Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
: Í6 35. országos Ülés június 24. 1869. oldalon) megragadólag beszélt az 1848-iki dolgokról, hogy fölhevült szivünk segélyével megfékezze elménk szabad röptét. Beszélt gyökeres átalakításról, melyet mi mindnyájan óhajtunk, hanem óhajtjuk azt természetesen az 1848-iki törvények és alkotmányunk szellemében. Buzdított bennünket, kövessük az 1848-iki merész kezdeményezők utait. Követni fogjuk ezen áldott nyomokat, de bizonynyal, nem ezen törvényjavaslat útmutatása szerint. Figyelmeztetett bennünket s igen helyesen, hogy az 1848-iki elvek s a mostani valóság között létező nagy űrt töltsük be. Fölemliti a kasztrendszernek, a hűbéri viszonyok maradványai megszüntetésének szükségét, a mit mi hetek, hónapok hosszú során, sőt évek óta szorgalmazunk. Szóval; semmit sem mulasztott el, hogy a káprázatot elősegítse, s a figyelmet paralyzáló képeknek egész sorát állította élőnkbe, hogy a tüneményes játék sikerét biztosítsa. De egyet elfeledett: a hátsó függöny lebocsátását, a mely a mutatvány titkát takarja. E titok igen egyszerű, mint minden mutatványnál. Az igen tisztelt igazságügyminiszter ur tegnapi ragyogó beszédében ugy tűnt fel nekem, mintha mondotta volna: „adjátok meg nekünk, a mit mi kívánunk ma, s tietek az ígéretek eldoradója holnap. . . . Szavazzátok meg ezen törvényjavaslatot, és meg lesz oldva a törvényhatóságok rendezésének legnagyobb csomója. Hisz az igen tisztelt igazságügyminiszter ur maga elismerte, hogy a törvénykezési rendtartást a bíróságok jelen hiányos szerkezete mellett nem foganatosíthatják. De ezt tudta az igen t. igazságügyminiszter ur a múlt évben is: hát miért nem terjesztette elő az egész rendszerre való törvényjavaslatot, csaknem egy egész év alatt is, vagy legalább, és miért nem terjeszti elő azt most % A felelet egyszerű. A törvénykezési rendtartás elfogadásával érveket kellett szerezni ezen törvényjavaslat elfogadására. Ezen törvényjavaslat pedig- utat fog törni a törvényhatóságok rendezéséhez és a törvényhatóságok rendezésével már kész lesz az ut a központosítás czéljaira. (Helyeslés a hal oldalon.) Es akkor azon többszázados sírhantok mellé, a melyekről az igen t. miniszter ur oly szivrehatólag beszélt, egy uj sir jövend, s a renovált keresztek mellé egy uj kereszt állíttatik, ezen felírással: „A manicipiumok önkormányzata." Es a megyék elhalása után még utódok sem lesznek, kik a behorpadt sirt fölhantolják és a rozzant keresztet megújítsák. (Elénk helyeslés a hal oldalon.) És mit mondjak t. képviselőház arról, hogy „a birák és a közigazgatási közegek közt történt illetőségi összeütközések elintézését a törvény további intézkedésig a minisztériumra, tehát a végrehajtó hatalomra ruházza. A kik a bírói felelősség szükségét érzik, ugy mint mi, azok, kik azt biztosítani akarják, ugy mint mi, azok nem fognak örülni ezen administrationalis intézkedésnek. Mondatik, hogy ezen törvény csak ideiglenes, mert a törvényhozás további intézkedésére történik hivatkozás. Ha az igazságügyminiszter ur ezt látta, hogy ez nem helyes igy — mert bizonynyal látnia kellett, miután mindnyájunknál jobban tudja, hogy az igazságszolgáltatás fogalmával és a bírák függetlenségével össze nem egyeztethető — miért nem terjesztett elő egy az egész rendszert átölelő törvényjavaslatot, miután a még a többségből alakult központi bizottság is kijelentette szükségét annak, hogy egy legfőbb állambiróság mielőbb életbe léptettessék ? Mindez, t. képviselőház, eléggé mutatja, hogy ezen törvényjavaslat, igy a mint előterjesztetett, czélszerütlen, mert szükséget nem pótol, de sőt az égető szükség érzetét fokozza, nem oszlatja el a kételyeket, hanem ezeket egész az aggodalmokig növeli. Ugy vagyok én, t. ház, ezen törvényjalattal, mint midőn valamely velem szerződni kívánó fél a megkötendő szerződésnek csak egyetlen egy pontját terjeszti elém, és azt kívánja, hogy fogadjam el azt. Hasztalan akarná bebizonyítani, hogy annak előttem ismeretlen pontjai előnyösek lesznek, hasztalan igyekeznék kimutatni, hogy az ismeretes pont előnyei az egész szerződésre kiterjednek, mert én ezt soha nem fognám aláírni, és bizouyára az igen tisztelt igazságügyminiszter ur sem fogná azt aláírni; pedig az előttünk fekvő törvényjavaslatnak elfogadása nem egyéb , mint a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó szerződés legfőbb pontjainak aláírása. (Ugy van! hal felől.) A t. igazságügyminiszfcer ur egy, különben meglehet szép, de minden esetre készületlen képből kiszakított egy darabocskát és elénk állította, azt igényelvén, hogy nevezzük azt szépnek, holott ő maga sem tudhatja, hogy a kép, miután nem kész, vajon valósággal szép-e? nem tudhatja, hogy a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó törvényjavaslat mikép fog a minisztertanács retortájából kikerülni? Es itt csak sajnálatomat fejezhetem ki, t. képviselő ház! a fölött, hogy ezen törvényjavaslat, minden előzetes indokolás és előterjesztés nélkül került a ház asztalára. Erezte ennek szükségét a mélyen t. igazságügyminiszter ur, és ezen hiányt azzal igyekezett némileg pótolni, hogy néhány hthographirozott példányban ki osztatta az osztályokban azon elvek körvonalozását, melyek szerint óhajtja a törvényhatóságok rendezésének kérdését megöl-
