Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-75

378 75. országos ölés november 27. 1869. 1868. évi pénztári mérlegben foglaltatik, most tán nem ér sokkal többet annál a 10 milliónál, mely az 1867-ik év végével találtatott a pénztárban. A mi a többi számadási okmányokat illeti, két sommázat van: az egyik sommázat magában foglalja a jövedelemnek összehasonlítását a költséggel, a másik a bevételeknek összehasonlítását a kiadással. Két összehasonlító kimutatása van: az egyik összehasonlítja a jövedelmet a közigazgatási eredménynyel, a másik a bevételt a pénztári eredménynyel. Mindezen négy kimutatás egymástól különböző eredményeket mutat fel. Abban megegyeznek, hogy az előirányzattól való eltérésüknek igazolása egyikben sem foglaltatik; (Derültség) de abban nem egyeznek meg egymással, a miben mindenesetre meg kellene egyezniök, mert — mint már bátor voltam előbb is említeni — az 1867. esztendőről átszármazott tételek ezen sommázatba és az összehasonlításokba különböző összegekben vannak bevezetve. Hogy különböző alapokon vezetett számtételeknek különböző eredményének kell lenni, azt kérdésbe venni nem lehet; de fenmarad a kérdés; hogy melyik tehát ezen különböző kimutatások közül az igazi zárszámadás? Pénzügyminiszter ur azon előadásában, melyet a múlt hó 18-án e házban tartott, zárszámadásnak a sommázatot és jelesül a sommázat azon részét jelölte ki, mely a jövedelmet a költséggel hasonlítja össze. Ugy de a sommázatnak ezen részében nem foglaltatik benne az 1868-iki előirányzat, nem hasonlittatik össze a valóságos eredmény ezen előirányzattal, az eltérések nem jelöltetnek ki, annál kevésbbé igazoltatnak, és e felett a sommázatnak ezen részében nem foglaltatik benne nagy része azon bevételeknek, melyek az államjavak eladásából, úrbéri kötvényekből, bordézsma váltságból folytak be, semmi nem foglaltatik benne azon összegekből, melyek az 1867. esztendőt megelőző adóhátralékokból, bérhátralékokból és a vasúti kölesönből folytak be, s e fölött több más tétel is hagyatott ki. Nem mondom, hogy ezen tételek, melyek, ha felületesen számittatnak, mintegy 148 millió frtra mennek, mind oly természetűek, hogy a zárszámadásban okvetlenül megemlitendők; de azt merem állítani, hogy azon általam nevezet szerint kiemelt tételek oly bevételek, melyek a ház előirányzata folytán történtek az állampénztár részére, s az állam zárszámadásába csakugyan bele foglalandók. (Helyeslés.) És igy a sommázat említett része nem felelvén meg a zárszámadás •kellékeinek, mindig fenmaradt még azon kétség, hogy melyik tehát az 1868-ki valódi zárszámadás. Bár miként oszlattassék el azonban ezen kétség, annyi — nézetem szerint — bizonyos, hogy miután az 1868-ki zárszámadásban minden kétségen kívül ben vannak foglalva, az 1867-ki hitelmaraclványok és túlkiadások az 1867-ik év szolgálatára tett bevételek és kiadások, és ezen tételeknek számbavételével van az 1868-ki zárszámadás végső számeredménye kiszámítva: az 1868-ki zárszámadás nem vizsgáltathatik meg a nélkül, hogy az 1867-ik évről átvett tételek helyessége előbb ne constatáltassék. (Helyeslés a hal oldalon.) Ezen tételek helyessége pedig nem constatálható máskép, mint az 1867-ki számadás beadása és megvizsgálása által : mindaddig tehát, mig az 1867-ki számadás beadva nem lesz, az 1868-ki zárszámadás meg nem vizsgáltathatik; annálkevésbbé utasittathatik megvizsgálás végett valamely országgyűlési bizottsághoz. Mindazon nehézségek mellett azonban, melyeket az 1867. és 1868-ki számadásokra vonatkozólag bátor voltam előterjeszteni, teljes őszinte seggel kimondom, hogy legkisebb kétségem sincs az iránt, hogy ugy a pénzügyminisztérium, mint a többi minisztériumok által hiven kezeltetett az állam vagyona. A pénzügyi bizottság jelentése nem bizalmatlanságon alapul; a pénzügyi bizottságot jelentésében foglalt véleménye kifejezésére ösztönözte annak érzete, mit a jó rend, más alkotmányos országok példája, a számvizsgálat technikai oldalainak sajátságai megkívánnak, ösztönözte azon kötelesség érzete, melynél fogva a pénzügyi bizottság nem érezte magát hivatva oly munkának felvállalására, melynek állásánál fogva megfelelni nem képes. (Helyeslés a hal oldalon.) Hogy nem bizalmatlanság szülte a pénzügyi bizottság jelentését — melyhez magam is csatlakoztam — mutatja azon körülmény is, hogy azon nehézségek, melyeket itt bátor voltam most a kérdéses számadásokra vonatkozólag előterjeszteni, a pénzügyi bizottság jelentésében egy szóval sem fordulnak elő, és hogy azok megemlítése a jelentésben senki által nem is szorgalmaztatott. Mindamellett, hogy meg vagyok győződve arról, hogy az állam pénzügye a minisztériumok által hiven kezeltetett, be kell vallanom, hogy lehetőnek — sőt hogy őszinte legyek — valószínűnek tartom, hogy a könyvelés rendszerében, a számoknak mesterséges eombinatiójában, csoportosításában könnyen történhetett hiba és tévedés, és ha a hiba itt létezik, akkor ezen számadásoknak szakferíiak által volt tüzetes átvizsgálása, illetőleg újjáalakítása előtt bármely más országgyűlési bizottságnak vizsgálata merőben illusorius. (Helyeslés a bal oldalon.) Azon hiba ellen, melyet emiitettem, nem biztosit bennünket a fökönyvelési osztály tekin-