Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-71

71. országos üiés november 20. 1869. 317 ezélszerünek, t. i. a bíróságokra nézve; és helyesnek tartja ott, hol annak helye van, t. i. a népképviseletnél. Ezek után áttérek Irányi Dániel képviselő ur módositványára, melyre még ezen oldalról nem tétetett észrevétel. En, megvallom, első pillanatra igen kecsegtetőnek tartottam módositványát. 0 ugyanis állami törvényszék által akarja a legfelsőbb fegyelmi hatóságot gyakorolni. De ha közelebbről tekintjük, azt látjuk, hogy ez által nincs megoldva a nehézség. Miben fekszik a nehézség? Abban, hogy a legfőbb törvényszék is jöhet abba a helyzetbe, hogy egyes tagjai fölött fegyelmi hatóságot kell gyakorolni, és ki legyen ekkor a legfőbb törvényszék fegyelmi bírája? Ezt a nehézséget nem mi teremtettük, nem e törvényjavaslat teremtette, ez a dolog természetében fekszik, mert mindig támad azon kérdés: ki Ítéljen a legfőbb fegyelmi bíróság tagjai fölött? A t. képviselő ur módositványa azt mondja, hogy az államtörvényszék. Igen helyes : ha államtörvényszékünk volna, akkor lehetne mondani, hogy az állami törvényszék fogja a fegyelmi bíráskodást gyakorolni a legfőbb törvényszék birái fölött; de ekkor meg az a kérdés támad, hogy az állami törvényszék tagjai fölött ki fogja azt gyakorolni? (Helyeslés.) Ez az expediens tehát nem oldja meg a kérdést, hanem egy ujabb kérdést nyomna előtérbe, hogy t. i. az állami törvényszék fölött ki gyakorolja azt? Ez okból nem tartom elfogadhatónak e módositványát, de még más okból sem. Köztudomású, hogy állami törvényszékünk nincsen, tehát az én nézetem szerint ebben a pillanatban, midőn nem is tudjuk még, minő alakban, mikor fog az fölállittatni, csupán ebből az. ötletből, részemről ez nem mondható ki. De azonkívül még szerencsém volt mondani, ez nem volna végleges megoldása a kérdésnek, és megint vagy azt kellene mondani, a mit a központi bizottság ajánl, t. i. összealakitás utján különböző körökből kellene fegyelmi bíróságot szervezni, vagy pedig Tisza Kálmán képviselő nr módositványát kellene elfogadni. En tehát az Irányi Dániel igen tisztelt képviselő ur által beterjesztett módositványt elfogadhatónak nem tartom, mert nem oldja meg a kérdést. Végül csak még egy pár szót akarok mondani a központi bizottság javaslata mellett. Mondottam előbb, hogy a nehézség abban fekszik, hogy a legfőbb törvényszék tagjai fölött a fegyelmi bíróságot ki gyakorolja; ha mi e czélból mindig felsőbb és felsőbb bíróságokat alakítunk, akkor mi állithatunk egy lajtorját az égig; de azért mindig az a kérdés marad: hát a legfelső törvényszékre nézve hogy alakítjuk a fegyelmi bíróságot? Nem marad egyéb hátra, mint összetétel utján, egy bíróságot alkotni, mely a legfőbb törvényszék fölött gyakorolja a fegyelmi bíróságot. Engem tökéletesen megnyugtat, kielégít a központi bizottság javaslatában ajánlott mód. Először azért, mert azon két faktort, melyet mai alkotmányos fogalmak szerint egyátalában bíráskodásra.használni lehet, nézetem szerint szerencsésen combinálta: a főrendi házat, t. i. melyet hazai alkotmányunk szerint legalább bizonyos tekintetben a bíráskodás megillet, és melynek bíráskodási képességét én elismerem; és másrészt a legfőbb tőrvényszéket, melynek tagjai annyira függetlenek épen a törvény rendelkezésénél fogva, hogy részemről teljes bizalommal viseltetem iránta. Nem is félek én attól, a mit Tisza Kálmán j igen t. képviselő ur egyik főérvül hozott föl, hogy a főrendi házban főispánok vannak és tán azok fognak választatni. Igen helyesen jegyzó rneg az igen t. igazságügyi miniszter ur, hogy a főrendi ház reformja ajtó előtt van. Ezen reform el fogja akkor azon nehézséget is oszlatni. Azonkívül a felsőház többsége nem főispánokból áll, (Hanem püspökökből! bal felől), hanem a többség, a nagy többség áll azon magasabb, azon főrendi családokból, kik születésüknél fogva a főrendiház tagjai. Azonkívül ezen bíróság nagy biztosítékot is nyújt, hogy recusatió által egyes, nem egészen bizalmat gerjesztő egyéneket mindkét részről elmellőzhetni. En ennélfogva egyikét sem fogadhatom el a beterjesztett módositványoknak, s kérem, méltóztassanak a központi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: T. ház! Föltűnő volt előttem a közvetlen előttem szóló képviselő urnák azon kijelentése, hogy a mostani főrendi ház törvényeink szerint némileg bíráskodásra lenne hivatva. Én, megvallom, törvényeinkben ennek semmi nyomát nem látom hogy régi időkben az országgyűlés maga némi tekintetben gyakorolt birói hatóságot, annak világos nyoma van törvényeinkben, de a főrendi háznak ily kizárólagos gyakorlatáról és jogáról semmi tudomásom (FölJciáltások: Az 1848-ki törvények a miniszterek fölött a felső házat teszik bíróvá!) ; kivéve az ujabb törvényhozás esetét a miniszterek vád alá helyeztetése esetét, melyben egyébiránt a pernek megindítása és a kereset megállapítása a képviselőházra bízatott, és a mely eljárás némely tekintetben összeegyeztethető azon javaslattal, melyet Tisza Kálmán tisztelt barátom tett. A mit Hoffmann Pál képviselő ur Irányi