Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos Ili* november 30. 1869. 421 hogy egy levél érkezett meg a tiszanánai postán 6000 forinttal. Bocsánatot kérek, ez nem ugy van; mert nem egy levél érkezett meg a nánai postán, hanem mindenekelőtt megérkezett Deutseh kereskedőnek egy levele 6000 forinttal, ezt megkapta Neumann megbízottja. Erre irt föl, hogy küldjenek neki még 8000 forintot, és ugyanekkor küldött neki 2000 forintot és 6000 forintot; a 2000 forintról szóló levelet igen is átvette, aláirta a recepisset és zsebre tette, a 6000 forintról azonban a postamester mélyen hallgatott. (Zaj és ellenmondásók a jobb oldalon.) Csodálkozni méltóztatik a miniszter ur, de én még többet is hozhatnék föl, a min csodálkozni méltóztatnék. Igen is, a végén szokott pattanni az ostor, és akkor bizonyára fog csodálkozni. (Zaj, nyugtalanság.) Ezen közbeszólások alkalmatlanok, ámbár engem megzavarni nem fognak. Én mindig oly figyelemmel és kímélettel szoktam az időre tekinteni, de kijelentem, hogy most ez egyszer tágítani semmi esetre nem fogok, mindaddig, mig véleményemet elő nem adom. Tehát, mint mondám, a 2000 forintot átvévén, a 6000 forintot meg nem kapta, és ugyanazon alkalommal a postamester igen ügyesen odacsusztatott aláírás végett egy állítólag üres recepisset; mondom, állítólag, mert természetesen én sem mondhatom azt, hogy ez mind kétségbevonhatlan, a mennyiben éjjen erre kívánom a vizsgálatot, és nagyon sajnálnám, ha akadna valaki, a ki föltehetné rólam, hogy én az ügyet ugy plaidirozom, mint az illető a kereskedő ügyét, és nem ugy, mint egy bonyolódott ügyet, melynek földerítése a vagyon-, pénz-, személybiztonságra nézve okvetlenül szükséges. Tehát, ismétlem, a kereskedő megbízottja, Neumann állítása szerint, oda csúsztatott neki egy üres recepisset. azon megjegyzéssel, hogy az egy magán levélről szól, és ő azt bona üde ;dá is irta. Annak aláírása után, úgymond ő, belejegyezte a 6000 forintot a hézagokba. Eddig a dolog. Ha már most a t. miniszter ur a postamesternek múltját emlegeti, kívánom, hogy a nyomozás ugy történjék , hogy a tényálladék mindenesetre a legnagyobb szigorúsággal kiderittessék. Azon kérdésre, hogy a postatiszt mi okból neveztetett ki 1 ezt mondja a t. miniszter ur: A postatiszt azon okból neveztetett ki, mert 1862-től 1867-ig esküdt volt. En részemről elnézésül igen, de ajánlatul sohasem merném fölhozni azt, hogy valaki 1862-től 1867-ig hivataloskodott, midőn az országgyűlésnek 1861 -ik évi augusztus 22-én kelt óvása kimondja, hogy mindazokat, kik a tényleg fenálló kormányt szóval, szolgálattal támogatni fogják, a törvény súlya alá esőknek nyilvánítja. (Helyeslés bal, zaj jobb felől.) Bocsássanak meg a tisztelt képviselő urak, hogy megjegyezzem, miszerint igen jól tudóm, hogy sokan vannak a tulsd oldalon, kiknek az ilyennel a tyúkszemére tapos az ember. (Zaj a jobb oldalon, helyeslés a bal oldalon. Zaj. Elnök csenget.) Nézetem szerint továbbá aligha szolgál az illető egyénnek ajánlatául, a mit a t. miniszter ur fölhozott, hogy t. i. 1861 — 1867-ig Doboczky főszolgabíró mellett hivataloskodott; mert Török Sándor Doboczky ur testvérének a férje: a sógornak pedig saját sógora mellett kiadott bizonyítványa nem bír érvénynyel. (Nem ide való!) Azt mondja továbbá a miniszter ur, hogy az. illető egyén Heves megyében esküdtnek kineveztetvén, az alispán által ajánltatott. Méltóztassanak megengedni, ha megjegyzem, hogy azt már még sem hittem volna,, miszerint szegény fejem ellen vádul hozassék fel egykor az országházában az, ha otthon maradtam és nem mentem oda recriminálni akkor, mikor a főispáni helytartó a többi között ezen vagy azon egyént is kinevezte. Ha meglett volna megyénknek azon hatásköre, hogy a kijelöléseket megszoríthassa és . . . (Zaj. Szónok szava nem hallható) akkor az illető bizonyosan nem kapott volna postatisztséget. Elmondotta továbbá a t. miniszter ur, hogy miképen győződött meg a nevezett postamester képességéről: a miniszter ur t. i. a fölemiitett ajánló-levelek nyomán győződött meg a postamester képességéről, rnert hiszen olyan egyének ajánlatára nevezte ki, kik előtte minden tekintetben megütik a mértéket. Én ezt tökéletesen elhiszem. De méltóztassék nekem megengedni, hogy két rendbeli recepisset mutassak itt fel, melyek egyike az Első „átalános biztosító-társaságnak szól Pesten" és alá van írva Török, a másik igy szól: „Németh Albert országgyűlési képviselő urnák Pesten," és itt is alá van írva Török: ez utóbbi, ha jól emlékszem, május havában érkezett. Méltóztassék megtekinteni és összehasonlítani e két aláírást és azon meggyőződésre kell jutniok, hogy az egyik szükségképen hamis. Már most ezek után kérdem : mi bizonyítéka van a miniszter urnák a postamester képességéről? Tessék erre felelni a miniszter urnák, a ki, mint láttam, előbbi szavaimon csodálkozott. (Hoszszas zaj és felkiáltások: Ez nem tartozik ide! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget. Hosszas zaj.) Ne csodálkozzanak rajta t. elvbarátim, hogy bennünket ilyenkor le szoktak zúgni. (Nagy zaj. Fölkiáltások: Ki zúgta le a szólót? Kendre, rendre!) Elnök: Csendet kérek, t. ház. Tessék t. képviselő urnák beszédét folytatni. Németh Albert: Ugy látszik, a túloldalon levő urak nekem nem akarják megengedni,