Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-72

334 72. országDS Dlés november 22. 1869. évi april 11-kén és augusztus 12-kén kiadott sa­ját rendeletei az összes székelyföldi, tehát az azelőtt már eldöntött vagy azalatt folyamatban levő úrbéri perekre is kiterjesztessék, s illetőleg, hogy ezen perek reassumáltassanak?" Elnök: Közöltetni fog az igazságügyrni­niszfer úrral. Román Sándor: Van még egy inter­pellátióm. (Zaj. Halijuk!) Midőn elemi csapások érnek valamely vidé­ket, a kormány rögtön intézkedni szokott, és a baj és szerencsétlenség enyhítésére segédkezet szokott nyújtani. Bámulom tehát, hogy Tófalu község 300 emberből álló lakosságának az erdé­lyi kir. biztoshoz intézett sürgönyére, mely or­szágosan ismeretes, azért azt fölemlíteni fölösle­ges, azt felelte a kir. biztos, hogy ő nem intéz­kedhetik, mert a minisztériumnál van a hatalom. Igaz, hogy mint emberbarát adakozott 20 — 25 írttal a szerencsétlenek sorsának enyhítésére; hanem kérdeni a t. minisztériumot, hogy miután a legelső sürgöny október 10-kén kelt, és azt mondja: „Nyolcz nap óta az utón hálunk", most azonban a politikai hatóság eltiltotta, hogy még az utón is maradhasson, ingóságaink elégetésével fenyegetvén; hogy mily nyomorban vannak ezen szerencsétlenek, kiviláglik azon körülményből, hogy báró Apor megleste azon időt, midőn a lakosság a takarmányt behordta, s akkor tá­madta meg a végrehajtással, és minden vagyo­nukat, sőt még, tisztelettel legyen mond va, a ganéjdombot is elárvereztette. (Zaj. Halljuk!) Október 10-ke óta a kormány mindamellett, mi­ért nem tett semmit? Bátor vagyok tehát kö­vetkező ínterpebátiót intézni a belügyminiszté­riumhoz. (Olvassa): „Miután országosan tudva van, hogy Tófalva egész községe, báró Apor Ká­roly, az erdélyországi kir. tábla elnöke javára kite­lepittetett, s 300 polgár nem csak vagyon, ha­nem födél nélkül maradt télvíz idején, s végre miután a szerencsétlenek f. é. október 2-ka óta a szabad ég alatt az ut mellett tanyázván, töb­ben közülők elhaláloztak ; egész tisztelettel kér­dem a t. belügyminiszter urat, szíveskedjék fel­világosítást adni a felől: mikép történhetett az, hogy annyi idő óta a belügyi minisztérium nem intézkedett sem ama szerencsétlenek ellátásáról, sem pedig arról, hogy legalább födél alá juthas­sanak?* Elnök: Közöltetni fog a belügyminiszter úrral. Gajzágó Salamon: T. ház! Van sze­rencsém a magam és több képA'iselőtársam ne­vében a t. ház asztalára egy indítványt letenni, azon kéréssel, méltóztassék azt kinyomatni s a tagok között azt kiosztatni, s miután indítvá­nyom tárgya az igazságügyminiszter költségve­tését tárgyazza, legyen szives a t. ház, a pénz­ügyi bizottsághoz utasítani, hogy az azt a költ­ségvetés tárgyalása alkalmával figyelembe vegye; indítványom tárgyalását pedig méltóztassanak akorra halasztani, mikor a pénzügyi bizottság jelentése a költségvetés fölött tárgyaltatni fog. (Halljuk az indítványt!) Széll Kálmán jegyző (olvassa:) „Mi­után az 1868-iki L. törvényezikkben a telek­könyvezésre átalában megállapított 194,400 frt az erdélyi telekkönyvezésre fordított részlet nem elégséges arra, hogy Erdélyben a telekkönyvezés mielébb keresztül vitethessék, s ez által az erdé­lyi birtokviszonyok s közhitel minél hamarább szilárd alapra fektettetnék, a mit eléggé tanúsít a jelen év eredménye, a mely szerint a fenemiitett részletre fektetett munkaerő a telekkönyvezési munkálatokat alig vala képes egy megyében be­végezni ; következőleg, ha jövőre is az erdélyi telekkönyvezés csak is hasonló összegben része­sittetnék, méltán tarthatni attól, hogy ezen mun­kálat, a melynek mihamarébb való létrehozásától függnek Erdély legfontosabb közgazdászat! érde­kei, számos éven át késleltetve, csak is a messze jövőben fog létesülhetni, indítványozzuk: hogy az 1870-iki igazságügyi költségvetésben „Erdélyi telekkönyvezés u czime alatt 300,000 frt állapitassék meg. 1 " Elnök : Ezen indítvány ki fog nyomatni és a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni. Berzenczey László : T. ház! Csak pár szót kivánok megjegyezni. Hallottam, hogy Gajzágó Salamon több erdélyi képviselő nevében nyújtotta be az indítványt : azt kérdem tehát, név szerint vannak-e az illetők az indítványban? Széll Kálmán jegyző : Igen is, név szerint vannak aláírva. (Olvassa a neveicet): Beth­len János gr.,, Zeyk Károly, Kemény Gábor b., Simay Gergely, Antalfy Károly, Kemény István b., Horváth János, Binder Mihály, Gajzágó Sa­lamon, Török Dániel, Hosszú József, Kapp Gusz­táv, Patrubányi Gergeby, Fluger Károly, Bánffy Albert b., Zej^k József, Gál Miklós, Káinok]/" Pál gr., Császár Bálmt, Benedek Gyula, Makray László, Gecző János, Tury Gergely, Éber Nán­dor, Boér János, Bartha Lajos. Elnök : Az állandó igazoló bizottságnak van jelentése. Ordódy Pál előadó : Van szerencsém az állandó igazoló bizottságnak jegyzőkönyvét bemutatni. (Halljuk! Olvassa a Miletics Szvetozár végleges igazolásából szóló jegyzőkönyvet.) Elnök: E szerint Miletics Szvetozár Új­vidék város képviselője végleg igazoltatik. Nem tudom hamarjában, melyik osztályba következik a beosztás ; majd az illető jegyzőkönyv fog e tekintetben fölvilágosítást nyújtani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom