Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

430 77. országos Btés november 30. 1869. arithmetikai tételeinek helyességét vizsgálja hanem vizsgálja egyszersmind az országgyűlés meghatáro­zásából azoknak a felállított status praeliminaris­sal való megegyezését vagy eltérését, szóval az egyes tételeknek nem csak numericus valóságát, hanem egyszersmind alkotmányos természetét is. Ez okból tekintik magát a főszámvevőszéket az alkotmány egyik szükséges kerekének, és ez ok­ból föltételeztetik egyszersmind annak a kormány­tól való teljes függetlensége. Hiszen e függet­lenség — mint igen t. tagtársunk Tisza Kál­mán Angliára hivatkozva bebizonyította — any­nyira ment, mielőtt az eljárás 1866-ban módo­síttatott volna, hogy a teljes részrehajlatlan­ság rendszerén alapuló hivatal az úgynevezett eontrolor generál, ki a főszámvevőszék elnöke, egy ízben tagja levén a felsőháznak, saját ülé­sén jegyzéseket tevén a budget átalános szerke­zete iránt, a budgetnek a kormány által való visszavonását szorgalmazta és előidézte. T. ház! Ha én hasonlattal akarnék élni — igaz, hogy minden analógia csak bizonyos pontig áll — a pénzügyminiszter számadásainak az or­szággyűlés és a számvevőszék általi megvizsgá­lását hasonlítanám a nagykereakedőházak könyv­viteleinek vizsgálásához Vannak nagy keres­kedőházak mint tudjuk, melyeknek évi forgal­muk oly nagy sőt nagyobb is, mint Magyar­ország egész budgetje. Azok is szinte oly pontos és erős könyv­vitelt visznek, mint maga a budget vivője, a pénz­ügyminiszter. A különbség csak az, hogy a pénzügyminisz­ter évenkint köteles az országgyűlés, és általa a közönség elé bocsátani a maga könyveit és azo­kat vizsgálat alá ereszteni; ellenben a kereskedő házak csak akkor, ha liquidatio alá kerülnek. E pontban találom a hasonlatosságot: t. i. akkor, midőn liquidatióról van szó, a könyvek biró elé szoktak kerülni. A biró nem képes ítéletet hozni arra nézve, hogy helyesen és jóhiszemmel vitet­tek-e az illető könyvek? ő nem vizsgálja meg a könyveket, hanem erre nézve van fölállítva egy különös professio, mely a jelentékenyebb keres­kedelmi házak könyveit vizsgálja, az úgyneve­zett aeeorenting commissions. Ebben vannak elő­kelő firmák, szintoly nagyok, mint a prókátorok firmái; ezek megvizsgálják a könyveket, jelen­tést tesznek, és ennek nyomán képes azután a biró ítéletet hozni az illető házak jóhiszeméről vagy az ellenkezőről. így van az, t. ház, az or­szággyűlésen is. Mi alig volnánk képesek magu­kat a könyveket megítélni, azért szükséges, hogy a számvevőszók azokat előlegesen megvizsgálja, mind arithmetikai, mind alkotmányos szempont­ból, ós ha elénk kerülnek, mi nem csak fölül­vizsgáljuk a számvevőszék munkáját, hanem mi némikép a birói jogot is gyakoroljuk azoknak helyes vagy nem helyes voltára nézve. Felhozattak, t. .ház, némely okok a Grhyczy Kálmán képviselőtársam által javasolt mód ellen. Először mondva volt, hogy a felhatalmazás rop­pant nagy, s azért minél hamarabb intézkedni kell, hogy a miniszter oldassák fel a felelősség alól. T. ház! felfogásom szerint ezen körülmény inkább az ellenkező mellett szól: mert minél lényegesebb és terhesebb a meghatalmazás, annál pontosabbnak .kell lenni a fölülvizsgálatnak. (He­lyeslés bal felől.) Mondatott az igen t. miniszter ur által, hogy ne álduzzuk fel a jót a jobbnak reményé­ben. Teljesen osztozom ezen véleményben ; de meg i van-e már azon jó ? Mncs semmi e téren; mert — szemrehányást nem akarok tenni — de már harmadik esztendeje, hogy minisztériumunk van, és a parlamenti minisztérium egyik legszük­ségesebb kelléke a szóban forgó számvevőszék, még csak javaslatképen fekszik előttünk. Ha­annak birtokában leszünk, biztosítom a pénzügy­miniszter urat, hogy nem fogjuk a jót a jobbnak reményében feláldozni. Azt is monda miniszter ur, hogy a minisz­tériumnak igénye van elnézésre. Megvallom, ha minisztereink múltját tekintem, és tekintem azt, hogy ők is a szabadság védői közé tartoztak, mint én, és az alkotmányosság kiküzdésében te­temes részt vettek, akkor megvallom inkább azt mondanám: ha van vagy volt kormány, melytől joggal várhatni, hogy az alkotmányos rendszer kivívásában segédkezet nyújtson: valóban ezen kormánynak volna az kötelessége, (ügy van! Igás! bal felől.) Elnézésre t. ház! csak a gyenge kor­mány szorul és oly kormány, melynek tehet­ségeiben hiány van; az ily kormány fordul a maga pártjához, és kér elnézést; de azt hiszem, mostani kormányunk, mi a tehetséget illeti, ezen állapotban nincs, (FöllááUások jobb felől: Nincs ám!) s azért sem tőlünk, sem a maga pártjától elnézésre nem szorul. Mondva volt, t. ház! az is, hogy még ez­úttal történjék kivétel. T. ház, kivételről kivé­telre esztendőnkint haladunk előre. Azt hiszem, valahára elérkezett az idő, hogy ennek véget vessünk, s épen a jelen perczben, midőn maga" a pénzügyi bizottság jelentette azt, eltérni at­tól, s ismét kivételes alapon állni, véleményem szerint, méltóságunkkal meg nem egyeztethető. Azt mondotta tisztelt barátom Tóth Vilmos államtitkár ur, hogy az országos hitel ugy kí­vánja. Megvallom, a mennyire ily dolgokban cse­kély tapasztalattal birok, semmi sem képes meg­ingatni valamely ország hitelét, mint az, ha lát­ják, hogy a provisorius állapot abban soká tartatik fen. Ha a kereskedelmi és iparvilág látni fogja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom