Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-71

71. országos ülés november 20. 1869 311 bizottságnak előttünk fekvő javaslatában e tárgyra vonatkozólag azon elv van kimondva, hogy ott elősorolt tagjai fölött a curiának külön biróság itél, mely felerészben a királyi curia tagjaiból, másik felerészben a felső táblának választottaibol alakul, és le van irva, hogy ez mikép alakittatik meg. Ennek ellenében Tisza Kálmán képviselő ur módositványt adott be, mely oda megy ki, hogy ez itt hagyassék ki és elvül mondassák ki, miszerint — igy hallottam, ha netalán roszul értettem volna, méltóztassék még egyszer fölolvastatni a módositványt — a királyi curia emiitett tagjai az országgyűlés föliratára elmozdittathassanak, illetőleg nyugdíjaztathassanak. Hogy ez azután minő eljárással történjék, ezt a t. képviselő ur külön törvényjavaslat által kívánja szabályoztatni. Ha hibásan fogtam föl a beadott módositványt, akkor kérem, méltóztassék még egyszer fölolvastatni. Tisza Kálmán : Szabad megmagyaráznom szavaimat? (Halljuk!) Csak azt nem méltóztatott tán hallani, vagy nem eléggé tisztán fejeztem ki, hogy nem kivánom most a dolgot elvileg eldöntetni, hanem függőben hagyatni, a czélból, hogy az osztályok figyelembe véve az én elveimnek részletezését, azután határozzanak, Elnök : Még egyszer föl fogja a jegyző ur olvasni a módositványt. öujanovies Sándor jegyző (újra fölolvassa Tisza Kálmán módositványát. Fölkiáltások : Ugy van, mint Deák mondta!) Deák Ferencz: Ugy látszik, a felolvasott módositványt jól értettem; de szóval mondta Tisza Kálmán képviselő ur, előbb és most is, hogy még ezt a mostani módositványát is elhalasztani kívánja és az osztályokhoz visszaküldetni; de miért? azt nem tudom : mert ha visszaküldjük az osztályokhoz, a nélkül, hogy valami elvet mondanánk ki, azok igen valószínűleg ugyanazt fogják mondani, a mit előbb mondtak, mert nincs alap, a mire az újból tárgyalást fektessék. Hanem ha csakugyan azt akarja Tisza Kálmán képviselő ur, hogy az elhalasztás menjen határozatba, akkor — gondolom — azon kérdés felett szavazhatunk : vajon azt az indítványát Tisza Kálmán képviselő urnák, hogy az ezen egész szakasz feletti határozás elhalasztassék-e vagy ne? (Helyeslés jobb felől.) Ha azután a ház többsége azt határozza, hogy elhalasztja, e részben vége van a diseussiónak; ha pedig azt határozza, hogy ne halasztassék el, hanem azonnal kivan a dolog fölött tanácskozni, akkor kerül elő a Tisza Kálmán képviselő urnák beadott módositványa fölötti tárgyalás és szavazás. Azt hiszem, időt nyerünk vele, ha előbb azon kérdést döntjük el : kivánja-e a ház elhalasztatni e kérdésnek eldöntését, vagy nem ? (Helyeslés.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! En sem a miniszter ur által előterjesztett módositványt , sem azt, a mit Tisza Kálmán tiszt. barátom benyújtott, nem tartom helyesnek. A miniszter úrét azért nem, mert, mint Tisza Kálmán t. barátom helyesen kifejtette, abban részint azon birák ítélnének saját társuk fölött, kik ugyanazon törvényszéknek tagjai, melynek tagjai fegyelmi vétsége fölött kellene itélniök; részint pedig azért, mert én a főrendiházat, s átalán fogva a törvényhozásnak akár melyik factorát is, birói tisztre hivatottnak nem tartom. En, tisztelt ház, igen jól tudom, hogy az 1848-lri törvény, a miniszteri felelősségre nézve azt határozta, hogy midőn a ház valamelyik miniszternek vád alá helyezését elrendeli, azon miniszter fölött a főrendiház mint esküdtszék itél.; de annak idején kifejtendem okaimat: miért nem tartom én e törvényt megtarthatónak, kifejtendem akkor t. L, midőn reménylem, hogy a legfőbb államtörvényszékről leend szó. De már ezúttal is kénytelen vagyok néhány szót mondani ezen államtörvényszék felállításának szükségességéről. En azt gondolom, tisztelt ház, hogy sem a főrendi házat, sem pedig, mint Tisza Kálmán t. barátom indítványozza, a két házat nem lehet azon tiszttel felruházni, hogy ők a királyi kúria tagjainak fegyelmi vétsége felett ítéljenek. Nem lehet azért, mert ugy e ház, mint a főrendi ház pártférfiakból álló politikai testület ; már pedig a bírónak, arról mindnyájan meg vagyunk győződve, párton kivül, párton fölül kell állania; (Helyeslés) és a recusationális jog, szerintem, nem elég biztosíték arra, hogy mindazok, kik pártállást foglalnak el, a birói tisztet gyakorolni ne fognák. En tehát e helyett egy másik javaslattal vagyok bátor előállani, mely szerint a kuriabeli tagok fegyelmi vétsége felett egy legfőbb államtörvényszék Ítélne, melynek tagjai élethoszszára lennének választva az országgyűlés mindkét házából,. s ezen legfőbb államtörvényszéknek nem csupán az lenne feladata, hogy a fegyelmi vétségek fölött hozzon határozatot, hanem ítélne egyszersmind azon esetben is, midőn a képviselőház valamely miniszternek vád alá helyezését elrendeli, s ítélne egyszersmind azon vitás kérdésekben is, melyek a miniszterek és a törvényhatóságok között felmerülnének. Lehetetlen, hogy egy ilyen államtörvényszék szükségessége előbb-utóbb föl ne merüljön, és pedig azért, mert midőn a megye rendezéséről és szervezéséről szó lesz, intézkedni kell a tör-