Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

35. országos Ülés június 24. 1869. sa zonyos neme a pártoskodásoknak ki ne fejlődnék; és nincs ember vagy legalább igen csekély azok száma, kiknek keblében, ha ezen pártoskcdás személyük körül keletkezett, bizonyos foka a boszu vagy hála érzetének ne támadjon azok iránt, akik ellene vagy mellette szavaztak. Hiszen naponkint tapasztaljuk, hogy emberek megtagadják multjokat, meg hosszú éveken át vallott politikai elveiket, (ügy van! bal felől.) és átallnak más párthoz, csak azért, mert azon párt által a melyhez tartoztak, valamely választás alkalmával mellőztettek. Hogy ez helytelen, megrovandó eljárás, senkisem tagadhatja; de, hogy ez igy van, azt a mindennapi élet tanúsítja. így és ekként ismervén az emberek tekintélyes részének természetét: nem tehető-e fel joggal az, hogy a választott birót, midőn azon helyzetbe jut, hogy egy pártfelese, vagy ellenese ügyében hozzon ítéletet, elfogulttá teszi a boszu vagy hála érzete, melyet keblében elfojtani talán vérmérsékleténél fogva sem áll hatalmában. (Helyeslés jobb felől) Az mondathatik ez ellenében, hogy ugyanazon érzelmek és erkölcsi tényezők működhetnek a kinevező irányában is. Helyes, elfogadom. De lényeges külömbséget látok a dologban: mert míg a kinevező miniszter vagy épen nem, vagy legalább igen ritkán előforduló esetben jelenik meg a biró előtt mint fél, addig a választott biró majdnem fobytonosan azon helyzetben van, hogy ellenfele, vagy •barátja ügyében hozzon Ítéletet, mert birói hatósságát épen ott gyakorolja, hol megválasztatott. (Élénk helyeslés a jobb, nyugtalanság a bal oldalon.) A másik, talán subtilisabb különbség az, hogy a kinevezett birót mindenkor csak a hálaérzet vezetheti félre, mert kinevezése egy embertől függ, és nincs kinek irányában boszut forraljon; és már azért is a bíráknak kinevezése, nem pedig választása mellett szavazok, mert azt tudom, hogy a hála érzete sohasem ragadja az embert oly végletekre, mint az emberi érzelmek legundokabbika, a boszu. (Zajos tetszés a jobb oldalon.) A különbség végre, t. ház, abban is nyilvánul, (Halljuk.!) hogy mig egy egyszerű választó ügyében hozott ítélet ritkán szokott feltűnést okozni, és a biró nem igen van kitéve a közvélemény korholásának: addig a miniszter ügyében hozott végrehajtó ítélet nagy feltűnést okoz és a birót utoléri a közvélemény ostora, mely annál kim életlenebbül szokott alkalmaztatni, ha az egy politikai, vagy közérdekű ügyben, egy, talán megjutalmaztatás reményében hozott hamis Ítéletet sújt. (Helyeslés a jobb, nyugtalanság a bal oldalon.) De nem akarom tovább bonczolgatni mindazon okot, melyek az elmélet terén a kinevezés mellett harezolnak; hiszen e kérdés nem uj, megvitatták azt és határoztak felette Európa legmiveltebb népei; és nem is hiszem, hogy lehessen e házban törvényhozó, ki a dologról nem gondolkozott volna, ki a dolog iránt magában tisztában nem volna és ne határozta volna el magát akinevezési, vagy akár a választási rendszer mellett szavazni; és épen azért én a hoszszas elméleti dessertatiót e téren legalább is ezélfc tévesztett dolognak tartom. De föl kell még említenem a dolognak egy gyakorlati részét, mely különösen a mi viszonyainkkal szemben lép előtérbe. Tudjuk, t. ház, hogy minden helyes igazságszolgáltatásnak egyik lényeges feltétele az, hogy, ha a bíróságok akként vannak szervezve, a birói területek akként vannak kijelölve, hogy a fél könnyen lelhesse fel bíráját. Különösen áll ez az első bíróságoknál. Mert hisz épen ezek azok, melyek előtt a feleknek leggyakrabban kell ügyök védelmében megjelenniük. A ki Magyarország térképét és a megyék helyrajzát ismeri, jól tudja, hogy azok e feltételnek meg nem felelnek. Tudjuk, hogy némely megye székhelye a megye határán fekszik, és a feleknek napokig kell gyakran utazniok, hogy illetékes birájókat föllelhessék, és gyakran többet költenek el, mint a mennyit a per substratuma ér. Hogy ez igy fen nem tartható, nem kell bővebben indokolni, valamint azt sem, hogy uj bírósági területeket alkotni szükséges. Már most hogyan történjék a választás ezen újonnan alakítandó területeken"? A mostani megyék bizottmányai, vagy bizalmi férfiai nem képezhetik az uj választó területet: kell tehát uj, a területnek megfelelő bírósági választó testületet alakítani. Már most lesz községi választó testület, országgyűlési választó testület, lesz a közigazgatási választó testület, vagyis a mostani megye, és lesz, mindezeken fölül birói választó testület. Már, t. ház! hogy ezen sok felé való séta nagyon buzdítaná a munkája után élő választót jogainak gyakorlására, igen kétlem, sőt meg vagyok győződve, hogy ismét egyes, pénzzel és idővel rendelkező szenvedélyes kortesek kezébe jönne a választás, és a nepotismus jobban virágoznék mint valaha. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondhatjuk épen azért is a municipium rendezését a bíróság rendezésével együtt vegyük elő, hogy akkor eoncentrálva alakítsák meg a területeket ; de én ezt nem fogadom el: mert engem más tekintetek vezérelnek egy politikai municipium, és mások egy birói terület kijelölésénél. Nem akarván a t. ház figyelmét és türelmét 11*