Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-75
3g2 75, országos Ölés november 27. 1869. teremtett oly körülményeket, melyeket egyszerre megváltoztatni, gyökeresen reformálni nem lehet, és hogy ezen 18 esztendő, mely minden viszonyainkra, s átalában alkotmányos viszonyaink kifejlésére akadályozólag hatott, az állami számadások fontos berendezésére akadályozólag nem hatott, állítani nem lehet; és ha Ghyczy t. képviselő ur mind az általam mondottakat, mind azokat, melyeket az irodában letettem, a végből hogy azokat a pénzügyi bizottság minden tagja megtekintse, méltóztatott volna teljes részrehajlatlanság nélkül megtekinteni, bizonyára meggyőződött volna, hogy az 1867-ki számadás nem is lehetett oly alapon, mint az lS68-ki. Miért? Mert 1867-ben csak a pénzügyminisztériumnak volt külön számvevősége s annak is csak a régi szerkezetű; a többi minisztérium számvevőséggel nem birt, hanem volt egy országos számvevőség Budán, Szebenben és Zágrábban. Mi több, még a pénzügyi minisztériumnak sem volt némely szakokban ilyen számvevősége, a mennyiben nem lehetett azonnal a pénzügyérség minden ágában ily számvevőséget teremteni az ügykezelés megzavarása nélkül, és igy történt, hogy a dohány, bélyeg, jogilleték, bányászatra vonatkozó számvevőség csak később, az év második felében tétettek át a minisztermmhoz, hasonlókép a posta- és távirdai ügyekre vonatkozólag is, miután ezek csak az év második felében vétettek át véglegesen; mindezen számadások — a régi mód szerint — Bécsbe helyeztettek s a Bécsben létezett számvevőség által ellenőriztettek. Mi lehetett tehát irányadó, mi indokolja az 1867-ki számadás alaposságát ? Semmi más, mint a mit múlt évi beszédemben is emiitettem, és a mi az itt fekvő iratcsomagokban foglaltatik : hogy a kezelési kimutatások a legfőbb számvevőszék által összeállitott tételeken alapszanak. Nem mulaszthatom el ez alkalommal Ghyczy Kálmán t. képviselő urnák egy megjegyzésére nézve meg nem tenni észrevételeimet. Grhyczy Kálmán ur ugyanis igy szólt: „Hogy is lehetnek ezen számadások helyesek, hisz a horvát egyesség csak a múlt országgyűlés folyama alatt jött létre. De én azt hiszem, t. ház, hogy ha mindamellett már 1867-ben a horvátországi pénzügyi kezelést átvette a kormány, ez nem hibául, de talán érdemül tekintendő : mert a magyar kormány kötelességének ismerte a koronázás ténye után azonnal megtenni minden lépést az iránt, hogy azon terület, mely a magyar szent koronához tartozik, pénzügyi tekintetben ne Bécsből de Budáról igazgattassák s nem csak horvát-szlavón országokban, (Helyeslés a jobb oldalon) de a határőrvidéken is haladék nélkül átvette a magyar minisztérium a jövedelmek kezelését; ha tehát azokról számolt, ugy a mint azokról számolnia kellett, csak alkotmányos kötelességét teljesiti; ezt pedig kormány ellenében, ugy hiszem, nem lehet szemrehányásként felhozni. (Jobb felől élénk helyeslés.) Nagyon hosszadalmas volna, t. ház, ha mindazokra akarnék felelni, miket Ghyczy t. képviselő ur felhozott; (Halljuk!) de nem is jegyeztem fel mind azon számokat, melyek ő általa e részben czélja alérése végett, elősoroltattak; csak azt jegyzem mpg, hogy az 1867-ben beadott számadásban minden bevétel és minden kiadás benfoglaltatik. A mi azon átalános észrevételét illeti, melynek indokolása végett egy rakás számot idézett, hogy az 1867-diki kezelés tételei nem egyeznek az 1868-diki zárszámadással, megjegyzem, hogy nem is egyezhetik a két számadás : mert egészen más alapon készült az egyik, más alapon, a másik számadás, mert az egyik kezelési kimutatás, a másik zárszámadás. Nem csak Ghyczy képviselő ur, de a pénzügyi bizottság kisebbsége is azon véleményt nyilvánitá, hogy már azért sem lehet az 1868-ki számadásokat megvizsgálni, mert az 1868-ik évi zárszámadásban 1867-ik évi hitelmaradványok és hátralékok, valamint számos, az 1857-ik évi számlára 1868-ban történt bevételek és kiadások is fordulnak elő. A külön véleménynek állítása azt tanúsítja, hogy a külön véleményt adó tisztelt urak az eddig fenállott számviteli rendszer elveit kevésbbé ismerik. Minden zárszámadásban ugyanis a mnlt évi tételek átmennek a jövő évre, s igy az 1867-ki számadásban foglaltatnak 1866-ki tételek, az 1866-iban 1865-kiek stb., ennélfogva, ha ezen elv állana, ugy az 1867-ki számadást sem lehetne megvizsgálni, mert benne 1866-ik évi tételek fordulnak elő. És igy minden számadás megvizsgálhatatlan volna; mert a dolog természetében fekszik, hogy sok kiadás van, melynek folyóvá tétele a reá következő évnek első hónapjaira esik; azonban ezen kiadások a zárszámadásnál foglalt mérlegben teljesen elkülönítve fordulnak elő, s igy kiszámítható : összesen véve mennyi kiadás történt a törvényhozásilag megszavazott egyes tételekre. Még egy tárgy iránt kívánok fölvilágosítást adni. (Halljuk!) Én részemről nyilvánítom, hogy minél részletesebb és minél mélyebben beható az a megvizsgálás, nekem annyival inkább kell azt óhajtanom, nehogy a számadások pontossága iránt téves eszmék keletkezhessenek. Nem is tartok attól, sőt meg vagyok győződve, hogy, ha az átmeneti nehézségeket tekintetbe véve, a két számadásnak különböző formáját figyelembe véve, valódi szakférfiak fogják bírálni a számadást, a számadások alapossága bebizonyuland: mert az 1867-diki számadás, a
