hogy erővel, hatalommal és befolyással bir a többségre, de az alkotmányos rendszernek kétségkívül nem fog szolgálatot termi, ha ezt elő nem mozdítja. A második eset, a melyhez alig merek reményt is táplálni, az volna, hogy a miniszter ur saját belátásából fogadná el a pénzügyi bizottság javaslatát. Ha e javaslat az ellenzéktől jönne, akkor, t. ház, meg tudnám fogni a miniszter ur vonakodását; de a pénzügyi bizottságtól származván, azt gondolom, hogy e tekintetben annak elfogadása miniszter úrra vagy hatalmára egyátalában legkevesebb kompromissiót sem vonna. (Igás! bal felől.) És nem szenved kétséget, hogy ez által állását a nemzet szine előtt magasra emelné: mert az alkotmányos rendszernek, az adó fölötti számadás megvizsgálása rendszerének helyes alapra fektetésében őt illetné a legnagyobb érdem; ő volna az, kiről el lehetne mondani, hogy az alkotmányos rendszernek e téren megalapításában övé volt a legnagyobb rész. Azon esetre, ha Justh képviselő urnák javaslata elfogadtatnék, kénytelen vagyok még egyet fölemlíteni. Azt' hiszem, nem sértem a t. házat, ha azt gondolom, hogy ama tizenötös bizottság kiküldése által a ház magát financziális capacitásaiban kimerítette; mondom, nem érezheti magát sértve ez által a ház, szerintem, mert Angliában sok éven át volt szerencsém nézni, hogy évről évre ugyanazon 5 — 6 egyén szólott financiális ügyekben, a többiek pedig csak röviden proponáltak néhány rövidítést az egyes tételekben; már pedig, ha Angliában is ily kevés tüzetesen szakértő férfi van, azt gondolom, nem szégyen föltenni, hogy nálunk is kevés van. De mi következik abból, ha elfogadtatiJí Justh képviselő ur javaslata? Az, hogy a pénzügyi bizottság tagjai nem fogadhatnák el ez uj megbízást, mert kijelentették, hogy e téren nem foghatnák megvizsgálni a számadásokat. Lennének tehát mások, s erre nézve megvallom., hogy capitalis jó gondolat volt Bánó képviselőtársunktól, hogy keresve a leginkább megkívánandó qualifikatiókat az uj bizottság kiküldésében, rá akadt a bátorságra. (Derültség. FölMáltások: Ghyczy mondta!) Ezen bátorság engem azon délezeg