Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-71
71. országos ülés november 20. 18S9. 323 Most már tehát elvileges discussióról e kérdés fölött, szerintem, szó nem lehet, lehet legfölebb annyiban, hogy a negyedik szakaszt módosítani kell, t. i. hozzá kell tenni, hogy igen is a hivatali bűntények megtorlása közkereset utján történik, hanem a fegyelmi vétség megtorlása a negyedik fejezet szerint, mert az már most megszűnt közkereset lenni. Vegyük már most a képviselő ur indítványának gyakorlati korderejét. 0 azt kívánja, hallgattassák meg a magánfél is, ha van. és pedig hallgattassák meg a fegyelmi eljárásnak mind a három stádiumában : hallgattassák meg, a vizsgálat el vagy el nem rendelésének kérdésében; meghallgattassák akkor, ha arról van szó, hogy vádhatározat hozassák, — és végre a tárgyalás alkalmával, nádon a vádlott ellen büntetés vagy felmentés kéretik. Ha méltóztatik az 59. szakaszt figyelemmel átolvasni, látni fogja, hogy mind a három i esetben biztosítva van a magán-félnek beavatkozása, és pedig biztosítva van az által, hogy optió van neki engedve, hogy akár mint kérelmező fölléphessen, akár pedig, hogy a közvádló által hivatalból indított fegyelmi eljárás közben a vádhatározat előtt beavatkozhassak s mindkét esetben a közvádló jogaiba léphessen. A midőn tehát a magán-panaszló minden joga az 59-dik §-ban köriü van írva. nincs szükség arra, hogy e jogoknak egyik része itt a 39-dik §-ban külön is fölemlittessék. Nem tartom különösen indokolva azt, miért i kellene épen ezen szakaszban, a mely a vádló és vádlott meghallgatásáról szól. külön említést tenni a magán-félről: mert hiszen e szakasz azt rendeli, hogy a vizsgálat elrendelése előtt a közvádló mindenesetre meghallgatandó, az 59-ik §. pedig kimondja, hogy a, magán-fél a közvádló jogaiba lép, ha a fegyelmi eljárást ő kérelmezte; és így a magán-panaszló fél meghallgatásáról, ha ilyen létezik, közvetve már ezen szakasz is rendelkezik. De a magán-panaszló félnek külön fölemlitését e szakaszban azért sem tartanám szükségesnek : mert, ha a fegyelmi eljárás megindítása magán-fél folyamodása következtében történt, ez már a panaszlevólben nyilatkozott, sőt adatait, bizonyítékait is ama panaszlevélben tartozott előadni, következőleg a fegyelmi vizsgálat elrendelése előtt annak ujabb kihallgatása teljesen fölösleges ; ha pedig a fegyelmi vizsgálat az ő panasza folytán megtagadtatott volna: e határozatot az 59-ik §. értelmében fölebbezheti. Egy eltérés van közöttem s a tisztelt képviselő ur között; t. i. a központi bizottság s én elfogadtuk azon eszmét, hogy a magán-fél vagy önmaga léphessen föl mint vádló, vagy pedig a vádló szerepét a közvádlóra ruházhassa át, és hogy ezen utóbbi esetben csak a közvádlo ellenőrzésére szorítkozzék, azaz fölebbvitellel élhessen, ha ezt a közvádló elmulasztotta volna, s illetőleg büntetést kérhessen, ha a közvádló a vádlott fölmentósét indítványozná. De ahhoz ragaszkodtunk, hogy két külön, egymással ellentétben álló vádló ne legyen, mert ez csak zavart eredményezne. Ellenben a t. képviselő ur tovább megy ; o egyszerre két vádlót állítana fel: egyiket a közvádló, másikat a magán-fél személyében. Ezt nem fogadhatom el, mint oly czélszerütlen intézkedést, a mely csak amabilis confusiót idézne elő. Például megtörténhetnék, hogy az egyik vádló kisebb, a másik vádló pedig nagyobb büntetést indítványozna, a mi zavarba, hozná a bírót, a ki kötve van a felek kérelméhez, s valamint a polgári perben nem ítélhet többet, mint a mi a keresetben kérve volt, ugy a fegyelmi eljárásnál sem szabhat nagyobb büntetést annál, a mi a vádló részéről inditványoztatott. Ily esetben nem tudná a bíró: az egymással harczban álló két vádló közül melyiknek indítványát vegye zsinórmértékül. En tökéletesen védve látom itt a magánfél minden jogát. Ha a közvádló iránt nincs bizodalma, beadhatja maga a panaszt, sőt azon esetben, ha bizodalmában csalódottnak vélné magát, még akkor is van joga beleavatkozni. Több jogot, ugy hiszem, t. képviselőház, a magán-felek részére, a fegyelmi eljárásban, mely a bűnvádi eljárásnak egy nemét képezi, nem adhatunk. Kérem, tehát ezen módositványt elvettetni, mert a magán-feleknek jogai az 59-dik §-ban amúgy is szabatosan és részletesen vannak körülírva. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Máttyus Arisztid (szólni kezd, de a zajtól nem hallani.) Elnök: Talán szavai félremagyaráztattak 1 Máttyus Arisztid : A t. igazságügyminiszter urnák egy igen lényeges állítását vagyok kénytelen helyreigazítani. En világosan azt mondottam, hogy a mi a propositionális jogát illeti a közvádlónak, vagyis, a bűnösségre és a büntetés mértékére nézve én a panaszlónak semmi befolyást adni nem akarok ; egyedül csak a fölebbezésre nézve, arra fektettem a súlyt. (Fölkiáltások: Az benne van a 59. §-ban!) En a dolog érdemébe nem bocsátkozhatom, az 59. §-nál leszek bátor részletezni azt, hogy a mit a t. miniszter ur ellenem ezáfolatul felhozott, az legkevésbbé sem czáfolat, mert az 59. §-ban egészen másról van szó. Elnök: Elfogadja-e a t. ház a központi bizottság szerkezetét, vagy nem 1 ? A kik elfogad41*
