Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

400 7S- országos Qlés november 29. 1869. arról szól, hogy minden esetben köteles a ház még azon évben megvizsgálni a zárszámadásokat, de szól csak arról, hogy a miniszter köteles azokat előterjeszteni. Az 1867-ki X. törvényczikk, igaz, hogy ebben tovább megy; azonban kérdem, ha nem lehet ezen törvényrendeletének az időre nézve pontosan eleget tenni, ki annak az oka? En azt tartom, midőn ezen törvény kimondta, hogy a zárszámadásokat a ház megvizsgálja és azok felett határozzon, és ebben gondolom, Justh képviselő ur is —ki nem csak tagja, de elismerem, jeles tagja volt az 1848-ki törvényhozásnak—bizonyosan igazat ad, hogy a czél az alkalommal nem az volt: fegyvert adni a kormány kezébe, melynek segítségével a sikeres és alapos ellenőrzést kijátszsza; hanem az volt: fegyvert adni a képviselőház kezébe, az ország vagyona kezelése iránti ellenőrzésének sikeres gyakorolhatására. (Helyeslés bal felől.) Már pedig nézzük meg, hová- vezet az a magyarázat, melyet itt használni méltóztatnak, és a midőn csak az országgyűlés kötelességéről beszélnek ? Oda vezet, hogy az országgyűlés kénytelen — ha a minisztérium nem is teljesítette azon kötelességét, mely szerint intézkedjék az iránt, hogy a képviselőháznak módja legyen intézkedni a helyes vizsgálat módjáról, ha a minisztérium nem teljesítette is azon kötelességét, hogy idején beadja a számadást —ha, mondom, az országgjmlés mégis kénytelen azon évben megvizsgálni a zárszámadásokat : annak tiszta egyedüli eredménye az lesz, hogy az országgyűlés ellenőrködési joga kijátszatik: mert későn terjesztetvén be az adatok, nincsen ideje, hogy^ azokat megvizsgálhassa. (Helyeslés bal felől.) Es kérdezem, ki és mi az oka annak, hogy még rendszeresen szervezett számvevőszékünk nincs? Hiszen vannak a kezdetnek nehézségei: de én nem tartom azt, hogy három esztendő 24 óra, és azt sem tartom, hogy a kezdeményezés nehézségei minden lépést, mely, a valóban alkotmányos és parlamentális intézkedések életbe léptetésére szükséges, lehetetlenné tegyenek. A t. pénzügyminiszter ur tegnapelőtti beszédében beszélt azon főkönyvező hivatalról, a mely a számvevőszék helyettese gyanánt felálittatott. Én nem tudom, kinek minő fogalma van egy számvevőszékről; de azt az egyet tudom részemről, hogy nem csak én, hanem az összes alkotmányos Európa is, oly testületet, mely, a miniszter urnák saját szavai szerint, a financzminiszterium nak alá van rendelve, oly számvevőszék hebyettesének, a melynek első föltétele a minisztérium tóli függetlenség, elismerni soha sem fogom. Es mi történt tovább? lg volt országgyűlés legutolsó, mondom, legutolsó idejében tőrtént valami előterjesztés , . . Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nem előterjesztés, hanem törvényjavaslat. Tisza Káinián: . . . e • tekintetben a minisztérium részéről. Ezen előterjesztés a pénzügyi bizottság észrevételei folytán feledékenységnek adatott át, kimondván egyszerűen a pénzügyi bizottság, hogy azt igen rosznak találja, és igy elhalasztatott. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Nem is tárgyalta. Tisza Kálmán: Azontúl vártuk, hogy midőn a minisztérium programmját a trónbeszédben kiadja, ezen nagyfontosságú kérdés nem fogja figyelmét elkerülni. Elkerülte. Midőn Várady Gábor t. barátom a jelen országgyűlés legelső összejövetele alkalmával ez iránt javaslatot terjesztett be: vártuk, hogy a minisztérium vagy elfogadja azt, vagy midőn a szünidő után összejövünk, egy más javaslattal fog a ház elé lépni. Ismét nem történt semmi, mindaddig, mig mi nem sürgettük, hogy a számvevőszék iránti törvényjavaslat tárgyaltassék: csak ekkor — ismét néhány hétnek igénybe vételével — történt azután az elhatározó lépés e tekintetben a minisztérium részéről. Ha tehát nincs még ma meg a számvevőszék, ennek oka valóban senki más, mint épen maga a minisztérium. (Igaz! bal felől.) De azt is kérdezem továbbá: mit méltóztatik gondolni, hogy azon a másik utón is, mit a t. képviselő ur indítványoz és a t. miniszter ur pártol, lehetséges-e az, hogy még csak valamennyire alapos betekintés is történjék ez évben e számadásokba? Ma november 29-ike van, egy hónap van hátra ez évből; már most méltóztassék fölvenni: lehetséges-e az, hogy az a hét bátor férfiú (Derültség) csak bele is tekinthessen kellőleg a számadásokba, a háznak referálhasson, a ház még csak annyi megvitatással és meggondolással is, mennyit nem a tárgy alapos tanulmányozása, de a legszigorúbb korlátok közé szorított illem megkíván, azok felett határozhasson és még azontúl a költségvetést is, melynek, mellesleg megjegyezve, hasonlag még csak tán 48 óra óta vagyunk teljes birtokában, megszavazhassa? En azt gondolom, azon magyarázatot adni a törvénynek, hogy, ha nem gondoskodik is a minisztériuma helyes számvételre szükséges intézkedések megtételéről, azon esetre is, ha maga későn adja be számadásait és javaslatait, mégis kénytelen a képviselőház azok fölött még azon évben határozni; ily magyarázata a törvénynek nem egyéb, mint annak kijátszása. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem akarok most fölemlíteni oly tárgyat, mely szorosan nem ide tartozik ; de mellékesen megjegyzem, hogy magának a költségvetésnek