Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-71

326 71. országos 2!ea november 20. 1869. Kérdem, ha ily esetek forognak fön, tanácsosnak tartja-e a képviselőház, a bírónak ilynemű hibáját, gyöngeségét a nyilvánosság fóruma elé vinni, s ezáltal a lehető legnagyobb büntetéssel sújtani mindjárt a legelső esetben azon birót, a ki különben a legbecsületesebb ember s a legjobb biró lehet? En egyátalában a nyilvánosságot gyógyszernek tekintem, de oly gyógyszernek, a mely, ha igen nagy mértékben élünk vele, könnyen méreggé válhatik. Ha a nyilvánosság haszna, üdve annak korlátlanságában állana: akkor nem látom át, hogy a pellengért miért akarjuk megszüntetni, (Helyeslés a jobb oldalon) akkor mindazokat, a * kik elitéltettek, a nyilvánosság fóruma elé kell állitaui, hogy lássa, ismerje" őket az egész világ. De mi ezt nem teszszük azért, mert a büntetésnek nem lehet soha czélja: megrontani és örökre lealázni azon embert, a ki vétett ; hanem egyik legnemesebb czélja a büntetésnek a javítás ; és kérdem; épen a bírónál akarjuk-e a javulás ösztönét elnyomni az által, hogy a legelső, talán csekély kihágásnál a nyilvánosság fóruma előtt prostituáljuk? T. ház! Ezt nem tartom tanácsosnak, sem humánusnak, sem igazságosnak. Ha a birót nem lehetne megbüntetni máskép, mint nyilvánosan, akkor két szélsőségnek nyitnánk utat. Az első az lenne, hogy a fegyelmi bíróság, nehogy szerencsétlenné tegye a birót, csak a legsúlyosabb vétségek esetében rendelné el a fegyelmi eljárást. A. másik szélsőség pedig az volna, hogy a legkisebb vétségre is a büntetésnek legnagyobb fokát, t. i. a nyilvános prostitutiót volna kénytelen alkalmazni. Ez épen olyan lenne, mintha a hadseregnél a közlegény a legkisebb vétségért is rögtön főbe lövetnék. En akarom a nyilvánosságot, de csak azon korlátok között, melyeket arra nézve minden európai törvényhozás fölállított: mert nem akarom a javulásra képes birót sem örökre meggyalázni, sem pedig arra kényszeríteni, hogy lemondjon. Méltóztassanak főleg tekintetbe venni azt is, hogy az ellenvélemény épen azon pontot akarja kitörölni, mely arról szól, hogy akkor is korlátoltatik a nyilvánosság, ha egyik vagy másik fél jó hírneve vagy érdeke van veszélyeztetve. Már pedig, t. ház, a biró elleni fegyelmi eljárás korlátlan nyilvánossága által sokszor nemcsak magának a bírónak, hanem egy más egyénnek jó hírneve is áldozatul eshetnék. Például: .a biró valakivel tiltott viszonyban él, mely tiltott viszony, törvényeink szerint, nem képez bűntényt, de csorbítja a birói tekintélyt, és ez okból okvetlenül fegyelmi eljárás alá vonandó. Ha ily esetekben nem záratnék ki a nyilvánosság, akkor nem csak maga a biró jó hírneve lenne koczkára téve, hanem azon harmadik egyéné is, a ki nem is tartatik a fegyelmi bíróság hatósága alá, és ily módon a büntetés súlya kiterjedne arra is, a kit jogszerüleg sem vádolni, sem elitélni nem lehet, Mindezeknél fogva, t. ház, én s a központi bizottság a nyilvánosságot ily kényes esetekben nem tartjuk czélszerünek s azért kérem, méltóztassanak a szövegezést ugy, a mint azt a központi bizottság előterjesztette, elfogadni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Várady Gábor: T. ház! Az igen t. igazságügyminiszter ur hivatkozott eredeti javaslatára. A 48-ik §-ban különösen hangsúlyozta, hogy ezen §-ban megengedtetik a nyilvánosság, azon esetben, ha a kir. ügyész által kért büntetés folytán a hivatalból való elmozdításáról van szó; azonban elhallgatta, hogy még azon esetben is egy nagy korlátot állit föl e törvényjavaslat s illusuriussá teszi a nyilvánosság körüli intézkedést, midőn hozzáteszi, „ha egyúttal a vádlott a nyilvánosságot nem ellenzi.* Ezen utolsó tétellel az egész §. illusuriussá válnék. Az eredeti javaslat és ezen központi bizottsági szövegezés között azon különbség van, hogy az eredeti javaslatban kimondatik, hogy a tárgyalás szóbeli, de nem nyilvános. Megenged egy esetet, melyben a tárgyalás nyilvános lehet, de azt a fél beleegyezésétől teszi függővé; a központi bizottság szövegezésénéi ellenben a tárgyalás nyilvános a törvénykezési rendtartás 103. §-nak korlátai mellett. Az én felfogásom szerint a dolog egyre megy, inert a fél minden kitelhető módon gátolni fogja a nyilvánosságot, és az 1868. évben alkotott törvénykezési rendt.irtás 108. §-a szerint, melyről a 46. §. szól, a biró nem csak kizárhatja, de sőt köteles is kizárni a nyilvánosságot. A t. igazságügyminiszter ur azt méltóztatott mondani, hogy azon esetben lesz kizárva a nyilvánosság, ha egyik vagy másik fél jó hírneve vagy érdeke volna veszélyeztetve. En kétlek egyetlenegy esetet, melyben — midőn fegyelmi eljárásról van szó — ezen bírónak érdeke ne volna veszélyeztetve. Tehát ezen körülmény felhozhatása mindig kizárhatná a nyilvánosságot. A t. igazságügyminiszter ur hivatkozik reánk, mint a kik képviselve voltunk a jogügyi bizottságban, mely a később törvénynyé vált tőrvényjavaslat felett tanácskozott. Erre egyik észrevételem az, hogy itt nem a jogügyi bizottság javaslatáról van szó, hanem itt csupán a törvényre hivatkozhatunk: a jogügyi bizottság munkálata elenyészett, ma csak tőrvény fekszik előttünk. Másik észrevételem pedig, melynek igazságát az igazságügyminiszter ur sem fogja kétségbe