Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-71

71. országos illés november 20. 1869. 3] 9 lépetve, t. képviselőtársam Hoffmann Pál nyilatkozatai által. Nekem ugy tetszett egy pár esetben, hogy, ha a pártállás nem tartóztatná, ő a mi pártunknak szívesen szolgáltatna argumentumot, mert a praemissái, miket elörebocsát, majd mindig azok, a melyeket a t. ház csak tőlünk várhatna: a szerencsétlenség azonban az, hogy e közben észreveszi, mikép a jobb oldalon ül, s igy az előrebocsátottakkal ellenkezőleg mindig más eredményre jut. (Ellenmondás jobb felől.) Állításomat bebizonyítani kötelességem. Vajon, ha jól fogtam föl, nem ez volt-e okoskodásának menete, rá fogta t. i. t. miniszter úrra, hogy olyakat mondott, miket ő ismételt. Tudtommal azonban t. miniszter ur azokból semmit sem szólt. 0 azt mondta: Azért nem lehet a törvényhozó testületet, különösen a képviseletet biróvá tenni, mert hiszen mi történik akkor? Vajon, ha a képviselőtestület bíráskodik, függetlenül biráskodik-e a kormány befolyásától? Azt mondja : nem, mert a képviselőház többsége határoz, a képviselőház többsége pedig a kormányt pártolja; tehát az nem csak hogy nem független, hanem valóságosan függő a kormánytól. Már hogy a t. ház többsége magára nézve komplimentnek veszi-e azt, hogy függő a kormánytól, ezt megítélni és megróni nem az én feladatom. Az én feladatomhoz csak az tartozik, hogy kijelentsem t. képviselőtársamnak, miszerint ezt először, ha jól értettem, a miniszter ur nem is mondta, másodszor pedig, hogy a fölfogása is hibás. Ezt előrebocsátva, a t. miniszter ur indokolására kívánok némelyeket igen rövideden megjegyezni. T. miniszter ur indokolásában két eszmét látszik összetéveszteni: a biró hatóságát t. i., és a biró személyét. A mi a biró hatóságát illeti, abban tökéletesen kezet fogok vele; kezet fogok azon nyilvánításával, miszerint a biró saját hatóságában maga a megtestesült törvény, mely azt teszi, hogy eoncret esetekben magának a törvényhozásnak sincs joga a biró, vagyis inkább annak hatósága felett; ámde, t. miniszter ur! nem erről van szó akkor, midőn a fegyelmi eljárás van szőnyegen, hanem a biró személyéről s a személy által elkövethető kihágásokról. Már ha ugyanazon szempontból indulunk ki mind a ketten, mert hiszem, hogy miniszter urnák e tekintetben tett többszörös nyilatkozatai őszinték, hogy a birói hatalom az államban a legfőbb hatalom, akkor én nem tudom, ezen legfőbb hatalmat ki alá rendeljük, vagyis ezen hatalom képviselőit ki alá rendeltessük méltóbban, mint maga a nemzet képviselőtestülete és törvényhozása alá? (Helyeslés a bal oldalon.) T. barátom Irányi mást javasolt, t. i.: állambiróságot. Én, megvallom, ennek még csak fogalmával sem t tudnék megbarátkozni. Mi ez az állambiróság ? Ép olyan kinevezett vagy választott bíróság, mint a többi; olyan bíróság, melynek tagjai szintúgy követhetnek el kihágásokat' mint a többiéi; de hát ekkor kérdem, qnis custodiet custodes? ki fog felügyelni azokra, kik felügyelőül vannak kinevezve ? Azt gondolom, már maga e tekintet elégséges arra, hogy ne az állambiróságot, ne is a t. miniszter ur által törvényjavaslatában előterjesztett és igy megint egy uj kivételes bíróságot fogadjuk el, hanem'—"szemünk előtt tartva a birói hatalomnak, mint az államban legfőbb hatalomnak alkotmányos állását — fogadjuk el azt, a mi oly nagy nemzet által, mint az angol, elfogadtatott és általa századok óta gyakoroltatik, és ami által a bírónak tekintélye akkép tartatik föl, hogy senki többé nem a biró, hanem maga a nemzet előtt tehet a biró személye ellen kifogást, és ha az valami olyat követ el, akár gyarlóságból, akár más indokból, mely megbotránkoztatja a nemzetet, magát a nemzetet kijja fel arra, hogy a leggyöngédebb, legkíméletesebb módon igyekezzék azon bírót helyéről eltávolítani. Szontagh Pál t. barátom igen helyesen monda múltkor: mi az esküdtszék ? mi az esküdtszéki eljárás? semmi egyéb, mint a nép lelkiismeretére való hivatkozás. Én azt mondom, a birói legfőbb hatalom képviselőinek irányában mi az országgyűlés, a törvényhozó testületnek felhatalmazása, a verdict kimondására, mint tisztelt barátom Ghyczy Kálmán jelzi? mi egyéb, mint hivatkozás a nemzet lelkiismeretére! (Tetszés bal felől) Megvallom, egészen más értelemben és érzelemmel is vagyok nemzetem iránt, mint a t. miniszter ur. A t. miniszter ur nyilatkozata azt tanúsítja, hogy a nemzet lelkiismerete iránt nem nagy bizalommal viseltetik, mert azt mondja, „a politikai pártok elébe, mintegy oda lesz vetve a biró, s igy a biró kényszerítve lesz kaczérkodni a politikai pártokkal." Megengedem, t. ház, hogy Magyarország jelenlegi törvényhozása nincs természetes állapotban; és miért nincs természetes állapotban? Azért, mert ki van mozdítva azon helyzetéből, melyben egy nemzetnek következőleg egy nemzet képviseletének is kell lennie. (Ugy van! bal felől.) Nem tudunk a jelen parlamentek közül egyet is, melyben azon kérdés: a nemzet léte vagy nem léte csak fönforoghatna is, nem tudunk egyet is, mely a maga önállását, függetlenségét, alkotmányos jogait akár mi indoknál fogva, s akár mi okból korlátozni engedte volna, és önkényt alárendelte volna magát egy más háta-