Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

90 35. országos illés június 24. 1869. seknél, melyeket ebből vonnak, térnek el nézeteink; Volt idő, nem rég, midőn a magyar nemzet összes nyilvános élete, egész nemzeti politikánk a megye körében folyt le. Szükséges következése volt ez azon szerencsétlen viszonyoknak, melyek alatt hazánk fővárosa a törökök kezében levén, az országnak nem volt központja, és azért minden megyének magának kellett magáról gondoskodni. E szerencsétlen epocha után egy másik következett, mely alatt alkotmányunk folytonos megtámadásoknak levén kitéve, nemzetünk nem gondolhatott a haladásra, hanem minden erejét alkotmányának megóvására központosította és igy, miután a megyei szerkezet erre a legalkalmatosabb eszköznek mutatkozott, igen természetes, hogy minden közigazgatási, minden birói tiszt,'és végre még a törvényhozásnak legfontosabb részei is a megye körében öszpontosittattak. De ennek szükséges következése az volt, hogy haladás nem történhetvén változás nélkül, nem haladhattunk semmi téren a nélkül, hogy minden lépéssel, melylyel haladtunk, a megyék hatásköre csorbát ne szenvedjen. A legnagyobb csorbát szenvedte megyei szerkezetünk kétségkívül 1848-ban, midőn a parlamenti kormány behozatván és azon képviseleti rendszer állap itatván meg, melynek következtében mi itt ülünk, a megyék, melyek utasítási joguk által a törvényhozás tényezői voltak, ezen hatáskörüket elvesztették. De kérdem: vajon azon tekintet, hogy a megyéknek hatásköre ez által szenvedni fog, vissza tartóztatta-e a törvényhozást, hogy 1848-ban azt tegye, a mit szükségesnek tartott, és a törvényhozásnak azon rendszerét hozza be, a mely nélkül a XIX században a haladás és szabadság egyiránt lehetetlen? (Elénk helyeslés jobb felől.) Es vajon, kérdeni, mi, kik itt vagyunk, fogjuk-e magunkat visza tartóztatni hasonló tekintet által akkor, ha majd a község rendezésének-kérdése jön szőnyegre, ámbár minden kétségen kivül semmi a megyéknek hatáskörét inkább nem szoríthatja meg, mint épen a községek rendezése? (Élénk helyeslés jobb felől.) Nekünk feladatunk nem az, hogy a megyét, hanem az, hogy a hazát tartsuk meg; (Elénk helyeslés jobb felől) nekünk nem az feladatunk, hogy egyes osztályok befolyását biztosítsuk institutiók által, (Zajos tetszés a johb felől) hanem az, hogy institutiók által biztosítsuk az egész magyar nép szabadságát. (Elénk tartós helyeslés.) Azért még azon esetben is, ha meg volnék győződve arról, hogy e törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, a megyei iustitutiót minden befolyásától megfosztja, — miután meg vagyok győződve, hogy a birói hatalom czélszerü szervezése haladásunk érdekében szükséges, és hogy a törvényjavaslat egyes rendelései azon elvek szükséges következményeinek tekinthetők , melyeket 1848-ban kimondottunk: én ezen törvényjavaslat mellett szavaznék. (Tetszés 'nyilatkozatok jobb felől.) De nem vagyok erről meggyőződve, sőt az ellenkezőt hiszem. Nem szenved semmi kétséget, hogy midőn valamely nemzet alkotmánya oly átalakuláson megy keresztül, mint 1848-ban a mienk, midőn a rendi szerkezet helyébe egyszerre a népképviselet elve állittatik fel, akkor ezen nemzetnek institutiói között olyan nincs, sőt nem is képzelhető mely, nagy átalakuláson nem menne keresztül. Ez történt a megyékkel is; és én hivatkozom azokra, a kik megyei szerkezetünk működését uja bb időben sokkal éberebb figyelemmel kisérték, mint én, — nem fogják-e bevallani, hogy a megye jelenleg egészen más, mint volt 1848-ig? (Igaz !) Ez fog történni ezentúl is azon mértékben, melyben a 48-ki törvények minden következésökben alkalmazva lesznek és életbe léptettetnek. De ebből mi következik? Ebből az következik, hogy valamint minden institutió,ugy a megyei institutió is oly országban, a melynek törvényhozása a népképviseletre van alapitv cl, cL mely parlamentális kormánynyal bir, és a mely haladni akar, hogy, mondom, a megyei institutió is, ily országban nem lehet ugyanaz, mely ugyanazon országban ezélszerúnek sőt szükségesnek mutatkozott akkor, midőn azon országnak törvényhozása tisztán a privilégiumra volt alapítva, midőn annak parlamentális kormánya nem volt, midőn az nem haladni akart, hanem csak conservalni azt, a mit birt. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Következik, ebből tehát az, hogy a megyei rendszer ezentúl nem lehet többé az, a mi eddig volt; következik hogy a megyerendszernek befolyását és biztosságát sem kereshetjük abban, a miben a megyerendszer hatalmát és befolyását 1848 előtt kerestük; (Helyeslés) de nem következik az, hogy a megyerendszer azért elfogja veszteni fontosságát. Igen nagy, nézetem szerint, azok csalódása, a kik azt hiszik, hogy valamely institutiót az által lehet erősíteni, ha a legkülönbözőbb hatalmak egy institutió körébe összehalmoztatnak. A monarchia barátai megkísértették ezt az előbbi századokban, és mindazon hatalom összehalmozásának, mely a monarchia érdekében megkísértetett, az volt következése, hogy még ezen legerősebb institutió sem bírta el a rá fektetett terheket, és mindazon veszélyek, melyek a monarchiát a 18-dik században egyes országokban környezték, csak annak következései, hogy a monarchicus hatalom oly körökre terjesztetett, melyek természetes feladatán kivül fekszenek.