Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos EHés november 30. 1869. 423 tassanak azok, kik a feleletet tudomásul veszik, íölállani.^á szélső baloldal kivételével az összes ház föláll.) Ennélfogva a ház tudomásul vette a feleletet. Hfémeth Albert: A ház asztalára letettem a szóban levő iratokat. Elnök : Az ily módon letett iratokat én be nem adottaknak tekintem. (Atalános helyeslés.) Átmegyünk a napirendre: az 1868-dikizárszámadások megvizsgálása iránti tárgyalásra. Csáky Tivadar gr. : T. ház! Nevezetes az, hogy Simonyi Ernő képviselő ur épen akkor, midőn abbeli kívánságának adott kifejezést : vajha a szónokoktól valami ujat hallana, maga is oly dolgot hozott fel, melyet mindnyájunk már igen régen tudunk, t. i. azt, miszerint az ő kívánsága körülbelül abban pontosul össze, hogy /a jelen kormány álljon félre és adjon helyet másnak. Ismerjük, t. ház, azon mondatot : „öte-toi de la, que je my mette", hanem azt hiszem, ez jelenleg még nagyon is időelőtti. E tekintetben kényszerítve leszünk, a t. képviselő urat még egy kis várakozásra, egy kis türelemre kérni; (Derültség) különben, ugy hiszem, köszönettel tartozunk a t. képviselő urnák ezen kifejezéséért. (Halljuk!) Mert az én felfogásom szerint ezen kifejezésével, e vitában saját és az egész ellenzék álláspontját jellemezte. Es azért nem is csudálkozom, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur a jelen vita alkalmával oly heves támadásoknak volt kitéve. Ez, uraim, taktika, és pedig oly taktika, mely nem a mi t. ellenzékünk találmánya, hanem tulajdona minden ellenzéknek az egész világon, udon taktika ugyan, de szerintem nagyon ügyes. Mert az ellenzék egy kérdésnél sem számíthat annyira rokonszenvre a közönségnél, mint épen a pénzkérdésnél, főleg ott, a hol számadásról van szó, mert természetes szövetségesre talál azon gyanuérzésben, mely ösztönszerűleg tulajdona minden embernek ott, a hol pénzről főkép a hol számadásról van szó. így van ez mindenütt (Igaz!) és különösen minálunk, a hol az adófizetést igazságtalan kényszernek, majdnem a rablás privilegiált nemének szeretik tekinteni. En a mondottakkal nem akarok egyebet elérni t. ház, mint azt, hogy a jelen discussiót valódi színében tüntessem föl. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem arról van itten szó, szerintem, hogy a mint hallottam a szegény nép belátást és megnyugvást nyerjeü adó-fillérei kezelése tárgyában; ez, t. ház, egy hangzatos frázis és nem egyéb. (Ugy van! jobb felől.) Itt arról van szó, egy a szigorú ellenőrzés palástjába burkolt atalános rohamot intézni a pénzügyminiszter személyében az összes kormány ellen és annak rendszere ellen; (Fölkiáltás a jobb oldalom: Igaz!) azon rendszer ellen, mely ha egyebet nem, de visszaadta ezen országnak politikai életét, (Fölkiáltás a jobb oldalon: Igaz! Ugy van!) Hogy pedig a jelen tárgyalás pártkérdéssé alakult át, annak bebizonyítására, azt hiszem, elégséges újra Simonyi Ernő t. képviselőtársunkra hivatkoznom, a ki ugyanis tegnapi beszédének elején sok szép dolgot mondott pártállásról, pártfegyelemről, melyek, amint hallottam, a jobb oldalon bomlófélben vannak, hanem a mint tapasztalni szerenesénk van, nagyon is fenállanak és szigorúan kezeltetnek a tisztelt ellenzék keblében. (Derültség jobb felől.) És épen erre vonatkozólag igen íöltünt nekem Máriássy Béla t. képviselő urnák egyik mondata: igaza van, hogy otthon kell szennyes ruhánkat mosni; de ha a mosás előtt az ablakba függesztjük, akkor mindenki láthatja, hogy csakugyan szennyes. (Ugy van!jobb felől.) Es épen mivel én ezen kérdést jelen stádiumában tisztán politikai kérdésnek tekintem természetesnek tartom, hogy az ellenzék minden ütegét az ütközetbe viszi, és hogy a t. pénzügyminiszter ur dialektikájának egész erejével száll saját védelmére. En, ha tehetségem meg is engedné, a fényes szónoklatok terére nem akarom az előttem szólókat követni, csak a t. háznak engedelmével igen szárazan akarok ezen száraz tárgyhoz szólani. (Halljuk!) Három indítvány van előttünk: a pénzügyi bizottság véleménye, Ghyczy Kálmán és Justh József t. képviselő urak határozati javaslatai. Az én szerény felfogásom szerint ezen három véleménynek egyike sem egyez meg az itt sokszor idézett 1848-ik évi Ill-ik törvényczikk 37-ik §-val: mert azon három indítvány mindenike, a számadások felülvizsgáatlának egy bizonyos részét a számvevőszékre akarja bízni, azon számvevőszékre, melyről az 1848-ki törvény nem szol és nem is szólhat, miután az sem akkor nem létezett, de jelenleg sem létezik, és az idézett törvény a vizsgálat összes teendőit magára a képviselőházra bizza. Már most azon körülményből, hogy az indítványozók egyike sem kivan e tárgynál szorosan ragaszkodni a törvény betűjéhez, nem vonható egyéb következtetés, mint az, hogy ez jelenleg vagy lehetetlen, vagy nem czólszerü. Az ilyen, szerintem kényes állasban azt tartom, hogy a törvényhozó testület egyebet nem tehet, mint megvizsgálni: vajon a törvény szelleme megengedi-e annak betűitől való eltérést, és vajon ezélszerü-e ez, vagy nem ? Mindkét kérdésre határozottan igennel kell válaszolnom. Ugyanis