Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-55

55. országos Illés október 18. 1869. II ján beszün tettessenek, a fizetések pedig csak ap­ril hó végóig történjenek. Eleinte az volt meg­állapítva, hogy a fizetések az év első feléig, az az 1869. évi június 30-áig folyjanak, azonban meggyőződve arról, hogy ha a fizetések addig tétetnek, lehetetlen leend, a legnagyobb igyekezet mellett, is az ellenőrző hatóságként függetlenül működő főkönyvelési osztálynak a számadásokat részletesen megbírálni s azok eredményeit és a mérleget oly időben összeállítani, hogy azt még ezen év folytán előterjeszthessem. Ezen intézke­dés által, ha az némely közigazgatási ágazat pillanatnyi hátrányára volt is, a kívánt fontos czél, t. i. a zárszámadások beterjeszthetése, el­éretett, és örömmel mondhatom, hogy az állam­főkönyvelési osztály ritka szorgalommal felelt meg a kezdet nehézségei közt fontos feladatának s bárki meg fog győződhetni az előterjesztésből s annak mellékleteiből, hogy az államfőkönyve­lési osztály a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolta. Az egyes minisztériumoknak számolni kellett az utolsó fillérig azon összegekről, melyek a pénz­tárak által a naplókban előszámoltattak, s hogy azokról az előjegyzés a főkönyvelési osztály ál­tal legpontosabban keresztül vitetett, tanúskod­nak a mérlegek, melyek ugy egymás közt, mint a naplók eredményeivel teljes öszhangzásban ál­lanak. De meg kellett állapítani s keresztülvinni az alkotmányos fogalmak szerint az elszámolás és ellenőrzés elveit is. Ügy hiszem a tisztelt ház helyeselni fogja, hogy a zárszámadás mind alak­jára, mind berendezésére nézve, az 1868-ki költ­ségvetést követi, s igy első tekintetre felismer­hető : minden egyes kiadás mennyiben egyezik meg vagy tér el a törvény által megállapított költségvetéstől. Az 1868-ki XXVIII. t. czikk értelme sze­rint, melyben az egyes főbb kiadási tételek ál­lapíttattak meg, szorosan véve elegendő lett volna, ha a zárszámadás a törvényben előforduló tételek szerint készül ; azonban azon elvből in­dulván ki, hogy a lehető legrészletesebb szám­adás adja a legbiztosabb képét a pénzügyi igaz­gatásnak, eltérőleg az Ausztriában eddig divato­zott rendszertől, a zár-számadásban nemcsak tárczák, fejezetek és czimek szerint, hanem a be­nyújtott költségvetési előszámitás rovatai szerint vannak a bevételek és kiadások részletezve, sőt a múlt és folyó évi hátralékok is rovatonkint részletezve fordulnak elő, s igy bátran mondha­tom, hogy jelen számadás minden egyes rész­letében teljes tájékozottságot nyújt a múlt évi államkiadásokról. De jelen zárszámadás az eddig Ausztriában gyakorlatban volt zárszámadásoktól még annyiban is lényegesen eltér, a mennyiben igyekeztem egy ily rendszert állítani fel, mely a valósággal min­denekben megegyező világos képet adjon az elért eredményről. Engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval igyekezzem magyarázni ezen rendszert, mely ha jövőben is következetesen vitetik keresztül, a törvényhozás és pénzvilág előtt a zárszámadás mindenkor ki fogja mutatni, vajon gyarapodik-e pénzügyünk, van-e valóságos hiány, vagy tény­leges felesleg ? ÍTem egy állam pénzügyére fejt ki ritka ügyességet a valóságos pénzügyi állapot elleple­zésére; gyakran látunk látszólagos súlyegyent az államkiadások és bevételek közt, midőn valósá­gos deficit évről évre áthozatik az államvagyon folytonos csökkenése mellett. En részemről azt tartom: valamint a kül- és belpolitikában, ugy a pénzügyi politikában is legtöbbet ér és legtöbbre vezet a becsületes őszinteség : mert ha a mér­legnél a tisztán odaállított számok azt mutat­ják, hogy nincsen hiány, de gyarapodás, ez uj erőt és bátorságot kölcsönöz a követett útnak folytatására; ha pedig valóságos hiány és érték­apadás mutatkozik, jobb azt mindjárt első kez­detében felismerni, hogy bírjunk elég erélylyel, a bajt csirájában, mig lehet, orvosolni. Eddig a zárszámadás akkép készült, hogy kimutatta a bevételeket, bár honnét jöttek azok, és a kiadásokat, melyek tényleg előfordultak; az általam behozott zárszámadási rendszer sze­rint pedig különbség tétetett a jövedelem és be­vétel, valamint a költség és kiadás között. (He­lyeslés.) Engedje meg a tisztelt ház, hogy értelmez­zem ezen szavakat. Szintúgy a magán, mint az államháztartásnál lehet valakinek egy évben nagy bevétele, de kevés jövedelme, például ha a földbirtokos termése rósz, az árak alacsonyak, ugy birtoka után évi valóságos jövedelme cse­kély lesz; de lehet nagy bevétele, ha például múlt évi terménykészletét értékesité vagy aktiv követeléseket hajt be; de lesznek sokan, kiknek nincsenek ily készleteik vagy követeléseik, s igy kénytelenek az ingatlanok egy részét eladni, vagy kölcsönt felvenni, hogy azon évi kiadásaikat fe­dezhessék. Lehet súlyegyen a bevétel és kiadás közt, de könnyen megtörténhetik, hogy nincs súly­egyen a jövedelem és költség között; viszont mind a magánosnak mind az államnak lehet nagy kiadása, például, ha hasznos beruházásokat tesz, jószágot szerez, kölcsön ád, valóságos költ­sége pedig, melyet háztartására fordit, aránylag csekély, mely esetben vagyoni állása bizonyára csak növekedni fog, ha rendes jövedelmeiből fog a rendes költségeken kivül hasznos czélokra ki­adásokat tehetni. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom