Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

76. országos ülés november 29. 1869. 405 támadja a kormányt, — mert hisz tisztán megtámadásnak tartom azt, ha ő a számadási tételeket helyteleneknek mondja — nyomban azon ban némi elismerést fejezett ki a pénzügyminiszter ur irányában. Megvallom, ha én számvevő volnék, igen megköszönném az ily elismerést. (Derültség jobb felől.) Ghyczy Kálmán képviselő ur tehát a kormányt megtámadván, azt mondja, hogy érdekében van az országnak megtudni, vajon a kormány megtette-e kötelességót? azaz más szóval, vajon tud-e a kormány számolni ? De én azt hiszem, hogy az ő nézete szerint, a kormány számolni nem tud, s akkor a kormánynak azonnal bizalmatlanságot kellett volna szavaznia. (Helyeslés a jobb oldalon.) Beszédének másik része pedig practice meggyőzött arról, hogy csakugyan akadhat e házban oly hét bátor magyar, a ki a számadásokatmegvizsgálja. (Halljuk ! Halljuk!) Az igaz, hogy én„ valamint bizonyára mindnyájan elismerjük azt, hogy Ghyczy Kálmán képviselő ur az ország financiális capacitásainak sorában az elsők közzé tartozik: mindamellett azt hiszem, hogy ha Ghyczy barátom — kiről különben tudom, hogy mióta e zárszámadások benyujtattak, tehát két-három hét óta szorgalmasabb volt mint én, a mennyiben ő mindig itt volt az országgyűlésben, és volt az osztálygyülésekben délig, és délután 5-től egész 8-ig — de mindamellett azt hiszem, hogy ha ő, egy ember létére, megbírta e rettentő munkát bírálni, akkor azon hét specialiter kinevezett küldött tag szintén meg fogja azt bírálni tudni, és oly esetben is, ha valódilag hibás lenne a számadás, azt képes lesz constatálni is. Ha vajon csakugyan hibás-e a számadás, ahhoz most nem szólhatok: mert miután e kérdés előttünk vita tárgya nem volt, nem vettem magamnak annyi időt, hogy a tételeket megvizsgálhattam volna. De hiszem, hogy e „hét bátor magyar" — a mint azokat nevezni méltóztattak — képes lesz megvizsgálni e számadásokat és azok netaláni hibás voltát jelenlétében constatálni. (Helyeslés jobb felől) Hangsulyoztatott itt a pénzügyi bizottság véleménye. Ha nem szólaltam volna fel e tárgyban eddig, kötelességem lett volna felszólalni most: mert a ház bizalma engem e bizottságba választván, kötelességemmé tette földeríteni az e tárgyban tett véleményeket. (Halljuk!) Ama bizottságnak néhány tagja kisebbségi véleményt adott be, ezek voltak Ghyczy t. barátom és az uj ellenzéknek egyik tagja, t. i. Zsedényi barátom. (Élénk, hosszas derültség.) Ezen kisebbség a bizottságban oly térre akarta vinni a dolgot, minélfogva a pénzügyi bizottság mondjon bírálatot a számadás fölött, és hihetőleg roszaló bírálatot, A pénzügyi bizottságnak többsége azonban kijelentette, hogy nem lehet bírálatot mondania, mert csak oly számadást lehet megbírálni, melyet a bizottság tüzetesen megvitatott, vagyis melynek egyes tételeit összehasonlította. Hogy hasonlattal éljek, én kijelenthetem azt, hogy e kalap szép, de hogy miképen van alkotva? vagy van-e benne hiba? azt csak ugy mondhatom meg, ha egyenkint megvizsgáltam a kalap alkatrészeit. A pénzügyi bizottság ennélfogva határozott ítéletet nem mondott, de más részről a pénzügyi bizottság e tárgyat szakszempontból vévé fel, mert azt tartja, hogy neki szakeljárást kell követnie minden pénzügyi kérdésnél, különben pedig nem érezte magát felhiva arra, hogy e számadásokat megvizsgálja. De ha érezte volna is magát erre felhívottnak a bizottság, ideje nem volt reá. Ennélfogva a többség igy vélekedett: miután mi a budget megvizsgálásával alig készülhetünk el deczember elejéig , a mennyiben e nagy munka sok időt igényel, és miután más részt ismertük az országgyűlésnek e tekintetben hangulatát, mely számvevőszéket kivan: legczélszerübben cselekszünk, ha mint szakbizottság a számvevőszék felállítását ajánljuk a háznak. De különben nem érezte magát felhiva a pénzügyi bizottság — és azt hiszem, helyesen — arra, hogy az országgyűlésnek alkotmányos tekintetben tanácsot adjon. Mert hisz a törvények előttünk levén, a pénzügyi bizottságnak nem lehet hivatása az országgyűlést figyelmeztetni, hogy a törvényeket hajtsa végre : ez nem egy szakbizottság kötelessége. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ez volt tisztán a pénzügyi bizottságban a többségnek nézete, és nem más. Nem akarok tovább menni e tárgyban, t. ház! (Halljuk!) figyelmüket ugy is kimerítettem. De még a következőket kell megjegyeznem. Tisza Kálmán képviselő ur azt mondta, hogy ez nem pártkérdés. Miután ő kinyilatkoztatta, hogy nem pártkérdés, bocsánatot kérek, ha kijelentem, hogy részemről lovagiatlanságnak tartanám, ha őt megtámadnám és talán azon nézeteit, melyeket gyöngéknek tartok, megczáfolni akarnám. (Zajos fölkiáltások a balközépen. Be csak halljuk! Kár ezt elhallgatni! Derültség.) Mondom, ezáfolni nem akarom, (Közbekiáltás a balközépen : Nem tudom! Halljuk.') Köszönöm szíves elnézésüket, hanem e tekintetben Napóleon szavaival tartok, a ki azt mondta: il faut laver le linge sale en íámille. (Helyeslés jobb felől-; fölkiáltások a balközépen: Kár lenne a czáfolatot elhallgatni!) így tehát nem fogom e kényes kérdést vitatni. Tisztelt ház! Miután, nézetem szerint, Justh József képviselő ur határozati javaslata a törvényeket végrehajtja, miután az egyátalábau az