Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
35. országos ülés június 24. 1869. Sí bizonyosan a leggyengébb szemeket sem fogja elkápráztatni, (Derültség. Halljuk!) Mondatott, hogy a birói hatalom szervezésének kérdését mindaddig tárgyalni nem lehet, mig a kormány törvényjavaslatát a megyék rendezésére nézve a ház asztalára nem teszi le, és igy a kormánynak szándékai ezen fontos kérdésre nézve ismeretlenek. En ezen állításban egy kis — vagy inkább egy igen nagy anachronismust látok ! Ha 1848. előtt a törvényhozás egyes kérdések tárgyalásába ereszkedni addig nem akart, mig a kormánynak szándékát más kérdések iránt nem ismerte ; ha minden egyes eoncessiótól őrizkedett, a mig biztosságot nem szerzett magának az iránt, hogy egy más concessióra számolhat; ha 1832-ben hónapokig vitatkoztunk vagyis inkább vitatkoztak — mert akkor még szerencsére csak mint az országgyűlési ifjúság tagja vettem részt a vitatkozásokban — ha, mondom, 1882-ben hónapokig vitatkozott a törvényhozás azon kérdés felett : a sok haladási kérdés közöl melyiket vegye fel előbb ? és egyátalában a junctimok és az előleges tárgyalások kérdései a magyar parlamenti életnek egyik leglényegesebb részét képezték; ez tökéletesen indokolva volt akkori viszonyaink által. Oly viszonyok között, midőn a kormány a törvényhozáson kívül s tőle egészen független állt, oly országban, hol a parlamentalis rendszer nem létezik, az előleges tárgyalások és a junctimok kérdése a dolgok természeténél fogva nagy fontossággal bir. De, t. ház, nem fogja senki tagadni, hogy ezen helyzet tökéletesen megváltozott, (Igaz!) és bármennyire megtisztelve érezzük magunkat azon érdek által, melyet képviselő társaink a ház ezen oldalán (A baloldalra mutatva) a kormánynak szándékai iránt mutatnak — mégis bátor vagyok azon meggyőződésemet kifejezni, hogy ha t. képviselő társaink a kormány szándékait a megyei kérdésre nézve az utolsóig ismernék is. ez kétség kivül nem fogná módosítani azon szavazatokat, melyeket a birói kérdés tárgyában a ház ezen oldaláról várhatunk. (Helyeslés a jobb oldalon). És miért ? Nézetem szerint igen helyesen: mert bármik legyenek a kormánynak kivánatai, óhajtásai és szándékai, mind ezek csak annyiban birnak fontossággal, a mennyiben a ház többségének szándékaival találkoznak. (Helyeslés jobbról). Oly törvényhozás mellett, mely által a törvényhozásnak , a képviselőknek többségétől függ, hogy a kormány által a ház asztalára letett törvényjavaslatot akár részenkint, akár egészben módosítsa, visszavesse s helyébe mást alkosson, nem a kormánynak, hanem csak a háznak szándékai bírhatnak értékkel: (Helyeslés jobbról) mert csak a ház szándékainak ismerete lehetne befolyással a birói szervezet kérdésének miként eldöntésére. (Helyeslés jobb felől.) Már most ha ez áll, lehet-e a törvényhozásnak kinyilatkoztatnia azt, hogy egy bizonyos törvényt mindaddig nem tárgyalhat, mig nincs biztosítva az iránt: mily szándékok léteznek egy más kérdésben. Kinél ? Természetesen annál, a kinek szándékai a kérdések elhatározásánál döntők. Azaz, hogy a törvényhozás kimondja: miként bizonyos tárgyban nem határozhat, mig a törvényhozásnak szándékait nem ismeri, e szerint saját szándékait (Tetszés a jobb oldalon) ugy, hogy ezen egész okoskodás, mely látszólag a kormány iránti bizalmatlanságot fejez ki, semmi más nem volna, mint bizalmatlansági szavazat, melyet a ház saját szándékai iránt kimondana, (Elénk helyeslés jobb felől) oly valami, a mi a parlamentek történetében valóságos unicum lenne. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ezt csak mellékesen jegyeztem meg, és átmegyek már most a tárgyra. (Halljuk l) Hogy a birói hatalom szervezése nem csak kívánatos, hanem szükséges, azt elismerjük valamenynyien; sőt azt hiszem, valamennyien elismerjük e tárgynak sürgősségét is. (Ugy van!) De legyen szabad megjegyeznem, hogy a mennyiben e tárgyat sürgősnek tartjuk, e kérdések megoldását nem fogjuk az által gyorsítani, ha ezen ügyet egy más épen oty fontos és hasonló terjedelmű ügygyei összekötjük; legalább a tapasztalás azt mutatja, hogy minden reformnak, mely valaha indítvány oztatott, nem volt nagyobb akadábya, mint azok, kik a reformot ellenezték, nem üdvösségét vonták kétségbe, hanem mindig azt állították, hogy ezen reformot addig behozni nem lehet, mig egy más reform előbb keresztül nem megy, (Élénk tetszés a jobb, ellenmondás a bal oldalon) hogy ezen reform a legnagyobb veszélyeket idézhetné elő, ha az más reformok előtt tárgyaltatnék. Egy franczia közmondás azt tartja, hogy a pokol csupa jó szándékkal van kikövezve. Még igazabban lehetne mondani, hogy azon tér, melyen a megrögzött conservativismustól a reactióig, mindazok, kik a reformot ellenzik, legjobban érzik magokat, junctimokkal és az előlegesség kérdéseivel van szőnyegezve. (Elénk helyeslés) A reactio sehol nem érzi magát kényelmesebben, mint ily téren, épen azért, mert ezen szőnyegen a lépések, melyekkel előre haladnak, nem hallatszanak (Tetszés). Távol legyen tőlem, hogy ezen szándékot valakiben feltegyem, de csak a dolog szükséges következményeire akartam figyelmeztetni. Hogy pedig a dolognak szükséges következménye e
