Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-75
75. országos ülés november 27. 1869. 379 télye. Áll ezen fókőnyvelési osztály egy pénzügyminiszteri osztálytanácsosból, egy titkárból és a segédszemélyzetből. Meg vagyok győződve, hogy azok igen értelmes, derék, jellemes férfiak; de azt, hogy a minisztériumok irányában függetlenek legyenek, róluk mondani nem lehet. Egyébiránt ezen fókőnyvelési osztály csakis azt teljesítette, mit a czime megkíván: ugyanis könyvezett s nem ellenőrzött. A minisztériumok által beterjesztett kimutatásokat bevezette könyveibe, a számokat összeállította, de arra hivatva nem érezte és nem érezhette magát, hogy az egyes minisztériumoktól az előirányzatoktóli eltérésekre nézve fölvilágosítást kérjen, szóval, tisztán könyvezett s nem ellenőrzött. (Helyeslés.) A hiba, melyet a fókőnyvelési osztály elkövetett, talán onnan ered, hogy a főkönyvezési osztály a zárszámadás főezéljának azt tekintette, hogy kimutassa, hogy a minisztérium kormányzata alatt mennyivel szaporodott az állam értéke, s menynyi megtakarítás történt, és ezen mellékes czél követése mellett eltévesztette a zárszámadásnak főczélját, mely abból áll, hogy az államvagyonnak összes kezelése tisztán, világosan, átlátszóan mutattassák ki. Én magam is igen helyeseknek, igen czélszerüeknek tartom azon eombinatiókat, melyek által kimutatandó, hogy az állam pénzügye hiánynyal vagy megtakarítással kezeltetett-e ? de ezen combinatiók, nézetem szerint, csak másodsorban, csak akkor lehetségesek, ha előbb az állam pénzügyének összes kezeléséről a zárszámadás annak rendje szerint tisztába hozatott. A számok azon mesterséges combiiiatiója, melynek példányait a zárszámadás mutatja, azon eredményre vezetett, hogy én legalább nem voltam még szerencsés találni senkit, ki azt állíthatta volna magáról, hogy ő ezen zárszámadást tökéletesen érti, és teljesen meg vagyok győződve, hogy ezen zárszámadás mindaddig, míg szakértő férfiak által újból össze nem állíttatik, megvizsgálható s megállapítható nem lesz, egy ily uj összeállítást pedig az e téren dilettáns országgyűlési képviselők nem tehetnek, hanem azt csak e végre hivatott szakférfiak képesek megtenni. Képes megtenni egy önálló független államszámvevőszék. Ezen okok azok, melyeknél fogva tovább is kívánnom kell, hogy ugy a már beadott 1868-ki zárszámadás, mint az ezentúl beadandó 1867-ki zárszámadás mindenekelőtt ezen felállítandó, és hiszszük, legközelebb felállítandó számvevőszéknek vizsgálata alá bocsáttassák. Most még csak néhány szót akarok szólani azon határozati javaslat tartalmáról, melyet Justh képviselőtársam tett a ház asztalára. A főkérdés a mai vitában — miként igen helyesen jegyezte meg ő — az, hogy mit tevő legyen az országgyűlés a beterjesztett, befejezett számadásokkal az 1848-diki Ill-ik törvényczikk 37-dik szakasza és az 1867-dik X-ik törvényczikk értelmében ? Némelyek, és ezek közt Justh József képviselő ur is, ha jól értettem, azon véleményben vannak, hogy ezen törvény rendelete szerint a beadott számadások rögtön megvizsgálandók, azok folytán a minisztériumnak az absolutorium megadandó vagy nem adandó, és csak a netán közbejött számítási hibák kiigazítása bocsátandó a felállítandó számvevőszék elé. Mások ellenben azon véleményben vannak, hogy midőn az 1848: ni. törvényczikk 37. §-a azt mondja, hogy „a minisztérium az ország jövedelmei és szükségeinek kimutatását, s a múltra nézve az általa kezelt jövedelmekrőli számadását országgyűlési megvizsgálás, illetőleg jóváhagyás végett az alsó táblánál bemutatni köteles", azt határozottan megmondja, mit köteles tenni a minisztérium : t. i. számadását évenkint köteles beterjeszteni ; megmondja továbbá azt is, hogy azok országgyűlési megvizsgálás alá terjesztendők. De az országgyűlési vizsgálat módjáról egy szóval sem intézkedik. Hasonlókép az 1867: X. törvényczikk is csak azt foglalja magában, hogy, ha az országgyűlés korábban záratnék be, mintsem a számadások iránt határozat hozathatott volna, akkor oly időszakban hivassék ismét össze az országgyűlés, hogy a számadásokat még azon évben tárgyalhassa. Mily határozatot hozzon azonban az országgyűlés ezen számadások iránt? mikép tárgyalja ezen számadásokat ? erről a törvény nem rendelkezik. A. törvény ezen rendelete tehát nem zárja ki azt, hogy az országgyűlés a befejezett számadások iránt akkép is határozhat, hogy azok mindenekelőtt a számvevőszék által vizsgáltassanak meg. Ha Justh képviselő ur ezt tagadja, akkor bátor vagyok tőle kérdezni, hogy : mily alapra, a törvénynek mily intézkedésére alapítja azon javaslatát, hogy a kérdéses számadások egy hét tagból álló bizottság által vizsgáltassanak meg ? Ezen héttagú bizottságnak a törvényben semmi nyoma nincs. (Ellenmondás jobb felől.) Ha az országgyűlésnek jogában van egy héttagú bizottságra bízni a beadott számadások előleges tárgyalását, jogában van a számvevőszékre is bízni ezt. (Élénk helyeslés.) Ezen vitában, mint már emlitém, főkép arról levén kérdés, hogy mi teendő az országgyűlés által a befejezett számadásokkal, az 1848. és 1867-iki törvények értelmében? miután ezen kérdésre nézve még magunk sem vagyunk itt az országgyűlésen tökéletesen tisztában, legalább a ház ez iránt még nem nyilatkozott, be kell vallanom, hogy nem értem Justh képviselő ur ha48*
