Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
Rí! 35. országos ülés június 24. 1869... azt naponkint érezzük, s a codificatio nagy és nehéz munkáját a törvényhozás hosszabb ideig már el nem odázhatja; de a mi nélkül egy napig sem lehetünk, ha csak a legnagyobb calamitást, t, i. hitelünk megingatását előidézni nem akarjuk, az törvénykezésünk átalakítása és helyes birói szervezetnek behozatala. Ez az, mit az 1868-iki országgyűlés a perrendtartás életbeléptetése által megkezdett, s ez az, mit tovább folytatni, tovább építeni akar az igazságügyminiszter akkor, midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a ház elé terjeszti. Olyan-e e javaslat, mely által a kivánt czél eléretik ? ez, és, nézetem szerint, csak is egyedül ez az, a mi fölött tanácskoznunk kell. Épen azért én részemről igen óhajtottam volna, ha azon másik kérdés, hogy akkor tárgyaltassék e javaslat, mikor majd a municipiumnak rendezésére vonatkozó javaslat is előttünk lesz, föl sem vettetett volna. Óhajtottam volna ezt azért, mert akkor a tárgyalások rövidebb időt vettek volna igénybe; rendezetlen állapotaink közepette pedig minden perez fölhasználását én a törvényhozás lényeges föladatának ösmerem. (Elénk helyeslés.) Óhajtottam volna továbbá azért, mert én egészen eltérőleg előttem szóló Várady képviselő úrtól a törvénykezés és közigazgatás rendezésének kérdéseit elválaszhatlanoknak nem tartom, sőt híven ámult országgyűlésen kimondott nézetemhez, ma is azon nézetben vagyok, hogy a municipiumok rendezését közmegnyugvás mellett csak akkor fogjuk megoldhatni, ha az időről időre a felmerülő szükséghez képest fog eszközöltetni, tárgyaltatni és elintéztetni. (Ellenzés a hal oldalon.) Elmondom okaimat. Én az állam intézmények átalakításánál a politikai ugrásoknak nem vagyok barátja és akkép vagyok meggyőződve, hogy csak azon reformok életképesek, a melyek természetszerű fejlődésen keresztül menve léptettetnek életbe, és a melyek létrehozatala legalább nagyon sok érdeket nem sértett, és tulajdonitassék bár az öneszmékben való korlátoltságomnak, de én szeretek e téren körültekinteni, és gondosan megvizsgálni: mely utón haladtak azon államok, melyeknek sorsát legirigylendőbbnek és ép azért példáikat leginkább követendőknek tartom? (A baloldalon: Francziaország!) Nincs nép Európában, melynek népe irigylendőbb sorsban részesülne, mint az alkotmányosság elassicus földjének, Angliának népe, (Igaz!) és nincs állam, a mely oly kevés megrázkódtatáson ment volna keresztül, és melynek alkotmánya annyi állandóságot tudna felmutatni, mint Anglia. Es én azt hiszem, nem tévedek, állítva, mikép ez főleg annak tulajdonitható, hogy Anglia nem egyszerre alkotott nagy eodexeket, a concret esetek folytán felmerült szükséghez képest alkotta törvényeit, és habár óvatosan haladt a reformok terén, de a mint megérkezett a perez, melyben a reformok szüksége felől meggyőződött, akkor Anglia souverain törvényhozásának többsége keresztül vitte a reformokat, daczára egy felülről vagy alulról keletkezett reactionak, és lett legyen ellene beadva akár hány j>etitio, (Helyeslés a jobb oldalon) valamint ezt a legújabb bili az ir állam-egyház megszüntetése" és a körül folyt tárgyalások r mutatják. (A bal oldalon: De az szabadelvű!) Es én Anglia példájára hivatkozni annál inkább helyesnek tartom (Zaj bal felöl) . . . Méltóztatnak? (Zajos derültség.).. .mert habár tudom, hogy nem állunk semmi tekintetben Angliával egy színvonalon, de Magyarország és Anglia alkotmányos fejlődésében a hasonlatosságot elvitázni nem lehet. En Magyarországban a municipiumok alkotmányának átalakításánál fontosabb, lényegesebb következéseiben messzebb kiható, egyátalában bonyolultabb kérdést nem tudok. E kérdésnél látjuk a régi jogot az ujabb eszmék parancsoló szavaival, a régi területekhez merev ragaszkodást a czélszerü közigazgatás és igazságszolgáltatás által okvetlenül követelt uj területbeosztással, a családi politikát a valódi közérdek igényeivel, a hagyományos szokáshoz ragaszkodást az ujabb államrendszer által követelt gyorsabb eljárással, a hegemónia utáni vágyat a nemzetiségek kívánalmaival, századokon át gyakorolt gyakran bitorolt befolyást a jogegyenlőség alapján előtérbe lépett elemek móltányos követeléseivel, és — hogy röviden fejezzem ki — egy forspontos kocsi döczögésének megfelelő állapotot a gőz és villany által előállított, s lassúságot nem tűrő viszonyokkal, (Zajos helyeslés és éljenzés a jobb oldalon) egy szóval ezernyi érdeket a parancsoló szükséggel összeütközésbe jönni. Es mind ezt helyesen elintézni, elintézni a nélkül, hogy nagy elégületlenséget idézzünk elő: ez az, mit municipiumok rendezésének nevezünk. (Elénk helyeslés.) Ki az, t. ház, ki tekintettel mindezekre nem ismerné fel azon nehézségeket, a melyek e kérdés megoldásánál felmerülnek? S ki az, ha csak nem ül az ellenzék padjain, ki méltányosan követelhetné a kormánytól, hogy ily bonyolult kérdés megoldását praeeipitálja 1 Azt mondám, ha nem ül az ellenzék padjain: mert ellenzéki politikának ez igen jó, igen helyes; sőt meglehet, ha magam ott ülnék, magam is hasonló kívánsággal lépnék fel a kormány elé, gondolván: hogy vagy neki megy a kormány ezen tömkelegnek és akkor meggyül a baja, vagy talán fel is fordul ; vagy nem megy neki és a logika szabályai szerint oldja meg a kérdést, akkor azt declamálhatjuk róla, hogy nem akar, vagy nem tud tenni semmit. (Helyeslés a jobb oldalon.) De miután nem vagyok ellenzéki képviselő (A bal oldalon :
