Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-74

362 74. országos ülés november 26. 1869. internationális szerződések nyújtatnak be a háznak, a fordítással egyszersmind az eredeti szöveg is nyújtassák be. Ezen szöveg az én tudtommal nem nyújtatott be a képviselőknek. Gorove István közgazdasági miniszter : De benyujtatott! Simonyi Ernő: Igen is az osztályokban előkértük a miniszteri tanácsos urat, és ez azután, de akkor is még nem egészen correct szöveget mutatott be. De arra az osztályokban magokban is már kevés idő volt, hogy a bemutatott igen terjedelmes szöveg szóról szóra átvizsgáltassék és összehasonlittassék azon fordítással, mely a képviselők kezébe adatott. Én tehát csak azon óhajtásomat fejezem ki, hogy jövőre, midőn internationális szerződések adatnak be, az eredeti szöveg is adassék be, nyomattassék ki és osztassák szét a tagok közt, annál is inkább, mert ezen eredeti szöveg az, mely kötelező. Egyébként megvallom, hogy szokatlannak is találom és szükségesnek sem tartom azt, hogy az ilyen szerződések szó szerint a törvénykönyvbe igtattassanak. Ez nem olyan törvény, milyet mi közönségesen ezen nevezet alatt értünk. A mi törvénykönyvünkben foglalt törvények az ország lakosait egymás közt kötelezik; tehát a szerződések, melyek nemzetek közt köttetnek, tulajdonkép a törvénykönyvbe nem is tartoznak. Miután azonban itt már fölvétetett azon szokás, hogy a külföldi szerződéseket is törvénykönyvbe igtatjuk, és mintegy törvényczikkelyezzük : ugyanazon oknál fogva, melyet már elébb előterjesztettem — hogy t. i. a szerződések eredeti szövege a kötelező — óhajtanám, hogy a törvénykönyvbe az eredeti szöveg is igtattassék be, ámbár — mint mondám — fölöslegesnek tartom egyátalában a törvénykönyvbe igtatást. Azon észrevételt is kell még tennem, hogy ezen szerződés későn adatott be. Ez ugyanazon indokolásban, melyet a miniszter ur a törvényjavaslattal együtt beterjesztett, motiváltatik, s ezen indokolásnál fogva én ez iránt további észrevételt nem teszek; csak azon kérelmet volnék bátor koczkáztatni, hogy jövőben minél hamarább, a lehető legrövidebb idő alatt nyújtassanak be az ilyen szerződések, olyankor, mikor még lehetne rajtuk változtatni, ha változtatásnak szüksége mutatkoznék. A mi már e szerződés eredeti szövegét illeti, az német nyelven van szerkesztve. EQ, t. ház, ugy tudom, hogy Európában az elfogadott diplomatiai íryelv a franezia; legalább JQV-dik Lajos korától fogva, a kinek követei egy alkalommal — midőn a francziák győzelemben voltak — kijelentették, hogy más nyelven nem tanácskoznak, mint franezia nyelven; egész Európában a franezia nyelv fogadtatott el diplomatiai nyelvül. Fenmaradt azonban a volt német birodalomban azon szokás, hogy a'német birodalomnak külön fejedelmei és külön tartományainak kormányai egymás közt német nyelven érintkezzenek, és .minden által ok egymás közt kötött szerződés német nyelven szerkesztessék. A német szövetséghez, mint tudjuk, tartozott a hollandi király, mint Luxemburg nagyherczege, és tartozott a dán király is, mint Schleswig-Holstein és Lauenburg herczege. Ezen két fejedelem is tehát, ámbár egyéb birtokrészeik nem tartoztak a német birodalomhoz, azon esetekben, midőn a német birodalomhoz tartozó országok kormányaival érintkeztek, elfogadták az ott divatozó szokást, hogy t. i. ők is németül szerkesztették az illető okmányokat és szerződéseket. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy Magyarország soha semtartozott a német birodalomhoz. De a prágai békekötésnél fogva, 1866 óta a velünk fejedelmi kapcsolat által egybekötött Ausztria is kilépett a néniét szövetségből s a német birodalomnak többé részét nem teszi. Nem akarok hosszas lenni annak fejtegetésében, mennyire volt kívánatos Ausztriának ezen kilépése ausztriai szempontból; de határozottan merem állítani, hogy arra nézve alig van véleménykülönbség, hogy Magyarországra nézve csak kívánatos volt Ausztriának ezen kilépése a német birodalomból, a melyhez Magyarország soha sem tartozott. De mert ily kívánatosnak tekintem magyar szempontból: nem mellőzhetem egyszersmind azon óhajomat is kifejezni, hogy ezentúl Magyarország és Ausztria, midőn közös miniszterek által érintkeznek azon kormányokkal, melyek előbb a német birodalom részeit képezték, de melyekhez most Ausztria is tökéletes idegen lábon áll: az Európa többi országaiban idegen nemzetek közt divatozó diplomatiai nyelven, franezia nyelven, érintkezzenek. (Helyeslés a hal oldalon.) Ezen óhaj kifejezése mellett, ismételve kijelentem, hogy ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Gorove István közgazdasági miniszter: T. ház! Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. előttem szóló képviselő ur kívánalmait, különösen azoknak, ha jól emlékszem három pontját, nem csak jövendőre nézve osztom, hanem a múltban már teljesítettem is. így a távirdai egyezmény benyújtása alkalmával volt szerencsém kijelenteni, és bizonyára a Naplóban lesz nyoma, hogy ezen távirdai egyezmény eredeti szövegét is benyújtom a képviselőháznak. Ugyanez történt nem csak ezen alkalommal most, hanem történt a legközelebbi nemzetközi szerződések benyújtása alkalmával is, és igen jól emlékszem, hogy midőn ezen szerződés