Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

82 35. országos ülés június 24. 1869. seggel birjon. Hogy mennyivel inkább szükséges ez azoknál, a kik hivataluknál, és az ebből folyó kötelességeknél fogva h'vatva vannak élet és vagyon felett itélni, bizonyítani nem szükséges. De ha igaz ez, ugy elvitázhatlan igazság az is, miszerint a szakképzettség megbirálása a bírálónak szakavatottságát igényli. Nézzük: miként történnek nem csak nálunk, hanem széles e világon a választások s melyek azon tényezők, amelyek a választások eredményét előidézik? Ezek gyülekezetek, melyeknek többségénél, még a legmiveltebb államokban sem lehet, még a legjobb akarat mellett sem a szakképzettséget föltételezni; oly gyülekezetek, hol a bírálónál megkívántató lelki nyugalom helyett pártszenvedély, ezimboráskodás, családi érdekek es összeköttetések a legfőbb motorok, valamint ezt a gyakorlati élet naponkint mutatja. (Helyeslés a jobb oldalon.) A ki egy tisztújítást látott életében, azt tapasztalta, miszerint épen a törvényszéki tagok megválasztásával , nem mindig a képességre való tekintet szokta vezérelni a választókat, s nem egyszer tapasztaltatott, hogy midőn egyik vagy másik hangoztatott név ellen épen a képtelenség miatt tétetett megjegyzés, a felelet az volt: „hagyjátok, jó lesz a criminalis, vagy árvás székhez, ott nem kell neki referálni, majd csak elszavaz a többivel, és igy történt, hogy a polgári perekben bíráskodó osztályhoz a használható erők beosztatván, a criminalis törvényszék, a mely élet-halál fölött itél, a legsiralmasabb állapotba jutott. (Igás! jobbról.) Nem akarom áibtani, hogy ez mindenütt igy volt, (Bal felől fölkiáltások: . Ny'Urában! Nyitrában!) de hogy sűrűn lehetett ez iránt panaszt hallani, azt tagadni nem lehet. Mondatik, hogy ezen akként lehetne segitni jövőre, hogy nem a nagy gyülekezetek, hanem egy szűkebb körű testület eszközölje a választást, vagy kijelölést — mert ez utóbbi módnak is vannak pártolói — a mi, nézetem szerint, in ultima analysi mindegy; de engedelmet kérek, én ezt még kevésbbé fogadhatnám el. (Halljuk miért! bal felől.) Azért, mert míg az ily szűkebb körű, indirect választó-testületek nélkülözik azon előnyét a nagyobb gyülekezeteknek, mely a közvélemény helyes felismerésében áll—legalább elméletileg — addig birják annak hátrányait: mert egy kevesebb tagból álló gyülekezet ép oly kevéssé vonható feleletre, személyekre adott szavazatáért, mint bármely nagyobb testület; már pedig minden constitntionalis állam alkotmányának alphája az, hogy bármely hatalom, csak a felelősség terhe mellett gyakoroltathassák. Nem akarok bővebben szólani arról, hogy a választásoknál a vallás és nemzetiségi tekintetek mennyire szoknak előtérbe lépni. Tudjuk, hogy némely megyékben, hol a lakosok zöme p. o. két vallás-felekezethez tartozik, elfogadott elv, hogy a tiszti karnak fele az egyik, fele a másik felekezethez tartozók közöl választassák, a mi természetesen ismét a szakképzettség rovására történik. Nem akarom a szakavatottságra vonatkozólag azt állítani, hogy a kinevező miniszter eme ferde befolyásoktól tökéletesen ment és hogy a kinevezési rendszer mellett mindenkor csak a legszakképzettebbek jutnak a birói állomásokra, hisz ez lehetetlen, mert akkor a miniszternek Istennek kellene lenni; de bátran merem állítani, hogy a miniszter felette áll azon aprólékos tekinteteknek, (Bal felől fölkiáltások: Ohó!) melyek egy társadalomban szükségkép kifejlenek. Es azért a kinevező miniszter sokkal inkább van azon helyzetben, az objectivitás álláspontját foglalni el a kinevezésnél, mint a gyülekezetek, a választásnál. Hozzá kell még tennem, mit tán legelsőbbeu kellett volna felenilitenem, hogy a kinevező miniszter minden cselekedetéért felelős levén, kell, hogy keressen, és találjon módot, a bírósági jelöltek jelleme és képessége iránt a lehető legjobb informatio beszerzésére. (Helyeslés.) Miután tehát én a választó gyülekezetek többségénél nem feltételezek annyi szakavatottságot, annyi képességet, mennyi a megbirálásra szükséges: rniutáti én ugy tudom, hogy a választó gyűléseket nem mindig a képességre való tekintetek vezérlik; miután végre a választási gyűlések nem felelősek cselekedetükért: én a bíráknak nem választását, hanem kinevezését kívánom. De tovább megyek és azt mondom, hogy a kinevezett birák függetlenebbek, mint a választott birák, főleg, ha a kinevezők irányában anynyira fel van szabadítva minden függőségből, mint az a miniszter által előterjesztett törvényjavaslat elveiből természetszerűen következik. Megjegyzem azonban, hogy én a függőségnek nem csak azon nemét értem, mely a kenyéradás vagy elvétel reményéből vagy félelméből származik, hanem értem a függőségnek mindazon nemét, mely rokon- vagy ellenszenv, pártdüh vagy pártszenvedély, hála vagy boszu érzetéből keletkezik az emberben, melynek nyomása alól t. ház, igen kevés ember képes magát kiszabadítani. Az előző pontban igyekeztem kimutatni az álláspontot, melyet elfoglal a választó és kinevező a választott vagy kinevezett irányában; ezen pontnál inkább arra fogok szorítkozni, hogy kimutassam: mily helyzetbe jut a választott és kinevezett, a választó vagy kinevező irányában? (Halljuk!) Nincs választás és nem is lesz, melynél bi-