Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

86 35. országos ütés június 24. 1869. igazságügyminiszter ur, az egész országban 1000 egynéhány személy fölött, kiket nagyobb részt még nevökről sem ismerhet; a mi pedig a megyékbeli nepotismust illetőleg felhozott ellenérvet illeti, miután utóvégre is a miniszter urnák az illető főispánoktól, vagy más kormányközegektől kellend a birák jellemét illetőleg felvilágosítást kérnie; a nepotismus ez esetben még jobban ki fog fejlődhetni, még pedig azért, mivel könnyebb egy pár embert, mint egy választó-testületet megnyerni. Szükségesnek tartom továbbá, hogy a népnek a felsőbb bíróságok kinevezésébe is közvetett befolyás engedtessék, hogy így a bírói kar iránt szükséges bizalom — mely egy alkotmányos országban csakis a nép választottai iránt nyilvánulhat — megszereztethessék. De én azt hiszem, tisztelt ház, hogy itt ezen törvényjavaslat előterjesztése nem csak azon nyilvánított czélt akarja elérni, hogy a birói hatalom rendeztessék, hanem egy más nagyobb ezélt is, azt t. i., hogy az államfenségi jogok a csak névleg parlamentalis és névlegesen felelős miniszter urak kezébe centralizáltassanak. Ugyanis a megyéknek ősi kormányzási joguk, mely 1848 előtt abból állott, hogy a megye a maga kerületében vitte a közigazgatást, szolgáltatta az igazságot; és kivetette s felszedte kormányi felügyelet alatt az országos és megyei adókat, már a múlt országgyűlésen jelentékenyen megcsonkitatott, midőn mindenféle adók kivetése, felszedése és kezelése centralizált pénzügyi közegekre bízatott, s ennek folytán nem csak a múlt rendszer, hanem annak csaknem egész tisztviselői személyzete is áttétetett: ez volt tehát az egyik ut, melyet a megyék, ezen, az 1848. évi törvényezikk alkotmányos védbástyának nevezett institutió, követett. Most jön a második uttőrés, mely a megyét az 1-ső folyamodásu igazságszolgáltatástól fosztja meg, és én mindamellett, hogy miniszter urak mindnyájan szívesek valának minket arról biztosítani, hogy ez az utolsó uttőrés a megyei intézményen, engedjék meg nekem, hogy én ennek hitelt adni nem bátorkodom, különösen akkor, midőn eszembe jutnak az igazságügyminiszter urnák „a szegény szánandó minisztérium"-ról mondott ama szavai, hogy nekik nincs a miniszteri kuria küszöbén kivül egy engedelmes közegük is; pedig már ekkor a pénzügyminiszter úrról ezt mondhatni, jogosítva nem vala, kinek egy egész bureaueraticus hadsereg áll rendelkezésére ; nem a cultusminiszter úrról, ki már ekkor nagyságos iskola-tanácsosokkal rendelkezhetett; hanem mondhatta magáról, s talán a belügyminiszter űrről, s most, ugy látszik, magáról már épen gondoskodott is, mert jelen törvényjavaslat az igazságszolgáltatást tökéletesen mindenkitől csakugyan függetlenné tette, csak az igazságügyminisztertől nem, tehát lesznek már a miniszteri kuria küszöbén tul is kész engedelmes közegei, s ép ezért, tisztelt ház, mivel a példa ragadós, s különösen, ha a honti s más esetek eszembe jutnak, önkéntelenül arra jövök, hogy a külügyminiszter ur is igyekezni fog a maga részéről hasonló módon eljárni; mert azt csak nem lehet kívánni, hogy neki egyedül ne legyenek engedelmes kész közegei, és én nagyon gyanakszom, hogy csakugyan, midőn a megyék rendezéséről kellene hogy gondoskodjunk, már nem leend mit mondani, hanem legfölebb fogunk a belügyminiszter ur részére is választott ugyan, de azért mégis hű, engedelmes közegeket teremteni. Mindezeknél fogva tehát, miután ezen napirendre tűzött törvényjavaslat a reformok terén a eentralizatió alapján akar elindulni, én pedig hazánk szellemi és anyagi történeti előhaladását ezredéves jogtörténelmünk útmutatása szerint csakis az önkormányzat terén látom elérhetőnek szavazatommal. (Helyeslés a bal oldalon.) Eötvös József b. oktatási miniszter i T. ház! Mindenekelőtt kijelenteni, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadom, mert azon okoknál fog melyeket az igazságügyminiszter tegnap előadott, ez ügynek törvény általi elrendezését elodázhatlannak tartom és mert a törvényjavaslat egyes részeivel egyetértek. Nem fogok egyébiránt az egyes részek tárgyalásába beereszkedni, mert, meggyőződésem szerint, e tárgy oly nagy, hogy azt egyszerre tárgyalni nem lehet. Föntartom azonban magamnak, hogy az egyes pontokra nézve akkor adjam elő nézeteimet, mikor ez ügy a részletes tárgyalás alá kerül. Többen az eddig szólók közöl a jelen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alaj^jául nem fogadják el különböző okoknál fogva, de a fő és legfontosabb ok, felfogásom szerint, ugyanaz, mely t. barátomat, Komárom városa érdemes képviselőjét, tegnap indítványának előterjesztésére bírta, és mely egyszerűen formulázva abban áll, hogy a birói hatalom szervezésének kérdése a megyék rendezésének kérdésével oly szoros kapcsolatban áll, hogy az külön nem is tárgyalható. Meggyőződtem Várady Gábor t. képviselőtársam előadásából, hogy a fényes szónoklatot némelyek nem kedvelik, mert az ilyen szemkápráztató hatást idézhetvén elő, a tárgyak nyugodt és higgadt megítélését nehezíti. En tehát t. ház, szárazan és egészen a tárgyhoz tartván magamat, oly előadással fogok fellépni, a mely