Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-71

316 71. országos ülés november 20. 1869. nek a jövőre, borzasztó képeket állit elénk mindig, vagy legalább nagyon sokszor, arról, hogy mi történhetik bizonyos adandó körülmények közt. Mi ezen oldalon sokkal kevésbbé vagyunk kielégítve a jelen állapottal, mint t. ellenfeleink a túlsó oldalon, de még sem tartjuk szükségesnek aféle rémitgetésekkel állni elő. Mi ugy látjuk, több bizalommal viseltetünk, minden elégületlenségünk daczára is, a jövő iránt, mint a miniszter ur, kinek pedig éreznie kell, hogy minden kívánsága teljesülve van. A miniszter ur ezuttal használva ezen tenebrozus rémitgetési ékesen szólást, melyben vihar, nyaktiló és nem tudom miféle szörnyűségek, mind egymás után jönnek, (Mozgás a jobb oldalon), ugy állitja elénk a kérdést, mintha az, mit Tisza igen t. képviselőtársam előadott, már egészen a parlamenti hatalom alá helyezné a bíróságot. Méltóztatott még az igen t. miniszter ur koketirozásról is beszélni, hogy azon bírákat minőig kaczérkodásra akarjuk szorítani a parlamenttel. (Fbíkiáltások jobb felől: Azt nem mondtál) Bocsánat, én hallottam. (Mondotta! bal felől.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Nem mondtam! Csernátony lajos: Ez valami oly uj dolog, oly uj szörnyűség, a mely sehol sincs. Tisza Kálmán nem proponál egyebet, mint azt, a mi a legtekintélyesebb, a legtiszteltebb bíróság, s az egyedül meggyökerezett alapos, alkotmányos élet hazájában Angliában megvan. Hiszen azt proponálja csak, a mi ott van, és nem azt, hogy mi ítéljünk, hanem, hogy a két háznak a koronához leendő föliratra bizonyos biró ellen, bizonyos esetekben, egy bíróság vagy vizsgálat rendeltessék el. (Fölkiáltások jobb felől: El kell mozdítani! Azt se tudja, mi az indítvány!) Es aztán az a különös a miniszser ur rettenetes ellenzésében, hogy ő ugyanazt proponálja félig, mit Tisza Kálmán proponál egészen, azaz, hogy ő elirtózik a gondolattól, hogy az alsóház is részt vehessen abban, miben a felsőház. Annyira barátja a miniszter ur a kinevezési rendszernek, hogy tán még ellenvetése van a képviselőház ellen is, mert választott. (Zaj.) A felsőház ellen nincs kifogása, hanem csak a megválasztott képviselők részvéte ellen. Én mindezek folytán nem látva semmi oly rettenetes veszélyt a jövőben; sőt azt tartván, hogy ha ezek bekövetkeznének, akkor mindazon gátok ugy elsöpörtetnének, hogy bizony mindazon másod- és harmadrangú észrevételek, miket az igazságügyminiszter ur méltóztatott elmondani, nem fognak semmi nyomatékkal birni; miután, mondom, mi nem vagyunk annyira elrémülve Magyarország jövője fölött, mint a t. miniszter ur: én részemről nem látok semmi veszedelmet, hanem látok igen czélszerü intézkedést abban, a mit Tisza Kálmán képviselő ur indítványozott. (Helyeslés a bal oldalon.) Hoffmann Pál: T. ház! Nem volt szándékom Tisza Kálmán képviselő ur módositványához szólani, mert arra, nézetem szerint, az igazságügyminiszter ur teljesen kimeritőleg adta elő azon okokat, melyek miatt azt el nem fogadhatja ; én csak az Irányi Dániel képviselő ur által beterjesztett módositványhoz akartam szóim; de épen az előttem szóló képviselő úrtól hallottam valamit az igazságügyminiszter ur előadására vonatkozólag, a mit szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) Ha jól értettem, a tisztelt igazságügyminiszter ur előadását, ő csak két érvet hozott föl Tisza Kálmán képviselő ur módositványa ellen. Először azt, hogy az országos hatalmakat nem czélszerü összezavarni; hogy a modern államnak megfelelő az, hogy az állami főhatalom el legyen különítve; hogy valamint a népképviselet körébe a törvényhozás tartozik, ugy nem czélszerü — megengedem, hogy annakelőtte egész Európában divatozott, de bizonyára nem a XIX. század eszméjének megfelelő — hogy a törvényhozás a birói hatalom körébe is beavatkozzék. Ezt akarta mondani, midőn erélyes szavakban tiltakozott az ellen, hogy a törvényhozás termében akár közvetlenül, akár bíróság választása által befolyás gyakoroltassák a birák fölött. (Helyeslés jobb felől.) Hogy pedig az ugy volna, ha a t. képviselő ur módositványa fogadtatnék el, nézetem szerint kétségtelen. Mert bárminemű legyen is azon modus, mely által a képviselőház körében a fegyelmi bíróság megalakittatik, bizonyos, hogy annak megalakításánál a többség lesz döntő, és igy épen az emeltetik érvényre, a mit a t. képviselő ur eddigelé oly erélyesen megtámadott, t. i. a kormány befolyása, miután a parlamenti többség és a kormány jóformán egy. És ha ennélfogva e házban és egyátalán az országgyűlésben feküdnék a legfőbb bíráskodás, akkor közvetve a minisztérium fogna a minisztériumot támogató többség által a bíróságok urává tétetni. Ezt, nézetem szerint, nem szükség bebizonyítani. Ha tehát a t. háznak épen azon oldalától függne a bíráskodás, ugy nem ugyan a minisztérium, hanem e háznak többsége és implicite a kormányt tenné a legfőbb fegyelmi hatósággá. (Ugy van! jobb felől.) Ez volt az, a mit a t. miniszter flv elmondott és a mit igen sajnálom, hogy az előttem szóló képviselő ur félre magyarázott. A mi azt iUeti, hogy a miniszter urnák ellenszenve volna a választás ellen, ezt beszédében nem hallottam. A miniszter ur ellenszenvvel viseltetik a választás iránt ott, hol nem tartja