Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

422 77. országos iíiés november 30. 1868. hogy szóljak. (Ellenmondás és derültség a jobb oldalon.) Elnök: Engedjen meg a t. képviselő ur, de azt még sem lehet teljesen meggátolni egy parlamentben, hogy a ház tetszését vagy nemtetszését ne nyilvánítsa. (Helyeslés.) Németh Albert: Ezt magam sem kívánom ; de azt sem, hogy ez annyira menjen, miszerint a szóban megakadályoz. Tehát mondom, ha valaki ma saját kezével ír alá egy vevényt, azután holnap más valaki helyettesíti és ugyanazon nevet más egyéniség irja alá, akkor engedje meg a miniszter ur, ha azon kérdést intézem hozzá, hogy kitől fogja számon kérni az illető levelet, ha a postamester azt állítja, hogy ő a vevényt nem irta alá, habár a neve ott áll ? Nem tudom, hogy az ily eljárás a postamesternek jó hiszemüségót vagy képességét bizonyitja-e 1 (Zaj és nyugtalanság a jobb oldalon.) Tessék megmondani, min csudálkoznak? (Nagy zaj.) Nem fogok elhallgatni, t. ház. (Közbekiáltás a jobb oldalon. Es hevesmegyei gyűlésbe való, de nem országházba.) En meg azt mondom, hogy hozzá szoktunk már ahhoz, t. ház, miszerint bennünket amaz oldalról lezugnak. (Felkiáltások: Hogyhogy? Bendre!) Elnök: Kérek csendet, és kérem a t. képviselő urat, folytassa beszédét. Németh Albert: De ugy tetszik, nem akarják, hogy folytassam. (Halljuk!) Továbbá azt méltóztatott mondani, hogy Török Sándor folyamodót, mindezen praesumtiókra építve, kinevezte. Bocsánatot kérek, tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a t. miniszter ur arról, a mit felmutatott, semmit sem tudott, de nem is kívánható tőle, hogy tudott legyen, mert azért van alárendelt személyzete, hogy ilyenféle minutialis dolgokban tudta és megkérdezése nélkül intézkedjék. De jól méltóztatik tudni a miniszter ur, hogy midőn a tisza-nánai postaállomás resolváltatott, fölhívás intéztetett azokhoz, kik pályázni kivannak. Ugyanakkor, mint felmutathatom az eredeti okiratot, pályázott egy egyéniség, ki öt esztendeig volt postahivatalban. (Nagy derültség.) Elnök: Csendet kérek. Németh Albert: Pályázott, mondom, egy postatiszt, ki öt esztendeig volt mint expeditor e szakmában, és elég tapasztalatot és ügyességet szerzett, még pedig hozzátéve mondhatom, hogy épen nem baloldali elveket vallott és a baloldallal semmi összeköttetésben nincs. (Derültség.) Nem hoznám fel ezeket — mert hiszen, hogy mernék én abba beleszólni, bár nem Pétert, hanem Pált nevezték ki; hanem azért említem ezt meg, mert az illető egyén azt mondja, hogy ó 450 frtnyi évi fizetés mellett ajánlta fel szolgálatát azon esetre, ha szerensseje lenne a postaállomásra kineveztetni. (Derültség.) Folyamodványára azonban bizonyos dr. Novotnyi 1949. sz. a. ráirta, hogy; „ezen folyamodványnak hely nem adathatik," és kineveztetett a másik, és pedig nem 450, hanem 850 írttal. (Derültség és zaj.) Azon kérdést intézem már most a kereskedelmi miniszterhez: Ha Török Sándor legjobb hitelű, legjobb erkölcsű egyéniség is, még is kinek volt jogában 450 irtot kidobni? vajon cselekedhettem * ezt Novotnyi ur az ország pénzéből, vagy saját zsebéből ? Ez okmányokat ezennel van szerencsém átadni a miniszter urnák. (Leteszi az iratokat a Mz asztalára.) Gorove István közgazdasági miniszter: Én többé a tárgyhoz hozzászólani nem kívánok, hanem a t. képviselő urnák meg kívánom jegyezni, hogy ha parlamenti illemet és házszabályokat méltóztatik ismerni, akkor tudnia kellene azt is, hogy a miniszter nem egyes képviselőtől veszi át az iratokat, hanem a ház határozatánál fogva az elnökség utján kapja azon irományokat, melyeknek közlését vele a ház elhatározza. (Helyeslés.) Magára a tárgyalás formájára nézve pedig azt jegyzem meg, hogy ha a ház kívánja, hogy ilyen tisztán hivatalt illető dolgok mintegy vizsgálatként a ház előtt tárgyaltassanak, a ház az azok feletti bíráskodásban vegyen részt: akkor méltóztassék eddigi szokásaitól s egyátalában minden parlamentális szólástól eltérni, s azt nekem határozottan kötelességemmé tenni, akkor igen is kész leszek mindazon állításokra, melyeket a tisztelt képviselő úrtól hallottam, tökéletesen , részletesen is válaszolni; de, a mint már előadásomban megjegyeztem, igen sajnálnám , ha a panaszlót a törvény útjától el akarnók zárni, (Élénk helyeslés) sőt részemről ezen ügynek elősegítését az által tanúsítottam, hogy meghagytam a postaigazgatóságnak, hogy mihelyt a törvényszék az ezen vizsgálatnál szükséges okmányokat követelni fogja, azokat azonnal szolgáltassa ki. (Élénk helyeslés.) A mi végre a t. képviselő urnák azon utolsó állítását illeti, hogy a kineveztetés előtt találkozott valaki, ki kisebb fizetés mellett — mint a hogy e fizetés rendszeresittetett — volt kész elvállalni a postamesterséget, (Derültség) azon egyszerű megjegyzésem van, hogy méltóztassék önmagának számot adni arról: vajon egyátalában helyes eljárás volna-e a postaállomásokat úgynevezett minuendo licitaciókon eladni? (Élénkhelyeslés és derültség) Elnök: T. ház! A nyilatkozat megtörténvén, a szabályok szerint azon kérdést vagyok köteles tenni : tudomásul veszi-e a t. ház a t. miniszter ur válaszát: igen vagy nem? Méltóz-