Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

j. ] 2 45. országos Illés július 7.1869. bírákat az igazságügy miniszter ellenjegyzése mel­lett, a király nevezi ki." Itt ugyanazon elvek forognak fen. Hogy ha a biró alkalmazás joga államjog, akkor ismét kö­zösen illeti a fejedelmet a néppel együtt; de ná­lunk Magyarországban nem volt az államjog, mert ugy láttuk, hogy abban nem osztoztak kö­zösen, mert az alsóbb, a helyhatósági bírákat mindig választották, sőt korábbi időben nem csak a nádor s judex euriae, hanem minden felsőbb biró is választatott, legalább törvényben ugy van az, eligendus, s történt is ezek választása hosszú ideig. Én a választás elve mellett vagyok, s azon sok okhoz, melyeket felhoztak, csak egy két ujat kívánok még adni, melyek legalább ne­kem azért tetszenek ujaknak, mert nem emlék­szem, hogy valaki azokat emiitette volna. Az egyik uj ok, hogy: ha a kinevezési rendszer elfo­gadtatik, akár mikép történjék az, akár pályá­zat, akár közhatósági ajánlás utján, mint itt egy helyről haliam indítványozni az országgj 'ílés ajánlása folytán, mások szerint az állambiróság ajánlata következtén, akár mikép történik, nem fordittathatik tekintet a helyigényekre. Eddig igen fontos kérdések voltali ezek a hatóságoknál, ta­paszt altalt am, mennyire ragaszkodtak ahoz, hogy mindenkor saját embereik, ha olyanok alkalma­sok voltak, alkalmaztassanak s csak kivétele­se;! akkor, ha nem volt elég alkalmas egyén, alkalmaztattak mások egy megyében vagy város­isán. Én igen jól ismerem e tekintetben a nép érzelmeit, hogy mennyire idegenkedik oly "vi­dékitől, ki ott a bárói hivatalt elválalta, és meny­nyire fáj az neki. ha szülőfölde gyermekei mel­lőztetnek. Ez még egy veszedelmesebb következést vonna maga után, hogy ha nem egészen nemzeti kormány állana az állam élén: mert egyik nem­zetiségű biró elküldetnék amoda, onnan pedig ide, s nincs alkalmasabb mód a nemzetiségeket egymás ellen izgatni. Egy másik ok, mit még nem hallottam, kü­lönösen a büntető eljárásnál fontos. A büntető eljárás, azt gondolom, hogy bármily szélesen ter­jesztessenek is ki az esküdtszikek, a vizsgálat mégis szakbirákra fog bízatni, kik tán szintén e törvényjavaslatban emiitett kinevezés alá fogná­nak esni. Nagy fontossága itt a bűn vizsgálat; mert ha azt a kormánytól függő ember teljesiti, akkor nincs szabadság, akkor végtelen üldözések­nek van kitéve^ az, ki véletlenül nincs a kor­mány pártján. En tudnék példákat mondani, de tudom, hogy a példák odiosusak, és így nem aka­rom azokat felhozni igazolásául annak, hogy mi­kép hatottak a vizsgáló birák ? mikép veofék fel a vallatásokat? mikép hallgatták ki a vádlotta­kat? mikép jártak el, erőszakoskodva ? hogy sok­szor emberéletbe került, ártatlanok ítéltetvén el ily vizsgálati eljárás mellett. Választott bírák­tól ily eljárást várni nem lehet. A kinevezett biró, ha gonoszul jár is el, mihelyt a kormány érdekeit védi, ha az a nép érdekei ellen és a személyes szabadság ellen is történik, nem sokat törődik a közvéleménynyel: mert érdemeiért nem csak az van legközelebbi kilátásban, hogy átté­tetik a kormány által más jobb helyre, hanem valamely hibája miatt még elő is mozdíttatik. A helyhatósági választott bírónál ez nem foroghat fen: mert a mi magyar népünk, legalább mint ón ismerem, nem szeret vándorolni, átmenni más hová, hanem megmarad otthon és minden esetre azon bírótól, ki helyhez van kötve, s ki nem ván­dorlási szándékkal foglaíá el helyét, hanem hogy ott családja, népe körében maradjon, sokkal lel­kiismeretesebb s igazságosabb eljárás várható. (Helyes!) A miniszter ur azt monda, hogy mi nem vagyunk a 48-as párt, hanem hogy mi viseljük ! a régi táblabírák szerepét, és hogy most a kor­mány ragadta meg az 1848. törvények zászlóját. Nem tudom, hogy a minisztérium mennyire be­csüli a 48-iki törvényeket, és mennyire kívánja azoknak irányát követni, de én azokról azt gon­dolom, hogy épen a megye rendezésnél kellett volna kezdeni a reformot: mert az 1848-iki tör­i vények XVI-ik ezikke kimondja a megye rende­i zésről, hogy azt sürgős teendőnek tekintvén, e tárgyban a minisztérium a közelebbi országgyű­lés elé törvényiavaslatot fog terjeszteni, a míg az igazságszolgáltatásra nézve a törvény nem mondott ki semmit; tehát a 48-iki törvény, a mely a teendők sorozatát ekként megállapította, első sorba tévé a megye rendezését — az igaz­ságszolgáltatást egyelőre még meg sem említve. Azt gondolom tehát, hogy a 48-as minisztéri­umnak kötelessége lett volna — miután mái­két év úgyis sok idő, első sorban a megyeren­dezést előterjeszteni. De nem csak, hogy ezt nem tette, és nemcsak, hogy azt mondja, miszerint erre nem képes, inert az nagy gondot kivan; hanem a 48-as 'minisztérium neki megy az 1848 28, 24, 25, 26 és 27-ik törvény- ezikkelyei­nek és lerontja azokat, mely törvóny-czikkelyek a szab. kir. városok, a községek, a Jászkun ke­rület, Hajdú kerület, a Fiume, Buccai : szabad kerületek választási jogát nem csak biztosították, de még ki is terjesztették, és még olyan füg­getlenségi princípiumot állítottak föl, hogy ama candidationalis bizottságokat is maga a nép vá­laszsza, ugy hogy ott a kormánynak a legkisebb befolyása sincs a biróválasztásokba, és csupán a megyére nézve nem történt ily szabadelvű intéz­kedés, mert a megyére nézve ideiglenes szabály­I képen állíttatott fel azon t. czikk, hogy a főispán

Next

/
Oldalképek
Tartalom