Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
SÍ 35. országos ülés június 24. 1869. (Halljuk! halljuk!) kelletén tul igénybe venni, áttérek azon vádakra, melyeket előttem szólott Várady Gábor t. képviselő ur felhozni szíveskedett, és igyekezni fogok megerőtleniteni azon vádak legsulyosabbikát, mely abból áll, mint ő monda, hogy ezen törvényjavaslat törvénynyé emeltetése által uj sirt ásunk, kereszttel felette, melyre irva ez lesz : „az önkormányzat sirja" ; felelni akarok továbbá azon vádra is, mintha ez által a bürokratia és a centralisatio uralma megállapittatnék. (Halljuk!) Hogy a kinevezési rendszer által a bürokratismus uralma szükségkép meg nem állapittatik, arra példa Anglia, hol még a békebirákat is a a király nevezi ki. S ha Angiiában nem állíttatott elő a bureacratismus, azon Angliában, melynek grófságai és városai korántsem birnak azon hatáskörrel, mint a milyennel birandnak a magyar munieipiumok a törvénykezés elkülönítése után is, nincs ok hinni, hogy ezt épen Magyarországban fogja előidézni, annál kevésbbé. mert hallottuk a kormánynak e tekintetben intentióit és azon elveket, melyek alapján óhajtja a kormány a munieipiumok közigazgatási autonómiáját széles alapon biztosítani. En ezt, nézetem szerint, helyeslem; ámbár megvallom, méltóztassanak megengedni, hogy őszintén nyilatkozzam, hogy nem azért helyeslem én a kormány intentiolt, mintha azt hinném, hogy tekintettel a mi geographiai és etnographiai helyzetünkre és viszonyainkra egy helyes korlátok közt vezetett centralisatio, tán nagyon rósz lenne; egyátalában nem; hanem helyeslem azért, mert alkotmányos ember levén, tudom, hogy a nemzetet saját akarat;? ellen kormányozni, de még boldogítani sem szabad, (Helyeslés) és kétség kívül álló dolog az, hogy a nemzet tulnj'omó része a municipiumok közigazgatási autonómiáját fen kívánja tartani. És e részben térek én el az igen tisztelt kormánytól: mert mig a kormány meggyőződésből kíván a megyéknek ily tág autonómiát adni, addig, bocsássanak meg, kénytelen vagyok kijelenteni, én csak is a többség akaratának hódolok, midőn magamat e nézetnek alávetem. Lehet hogy népszerűtlen dolgot fejeztem ki ezzel; de azt hiszem, t. ház! a törvényhozónak kötelessége, főleg i!y fontos kérdésbea, nézetét kimondani, kövesse azt akár taps, akár pisszegés. Hisz az eszme súrlódása hozza létre az igazság világító fényét. (Helyeslés.) Visszatérek most oda, hol a fonalat elvesztettem. Ki kell még jelentenem, hogy én a törvényin vaslat elveiben korántsem látom azt, hogy a mi törvénykezési rendszerünk, egészen és gyökeresen íelforgattatnék; de igen is látom azt, hogy ez egy már létezett rendszert kiegészít. Hogy Magyarországban a birói hatalom a király által s a király nevében gyakoroltatott, azt mindenki tudja; a király az igazságkiszolgáltatásnál jelenlevőnek tekintetett; a királyi euriának elnöke, a királyi személynök volt. A euria és a váltófeltörvényszék királyi melléknevet viseltek, ezekhez, valamint a kerületi táblákhoz bírák a király által neveztettek ki, rögtön ítélő bíróságokat kihirdetni, fentartani, megszüntetni a királynak jogai közé tartozik, bünfenyitő ügyben pedig a kegyelmi jogot kirekesztőbben a fejedelem gyakorolta, sőt 1848-ig a király az igazságkiszolgáltatásban tettleges részt is vett, a mennyiben a kanczellária utján igen lényeges törvénykezési ügyekben ő végzett. En tehát az igazságügyminiszter ur által előterjesztett törvényjavaslatban nem látok semmi okot, mi Magyarország jogszolgáltatási politikájában valami uj szokatlan elvet inaugurálna. (Helyeslés jobb felől.) De nem látom, t. ház, azt sem, hogy e törvényjavaslat által a törvényhatóságok jogain oly mély seb üttetnék ; vagy, mint Várady képviselő ur mondotta, hogy a törvényhatóságok sírja nyílik meg ez által. Ha tekintetbe veszszük a megyékjogkörét, a biroskodás terén az még 184S-ig, illetőleg 1861-ig igen szűk volt, és épen nem ítéltek a megyei törvényszékek fontos ügyekben első bíróságilag; sőt tudjuk, hogy minden gyökös, minden erőtlenitő, némely zálogváltási ügyben, s minden nagyobb adóssági ügyben királyi kinevezett bírák ítéltek: szóval, a nemesség minden lényegesebb ügyében nem választott birák ítéltek. Ez megváltoztattatott 1861-ben az országbírói értekezlet által; de csak részben, niegszüntettetett az 1868-ki perrendtartás által, mely a kerületi táblákat eltörölte, és a királyi táblát tisztán felfolyam oclási fórummá alakította át. De azért sem oly mély e seb, t. ház, mert én a megyei birák választási jogát nem tartom valami tiszta, elhatározott dolognak. A főispán gyakorolta annakelőtte, mint tudjuk, a megyékben a legfőbb birói hatalmat. Hiszen az eskü, melyet a főispánok 1848-ig letettek, világosan bizonyítja ezt ; sőt tudjuk, hogy több meg} 7 ében egész 184.8-ig elnököltek a törvényszékeken. Igaz, hogy a legtöbb megyében az utóbbi időben az alispán elnökölt a törvényszékeknél, de kikből állottak a törvényszékek tagjai ? A főispánok által kinevezett táblabirákból. (Felkiáltások a jobb oldalon: Ugy van ! Ugy van! Ellenmondás a bal oldalon.) így volt ez egész 1848-ig. 1861 óta a dolog — igaz — megváltozott. De méltóztassanak megengedni, a 61 óta mai napig fenálló állapot provisorius állapot volt, ezt minden ember tudja, ki a megyei törvényszékek helyreállításának és fentartásának történetét ismeri.
