Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-72
72. országos ülés november 22. 1669. 333 tábla és a harmadik folyamodásban szintén a magyarországi kúria. Tehát elvonta a maga rendes útjától és nem is alkotmányos bíróság által ítéltetett el ezen per. Vannak neki más perei is, jelesen Csikfalva és Tatárfalva községei ellen; ezeket szinte I. és H-ik fokú bíróságok előtt megnyerte, de szerencséjükre a Csik- és Tatárfalviaknak, reájok nézve épen jókor érkezett az általam igen t. igazság_ ügyminiszter urnák, az igazság és emberszeretet magasztos érzelmeitől áthatott azon rendelete, melyet 1868. april 11-kén és ismételve augusztus 19-kén a Székelyföldet illetőleg kiadott, mely, mondhatom, hogy a Székelyföldet a végveszélytől megmentette. Remélhető, és én remélem is, hogy ezen két per nem ugy fog eldőlni, mint Apor báró kívánta. Azt mondják, hogy ezen perek tulajdonképen az ő elnöklete alatt adattak elő a marosvásárhelyi kir. táblánál, s midőn az előadó már 40 pert referált volna, b. Apor azt kérdé: van még sok ily per 1 ] az előadó azt felelte: „van még 40!" akkor Apor azt feleié: „Elég!" Természetesen, hogy elég: mert ugy hiszem, hogy egy nap alatt igen is „elég" volt 40 családot földönfutóvá tenni és födél nélkül hagyni. íTyilvános beszéd tárgyát képezte Maros-Vásárhelyt, hogy akkor, mikor az általam igen t. igazságűgyminiszter ur rendelete a Székelyföldre nézve kiadatott, báró Apor fönhangon panaszkodott, hogy „ez a . . . miniszter — hogy a miniszter czimhez milyen epithetont csatolt, itt fölemlítenem tiltja a ház méltósága és a parlamentális illem — „ez a ... . miniszter, úgymond, kirabolja kezünkből a vagyont." Régebben tettem volna a jelen interpellátiót; de meg akartam győződni : valók-e azon hajmeresztő dolgok, melyekről a hírlapok annyit írtak ezen ember szivtelensége és embertelensége felől? Nem akarom az illető ítéletet elemezni, mert az ítéletek szentsége törvény ótalma alatt áll, mit én tiszteletben tartok akkor is, ha nyomasztó; tehát nem is akarom feszegetni azt, csak bátor leszek azon körülményt felemlíteni, hogy maga az ítélet indokolása is semmi adatra nem tudván támaszkodni, magát a félpróbát is mint fél bizonyítékot báró Apor azon szerződéseinek támogatására, melyek állítólag 1842- vagy 1843-ban köttettek, csak „valószínű" és „föltehető"-féle kitételekre alapítja és fél próbának tekintvén, a másik fél próbát pedig az eddigi úrbéri perekben maga nemében egyetlenegy, tehát példátlan és mindenesetre törvényellenes eskü letételétől föltételezi. Azt hiszem, a t. képviselőház ismeri azon nem qualificálható esküt. (Jobb felől föíkiáltásők: A dologra!) Tiszteletére legyen mondva az ellenzéki lapoknak, méltán botrányosnak nevezték el s megrótták az egész tófalvi eljárást; különösen a „Hon" tisztelt szerkesztője és képviselőtársam, kit jeles tulajdonai miatt eddig is tiszteltem, ez ügyben tanúsított népszereteteért pedig szeretni tanultam, azon esküt „jezuitikusnak" nevezte el. De, t. ház, vajon miért jezuitikus azon eskü? azért jezuitikus, mert a kezemnél levő adatok folytán bátran mondhatom, hogy „hamis". Egy jól rendezett államban, s igy nálunk is, az ily esetben nem fegyelmi, hanem bünkereset kellett volna, hogy indíttassák ellene. Az ezen perre vonatkozó adatok kezeim közt vannak, u. m. Rákóczy Zsigmond donatiója az 1819/20-ki Cziráky-féle conscriptió, melyek világosan mutatják, hogy a tófalviak 263 év óta jobbágyi viszonyban állottak ... Elnök: Méltóztassék a t. képviselő ur meghatározni, vajon a házszabályok 123. §-a értelmében kiván-e szólni, mely szerint joga van interpellálni, s azt Írásban benyújtani? Hanem egy pörnek minden pházisát elbeszélni, vagy hogy hamis eskü történt-e vagy nem? az, ugy hiszem, nem tartozik ide. (Helyeslés.) Fölszólítom tehát a t. képviselő urat: nyújtsa be írásban az interpellátiót. Román Sándor (olvassa interpettátióját:) „Miután az erdélyországi, Maros-Vásárhelyen székelő kir. tábla elnöke b. Apor Károly „de haereditate siculiea"-félehírhedtté vált téves és vészes tana által és az 1854. évi június 21kén kelt és Erdélyre szóló császári nyiltparancs ferde alkalmazása következtében, igen számos székelyföldi volt jobbágy ellen nern a fentnevezett pátens 3-dik és. 18-dik szakaszai értelmében és a 86-dik §-ban megjelölt eljárás szerint, hanem egészen törvényellenesen a 20. §. értelme szerint, mint árendások és zálogszerződők ellen, b. Apor Károly által indított úrbéri perek, ennek javára, nem a törvény rendes utján, de nem is alkotmányos bíróságok által, hanem a Schmerling és Nádasdy-Reichenstein-féle bíróságok által az illetők vég romlásával lettek elhatározva: „jelesen Tófalva egész községe kitelepittetvén, földönfutóvá lőn, és nemsokára Csikfalva és Tatárfalva községek lakosaira is ugyanezen sorsvárakozik; továbbá, miután az igazságügyminiszter által 1868. év april 11-kén és augusztus hó 12-kén kelt és a Székelyföldet illető rendeleteiben kimondott elv már a józan ész, a jogfogalom és az örök igazság szerint, az összes székelyföldi volt jobbágyokra egyaránt kiterjesztendő : „Egész tisztelettel kérdem az igazságügyminiszter urat: „hajlandó-e akképen intézkedni, hogy 1868.
