Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-73
73. országos Illés november 25. 1869. 343 vonatkozó hazai törvényeink, melyeknek a cs. Mr. katonaság nem engedelmeskedik? „3. Ha érvényben vannak, akar-e és fog-e a t. honvédelmi miniszter nr a cs. k. katonaságnak olyatén utasítást adni, hogy Vas megye közönségének a törvény értelmében hozott határozatának engedelmeskedve, kijelölt téli szállásaikra vonuljanak?" Zichy Nándor gr.: T. ház! Vannak kérdések, melyek iránt a parlament semmi országban és semmi körülmények között közömbös nem lehet. Ilyen kérdésnek tekintem én azon viszonyokat, melyek jelenleg Dalmátországban fenforognak. Ezek a magyar-osztrák birodalomnak, (Zaj a bal oldalon) a magyar birodalomnak és az osztrák birodalomnak érdekeltségét, figyelmét nagy részben magukra vonni hivatvák. Lehetetlen közönynyel nézni ezen kérdésnek mikénti elintézését. Két nagy érdek van ahhoz kötve. Egyik politikai érdek a jövőre nézve, s ez azt követeli, hogy ezen kérdés minél alaposabban s minél inkább megnyugtatólag oldassék meg. Másik a jelennek érdeke, mely azt követeli, hogy a birodalomnak tekintélye, a honvédelmi erőknek állása, s a mi politikai helyzetünk e részben megóvassék és fentartassék. E két szempont az, melyből e kérdésnek megoldását kívánnám egy részt alaposan, más részt rninél sikeresebben és minél előbb tisztába hozatni. A mi alkotmányunk szerint a magyar parlamentnek nincs más módja ezen kérdésekre befolyást gyakorolni, mint épen interpellátió utján, s nincs más közegünk, mint a minisztérium, a minisztérium körében pedig legilletékesebb kifejezést nyer a parlamenti kormánynak befolyása ily ügyekre magában a miniszterelnökben. Én, részemről , ugyan korlátolt láthatáromból nem tudom eléggé hangsúlyozni azon előttem természetesen eléggé nem ismert, és ennek következtében egészen nem méltányolható tekinteteket, a melyek a jelen körülménj'ek közt a miniszterelnök ur távollétét indokolnák, szemközt azon fontossággal, a melylyel a parlamenti élet jelen fejlődésében, a törvényhozás jelen körülményei közt és a birodalom jelen helyzetében a miniszterelnök urnák jelenléte birna. Mindazonáltal jelenleg a miniszterelnök mielébbi visszaérkezése kilátásban levén, noha egy részt ugyan kívánatosnak látszanék az ő megjelenése ezen interpellátió szempontjából is, más részt azonban azt hiszem, hogy a miniszterelnök távollétében maga a minisztérium és az azt helyettesítő miniszter van hivatva befolyást gyakorolni oly ügyben, mely különben a miniszterelnök ressortjába tartozik, de kölönben is a házban történt interpellátió magának a visszatérő miniszternek nyomatékot fog szerezni arra, hogy ezen kérdés megoldására hathatós befolyást gyakoroljon. Ennek következtében ezen interpellátiót vagyok bátor a miniszterelnököt helyettesítő vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézni: (Olvassa:) „A legújabb távirati tudósítások szerint a Dalmátországban elterjedt zavargások az eddigi intézkedések által nem orvosoltatván sikeresen, fölkérem a miniszter urat, lenne szíves az iránt megnyugtatni, hogy a birodalom, a kormány és a véderő tekintélye, valamint politikai és kormányzati érdekeink megóvása czéljából sikeres intézkedések foganatosíttatnak." Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa az 'interpellátiót.) Elnök : Áz illető miniszter urnák fog kiadatni. Vukovics Sebő: Tisztelt ház! Az én interpellátióm, melyet bátor leszek az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz intézni, szintén a dalmátországi zendülettel van összeköttetésben; azonban én a jelen alkalommal nem vagyok képes az előbb szóló igen érdemes képviselőtársamat követni a nagy politikai téren: nem fogok belebocsátkozni abba, hogy mennyiben van vagy nincs Magyarországnak, vagy az uralkodó ház által összekötött ausztriai császárság érdeke veszélyeztetve, hanem egyszerűen maradok a jelen tény alapján; azon kérdésbe sem fogok tehát bocsátkozni, mennyiben kellene hogy tartozzék Dalmátia Magyarországhoz vagy nem 1 ? mert kétségkívül ezen kérdés nagyon fontos, noha századok hosszú lefolyása által el van homályosítva. Maradván a létező tény alapján, t. ház, és tekintve azt, hogy Dalmátország jelenben mind törvényhozás, mind törvénykezési, mind igazgatási tekintetben az ausztriai császársághoz tartozik, minél fogva az ott, fájdalom, kiütött zendülés csak ugy tekinthető, mintha az ausztriai császárság bármely más területén ütött volna ki: nem szenved kétséget, hogy mindnyájunknak kinos fájdalommal kell tekintenünk ezen kiütött nyugtalanságra, és óhajtanunk kell, hogy a rend és béke minél előbb állíttassák helyre; nem csak a béke átalános szereteténél fogva, hanem azon jó szomszédi indulatnál fogva is, melylyel az ausztriai császárság népei iránt viseltetünk. De megvallom, t. ház, ezen óhajtáson túl, bármily nagy legyen különben mint magános embernek, vágyam tudni a politikai körülményeket, e helyen nem mernék bocsátkozni. Jól tudjuk, hogy az 1867-iki tőrvények következtében vannak oly kötelességek, melyeket mi bizonyos proportióban közösen vállaltunk el ő felsége birodalmának többi részével. Nem szenved kétséget, hogy mindaddig, míg ezen törvények alkotmányosan nem változtattatnak meg.
