Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-73

344 73. országos ölés november 25. 1869. azokat teljesíteni tartozunk; másként azt hiszem, hogy szintoly nagy hazafiúi kötelesség felügyelni arra, hogy a demareationális vonal szorosan megtartassák, hogy a közös ügyek körébe ne vonassanak oly jogok, melyeket Magyarország fentartott magának. Én, t. ház, ezen hazánknak fentarbott jogok között leglényegesebbnek tartom azt, hog3

T a belső békét és rendet, a törvénynek tiszteletét saját hatóságunkkal, és a hol szükséges, saját erőnkkel is tartozunk fentartani, minden beavatkozása nélkül akár idegen hatóságnak, akár idegen fegyveres erőnek. T. ház! Hiú volna azon nemzet, mely önállósággal dicsekednék, midőn belbékéjének és rendjének fentartására idegen erőt kell alkalmazni, vagy megengedné, hogy e czélból idegen erő használtassák. Különben, t. ház, ezen átalános constitutionális elveken kivül vannak egyéb fontos adataim, melyekre fektetem azon reményemet, hogy a t. ház nem fogja kárhoztatni fölszólalásomat. A jelen országgyűlés elején a fölirati vita alkalmával ezen háznak egy igen érdemes tagja és nekem igen jó barátom egy javaslatot nyújtott be a felirati javaslathoz, melynek egyik pontja a Csehországban akkor uralkodott nyugtalanság és fenállott ostromállapot iránt tett észrevételt. Ez fölszólalásra kényszeritette a t. házat, és jól emlékezem, hogy a háznak mindkét oldaláról e tekintetben nem helyeslő nyilatkozatok történtek, mert mindenik fél részéről kijelentetett az, hogy Csehország belső dolgaiba nem avatkozunk. T. ház! Van még egy más adatom is. Ha nem csalatkozom, 1867-ben, hamar a kiegyezés után, ezen ház, mint joga volt és kötelessége, azt kívánta, hogy a magyarországi ezredek hozassanak be az országba, s hogy az országban tanyázó idegen katonaság szintén saját honában helyeztessék el. E kivánata a háznak nem csak hogy a kormány tagadásával nem találkozott, sőt ellenkezőleg maga a miniszterelnök biztosította a házat arról, hogy ezen kívánsága minél előbb teljesíttetni fog. Ebből világosan következik az, t. ház, hogy a béke idejében Magyarország a maga katonaságát ideben kívánja tartani, és e szerint a magyar katonaság nem használtathatnék, ha az ígéret teljesítve lett volna , az ausztriai császárság területén kiütött bármely zendülés elnyomására. Mondhatná talán valaki — noha én ezt komoly ellenvetésnek nem tekintem — hogy a jelen eset aggodalmat nem nyújt arra nézve, hogy a mi benső békénk fentartásába idegen katonaság beleavatkozhatnék azért, mert a magyar katonaság vaji inkább alkalmazva most idegen béke, idegen törvények hetyreállitására. Azt gondolom, tisztelt ház, ha ez helyesen, törvényesen megengedettnek ismertetik el, egy irányban, akkor kétségkívül el kell ismerni a másik irányban is; ha a mi katonaságunk tudtunk nélkül használtathatik az ausztriai törvények fentartására, ugy kétségkívül az austriai katonaság is használtathatik bármely kormány által a magyar belbéke és belrend fentartásához. (Igás! a bal oldalon.) T. ház! En hallottam már azon észrevételt tétetni, hogy a sanctio pragmatica értelmében nem csak a külső, hanem belső béke tekintetében is kell a kölcsönös védelmet fentartani. Ha ezen rendelkezés komoly értelme mellett maradunk, lehetnek oly esetek — én nem igen fogok most casuistieába bocsátkozni — hol például az ország belsejében, akár Magyarországban, akár Ausztriában, valamely praetendens az országnak s ő felsége trónjának biztonságát veszélyeztetné, ily körülmények közt bizonyosan előállana azon eset, melyről a pragmatica sanctióban gondoskodva van. De vajon ebből vonható-e azon következtetés és átengedhetjük-e azon jogot, hogy minden legkisebb zavargás vagy nyugtalanság esetében, mely Ausztria akármelyik zugában előfordul, mindjárt a magj'ar katonaság használtathassák oda kin is ? Különben azt gondolom, t. ház, vannak lényeges alkotmányos formák, melyeket megtartani szükséges, ha előállnak oly esetek, melyek a közös védelem kötelezettségét megállapítják. (Zaj.) Elnök : T. ház! Igen sajnálom, de kötelességem kimondani, hogy az interpellátióra vonatkozó házszabályok szerint nem magának a tárgyúak vitatása van helyén, hanem annak rövid indokolása. (Helyeslés jobb felől.) Vukovics Sebő: Ha épen l|i volna jelölve, hogy néhány perczig szabad szólni . . . (Zaj.) ' Elnök: A házszabályok komoly szelleme csak az, hogy oly tárgyhoz, mely nincs a napirenden, hosszabban szólani vagyis tárgyalni nem lehet. Vukovics Sebő : Bizonyosan megtartom a ház szabályait és az elnök rendelkezését; de, azt hiszem, ez fontos kérdés, és miután röviden foglaltam össze az egyes pontokat fölolvasandó interpellátiómban, azt hiszem, a ház oly méltányos lesz megengedni, hogy azokat röviden indokolhassam is. Azt mondám, ha csakugyan előállna oly eset, hogy belső ellenség léteznék, akkor az alkotmányos formák szerint üzenetnek kellene leérkezni, melyben az országgyűlés tudósíttatván az ily ealamitas létezéséről} annak mód nyújtat-