Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

78 35. országos ülés június 24. 1869. vezés ugy, ndnt az a javaslatban íbrmulaztatik, már csak azért sem állhatna meg, mert ezen kinevezés által, nem a bírói függetlenségnek, hanem a birói függésnek szálai fognának öszpontosulni az igazságügyminiszter kezében. (Igaz! hal felől.) En ugy vagyok meggyőződve, hogy maga a nagyon tisztelt igazságügyminiszter ur sem hiszi, hogy az általa oly szépen haügsulyozott jellem és birói képesség meghatározásánál nagyobb csalhatatlanság legyen az ő miniszteri bureauiban, és a minősitvényi tabellákban, mint p. o. a belga törvény és alkotmány szerint gyakorlatban levő kettős névsor előterjesztésében, és a nyilvánosságban. Hiszen, t. ház, ezen javaslat 3-ik §-a szerint nem csak az első folyamodásu bíróságoknak s más constituált testületeknek nem adatik meg az előterjesztési, a propositionális jog, de elvonatik az még a királyi táblától és a királyi kúriától is, midőn az előterjesztési, a propositionális jog pl. a belga alkotmányban oly szép és szabadelvű kifejezést nvert. (Helyeslés bal felől) Mindezek, t. ház, eléggé bizonyítják, hogy ezen előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával szabadelvű reformot nem létesítünk és előhaladást nem teszünk. Es ha tekintjük, hogy a birák feletti bíráskodásra nézve külön bíróságok terveztetnek, mint ez a bíróságok és bírósági hivatalnoknak felelősségéről szóló törvényjavaslatból kitűnik; ha figyelembe veszszük, hogy a birák bizonyos tekintetben kizáratnak az emberi társaságból, mert a biró még saját faluja községi képviseletének sem lehet tagja, és például egy munkásegylet gyűlésen még csak mint hallgató sem jelenhet meg, és ez által mintegy páriává lesz a társaságban: akkor meg fogunk arról győződni, hogy ezen törvényjavaslat nem illik be alkotmányos intézményeink és nemzeti életünk keretébe, mint ezt a részletes vita alkalmával, hogy ha az elrendeltetnék, az illető szakaszoknál elég alkalmunk lesz bebizonyítani. Igaza van a mélyen t. igazságügyminiszter urnák, hogy nekünk egy hatalmas ellenünk van, a mely folyvást ápoltatik, élesztetik, növeltetik: a balítélet. Ily balítélet az is, hogy a nemzet szívesen fog megválni a birák szabad választási jogától ezen törvényjavaslat árán. Ilyen balítélet az is, hogy azon sebeket, melyeket ezen törvényjavaslat így magában előterjesztve és törvény erejére emelve, alkotmányunk és önkormányzatunk testén ütni fog, bár minő hangzatos Ígéretek vagy kápráztató ígéretei által egy szebb jövőnek begyógyitni lehessen. De legnagyobb balítélet, t. ház, azt hinni, hogy midőn ezen törvényjavaslat törvény erejére emeltetik és az annak alapján kinevezendő birák légiói fogják ellepni a megyéket: nagyobb tetszéssel és lelkesedéssel fogja azokat fogadui a jogainak egy részétől megfosztott ós ujabb biztosítékokat nem nyert nép, mint fogadta például az ötvenes évek vándor madarait, vagy a hatvanas években kinevezett bírákat. (Élénk helyeslés bal felől.) Ugyanazért, t. ház, én e törvényjavaslatot részletes vita alapjául el nem fogadhatom. E törvényjavaslat egy nagy fa ló önkormányzatunk kapuja előtt. Látszólag szép ajándék a könnyen hivő trójaiak előtt; de ha egyszer a kapun belől lesz az, akkor a bureaucraticus hadsereg fegyveresen fog abból kiszállani. (Elénk, tartós helyeslés és tetszés a bal oldalon.) A bureaucraticus hadsereg fegyveresen fog abból kiszállani, hogy önkormányzatunk romjaira a bureaucratia, a központosítás és a miniszteri mindenhatóság zászlaját tűzze fel. (Élénk helyeslés és tetszés a bal oldalon.) Hiszen maga a mélyen t. igazságügyminiszter ur kénytelen velünk elismerni, hogy ezen törvényjavaslatot, ha törvény erejére emeltetik is, nem lesz képes létesíteni a bíróságok átalános szervezése és különösen a szükséges költség megszavazása előtt. Honnan jön tehát ezen indokolatlan sietség? Azért van ez, uraim! hogy a fa ló a kapun bevezettessék, (Élénk helyeslés bal felől) mely a falakon kivül egy egyszerű, igénytelen épitvény, de azokon belül hatalommá válik: csakhogy nem a birák kezében, hanem a kormány kezében. (Zajos helyeslés a bal oldalon.) Egy angol író és államférfi azt mondta a többségről — előre bocsátom, hogy véleményét nem osztom — hogy minden párt, mely nagy többséggel rendelkezik, magában hordja a feloszlás magvát: mert képtelen tevékeny működésre, czólszerü intézkedések létrehozására és ezért valódi szabadelvű reformokat nem létesíthet; (Ellenzés a jobb oldalon) pedig ez államférfiú, uraim, nem valami szabadelvű, vagy nem valami rebellis ember volt: egy tory-párti vezér, D'Israeli mondta ezt. Es én kérem a t. többséget, használja fel ezen kedvező alkalmat és czáfolja meg e házban is DIsraeli állítását: fektesse hatalmát a mérlegbe és ne fogadja el ezen törvényjavaslatot. (Derültség a jobb oldalon.) Akkor mi örömmel és egész ünnepélyességgel fogjuk elismerni, hogy ezen t. többség erős, — elbizakodás nélkül, és bátor, — vakmerőség nélkül. (Zajos helyeslés és éljenzés bal felől.) Elnök: T. ház! A méltóságos főrendek részéről itt van a jegyző üzenettel. Tisza Lajos főrendi jegyző (az elnöki szék elé áll): A főrendi ház megbízásából van szerencsém a főrendi ház június 22-én tartott IX-ik országos ülésének, melyben a magyar sorhadi csapatokból és a hadi tengerészethez szűk-