Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
35. országos ülés június 24. 1869. 79 séges évi njonczjutalék megállapítására, és az 1869. évre megajánlására vonatkozó törvényjavaslatot változtatás nélkül elfogadta, erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatát, továbbá a főrendi ház június 23-án tartott X. ülésének, melyben a vámkezelési költségeknek átalánositásáról szóló törvényjavaslatot szintén változatlanul elfogadta, erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatát, és végre az 1868-ik VII. t. ez. bővítése illetőleg módosítása iránti törvényjavaslatnak azon fogalmazását, melyet az a főrendi ház június 23-án tartott X. országos ülésében tett módosítások folytán nyert, valamint az ide vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot, a módosításokat indokoló bizottsági jelentés kíséretében szíves tudomásvétel, és illetőleg tárgyalás és alkotmányos hozzájárulás végett tiszteletteljesen átnyújtani. Elnök : A ház tudomásul veszi, és szabályszerű tárgyalás alá fogja venni. Méltóztassék megengedni, hogy felolvastassák. Majláth István jegyző (felolvassa a főrendi liáz jegyzőkönyvi kivonatait.) Elnök: A két előbbi törvényjavaslatot minden észrevétel nélkül elfogadták a méltóságos főrendek; ezek tehát a minisztérium utján királyi szentesítés alá fel fognak terjesztetni. A harmadikra, t. i. az 1868. VII. t. ez. bővítésére nézve a méltóságos főrendek módosításokat javasolván, ezek ki fognak nyomatni és midőn a t. ház parancsolja, napirendre fognak tűzetni. (Helyeslés.) Es most a napi renden levő tárgyat folytatjuk. Tóth Vilmos: T. ház ! Midőn egy év előtt a pénzügyminiszter által előterjesztett az adó behajtására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta a ház, én e törvényjavaslat védelmére felszólalván, azon nézetemet fejeztem ki, mikép én a törvényhatóságok rendezésének kérdését a nemzet életébe, szokásaiba, köz- és magán érdekeibe vágónak nem csak, de valósággal a rokonszenvek, érzelmek kérdésének tartván, sokkal helyesebbnek, ezélirányosabbnak vélem, ha az nem egyszerre, nem egész átalánosságban, hanem részletenkint, időről időre íog megoldatni. E nézetem több oldalról támadtatott meg; és egyátalában nincs szándékom az akkor ellenem felhozott indokok czáfolásába most bocsátkozni; de egyet kénytelen vagyok releválni: azt, hogy többen az utáunam szólott képviselő urak közöl azt hitték —és e hitnek kifejezést is adtak — mintha én a kormány nézetét tolmácsolnám; miután pedig akkor még nem volt felfedezve annak módja: miképen lehet a személyes kérdés és a szavak félremagyarázásának czime alatt egy tárgyhoz kétszer, vagy a mint tapasztaltuk, háromszor is érdemleg szólni: én e hitet akkor nem czáíolhattam meg. De mert a jelen alkalommal sincs szándékom a házszabályoknak ily széles magyarázatot adni, és, hacsak arra absolute nem kényszerittetem , másodszor fel nem szólalok: szükségesnek tartom eleve és határozottan kijelenteni, hogy én nem kormánytanácsosi minőségemben szólok, s habár a törvényjavaslatot pártolom; — e czélból felhozandó indokaim s mind mit mondok, csak is egyéni nézetem kifolyása, és azt csakis mint a nyitrai kerület által megválasztott képviselő mondom el. Előre bocsátom addig is, nehogy Várady képviselő ur által az igazságűgyminiszter ur ellen s nézetem szerint, nem helyesen tett szemrehányását magamra vonjam , mintha én fényes ragyogó beszéd által gyakorolt bűvészettel el akarnám vonni a figyelmet a tárgytól: nem levén ragyogó szónok, (Felkiáltás bal felől: Tudjuk!Igaz! jobb felől: Halljuk! Halljuk!) igyekezni fogok magához a tárgyhoz szárazan szólani. T. ház! Az áliadalmak legfőbb czélja és feladata a jogállapotnak meghonosítása és biztosítása levén, ki tagadhatná, hogy csak azon állam érdemes nevére, hol jog és igazság uralkodnak, s hol a birói hatalom akképen van szervezve, miszerint az a jogi rendet megvédelmezni, s annak netaláni megzavarását megtorolni képes, s hol az államintézmények azon örök tételnek: „az igazság az országok alapja," lehetőleg megfelelnek. Mielőtt tehát a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megbirálásához fognánk, egy kérdéssel tisztába kell jönnünk. E kérdés az: Magyarország jogszolgáltatási politikája és az abból folyó intézmények olyanok-e, melyek a fönebb fölállított tételnek megfelelnek, vagy nem? E kérdésre adandó válaszra nézve nincs nézetkülönbség az országban, én legalább ugy tudom; nemmel felel arra mindenki; s nem én mondom, hanem mondta a bal oldal egyik vezérszónoka, br. Simonyi Lajos ur monda, miszerint az igazságszolgáltatás roszaságára nézve Európában csak Törökország által előztetünk meg. Nem lehet tehát nézetkülönbség arra nézve sem, hogy ez állapotot javítani s azt a tudomány és a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelni a törvényhozásnak mulaszthatlan kötelessége, s miután minden javításnak legnagyobb akadálya az, mit az igazságűgyminiszter tegnap igen bölcsen mondott, ha a létező és javítandó helyzet roszasága fel nem ismertetik, ez akadálylyal, hála az égnek, nem kell küzdenünk, s igy anaál nyugodtabb lélekkel térhet át a törvényhozás azon másik kérdés tárgyalására, miként kell tehát a bajon segíteni? Hogy anyagi törvényeink az előhaladt tudomány és kor igényeinek meg nem felelnek,
