Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-75
75. országos ülés november 27. 1869. 381 ha azzal állunk elő, hogy az annyira bonyolult, oly széles körű, annyi előkészítést kivan, hogy ahhoz még csak hozzá fogni sem lehet. (Nyugtalanság hal felől.) Tehát megjegyezve, t. ház, hogy majd későbben fogok arról szólani, mit rendel a törvény és mit kell teljesíteni, s hogy azt teljesíteni nem lehetetlen feladat: most méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólott Ghyczy Kálmán némely állításaira, melyeket állításai tömkelegéből kijegyeznem sikerült, válaszoljak. (Halljuk!) Mindenek előtt megjegyzem, hogy beszéde kezdete és további folyama közt nagy ellentét létezik. Képviselő ur azzal kezdte beszédét, hogy elismeri a 67-ki számadások összeállításának nehézségeit; előadta, hogy bizonyára nehéz feladat részletes zárszámadást adni nem alkotmányos utón létrejött előirányzat alapján, mely még is a kiadásoknál tekintetbe veendő; továbbá a múlt évben a számadások beadása alkalmával mondott beszédem bizonyos részét idézve, monda, hogy miután maga a pénzügyminiszter is azt állitja, hogy mindaddig inig a közös activák és passivák, közös követelések és tartozások iránt, a két minisztérium között a végleszámolásvégheznem ment, pontos zárszámadást nem lehet összeállitani; tehát elismerte a nehézségeket, s hozzá teszi, ha ez indok akar lenni arra, hogy a rmniszterium ne számoljon arról, mit ez év alatt bevett és kiadott. Hiszen mi sem kérünk egyebet — úgymond — mint épen azt: adjon számot arról a mit kezelt, bevett és kiadott. Tehát midőn beszéde elején csakis a bevételek-és kiadásokról, tehát a kezelésről kivan számadást, beszéde további folyamában igyekszik kimutatni, hogy az általam 1868-ban október 2-án, tehát lí hónap előtt benyújtott számadás nem számadás, tételei alaptalanok. E tekintetben hivatkozott beszédemre, engedje meg, hogy én is hivatkozzam arra, azon súlyos ellenvetése ellenében, hogy ezen számok nem való, csak levegőből vett számok, (Bal felől: Nytigtalanság), melyeknek alapjok nincs. Föl kell tennem, hogy a képviselő ur, ki beszédem egyik részét idézte, elolvasta az egész beszédet; ez esetben pedig hivatkozom arra, hogy e számadások, melyeket én 1868. október 2-án beterjesztek, a valóságos kiadásokat és bevételeket tartalmazók. Idézem beszédemet. (Olvassa:) „Mindezen számadások helyessége megbírálható a legfőbb számvevőszék összeállított és bemutatott részletes kimutatásaiból." Később azt mondom, hogy 13 ily mellékletet adtam be, azon kéréssel, hogy ezen 13 darab kimutatást a t. ház a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék áttenni, hogy magának meggyőződést szerezhessen arról: vajon az általam bemutatott összeállítások, melyek az alkotmányos fogalmakhoz képest egyes minisztériumokként vannak szerkesztve, megegyeznek-e a legfőbb számvevőszék most bemutatott kimutatásaival? Továbbá, midőn beszédem után felszólalt Zsedényi képviselő ur, arra válaszolva azt mondám: A kiadások, a bevételek minden egyes tétele kellőleg volt ellenőrizve, s én azokat azon kéréssel adom be, hogy a ház a pénzügyi bizottságnak adja ki, miszerint az általa most elősorolt számadások és előterjesztett kimutatások valóságáról, melyek már most minisztériumokként vannak egybeállítva, magának meggyőződést szerezzen." Erre az elnök kimondd a határozatot : „A beadványok a 15-ös bizottsághoz tétetnek át, azon utasítással, melyet a pénzügyminiszter ur kért." Miután pedig némelyek azt álliták, hogy a pénzügyi bizottság ezen számadásokat a 13 melléklettel nem látta, kikerestem a ház levéltárából a pénzügyi bizottság jeygzőkönyvét, mert épen a külön véleményben, melyet a pénzügyi bizottság oly három tagja adott be, kik az első pénzügyi bizottságnak is tagjai voltak, álliták, hogy ezen számadásokat nem látták: ennek ellenében ime kezemnél van az 1868. október 9-én felvett jegyzőkönyve a pénzügyi bizottságnak. (Olvassa:) „Lónyay pénzügjmiiniszter két számadási csomagot mutat be: az egyik kimutatása a magyar minisztérium, valamint a horvátországi udvari kanczellária, úgyszintén a magyarországi, erdélyi és horvátországi földtehermentesitési és országos alapok bevételeiről és kiadásairól 1867-ben; a másik kimutatása a magyarországi, erdélyi és horvátországi pénzügyminisztérium tárczájában, továbbá a magyarországi, erdélyi és horvátországi udvari kanczellária tárczájában 1866 és 67-ben előforduló valódi bevételeknek és kiadásoknak, végre a magyarországi, erdélyi és horvátországi posta-jövedéknek és távirdai kiadásoknak 1866-ban és 1867-ben." A végzés ez : ,,Mindkét csomag áttétetik a bizottsági jegyzőhöz, hogy az országgyűlési irodába tegye le, hol a bizottsági tagok rendelkezésére lesznek, tanulmányozás végett." Ezen tagok között olvasom Ghyczy Kálmán képviselő ur nevét is. (Derültség.) Tehát mindazokról, mik akkor beterjesztettek, sőt azon alkalommal elmondattak, nem kétkedtem, hogy neki teljes tudomása van. Egyébiránt, ha valaha volt kormány, mely a maga számára jogosan és méltán igénybe vehette azt, hogy r az átmeneti korszak nehézségeivel szemben minden tárgy megítélésénél nem képzelt valami legjobb, hanem a létező viszonyok v^étesseaek tekintetbe, ez bizonyára a jelenlegi kormány kérheti maga számára: mert azt hinni, hogy azon 18 évig tartott korszak, mely 1848-tól az alkotmányos korszak visszaállításáig lefolyt, nem
