Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

35. országos ülés Június 24. 1869. 75 előterjesztvény, hogy a kinevezettek, négy év alatt, képtelenség, vagy becstelenség esetében, birói állomásaiktól, egy közelebbi törvényjavaslat szerint, birói ítélet elmellőzésével is elmozditandók lesznek, s így azok az állam örökös, haszontalan terhére nem válhatnak. G-arantiául szolgál azon biztos tudat, hogy a birói szervezet mellett, a szaktanulás és szakképzettségre inkább hivatott életerős ifjabb nemzedék, csakhamar a legmagasb igényeknek is megfelelő birói kart elő fogja önmagából teremteni. Ezek azon indokok, melyek a bizottságot az elfogadás és ajánlásra bírták, s tekintve, hogy e törvényjavaslattal a közigazgatás az igazságszolgáltatástól teljesen el lesz választva, tekintve, hogy e törvényjavaslat kétségtelenül a legrendezettebb államok e részbeni törvényhozása színvonalán áll; s tekintve, hogy a bírónak függetlensége a kinevezéssel és elmozdithatlansággal, hogy a biró tisztán és egyedül nemes hivatásának élhessen, mind fölfelé a hatalom, mind lefelé a népség irányában, biztosítva van, s hogy a biró a törvény szellemében, a politikai áramlatoknak egyenlően érintetlen szemlélője maradhat. Mind ez indokokból a bizottság, a felolvasott törvényjavaslatot, elfogadás végett, a t. háznak teljes megnyugvással és bizalommal ajánlja. (Elénk éljenzés a jobb oldalon) Várady Gábor: T. ház! Igaza volt a t. igazságügyminiszter urnák, midőn tegnapi gyönyörű beszédében azt mondotta, hogy igen nagy munka kezdeményezésének első ünnepélyes pillanatában vagyunk, mert mióta a magyar országgyűlés az ujabb időszakban törvényhozói működését megkezdette, nem feküdt fontosabb törvényjavaslat a ház asztalán, mint épen az, a mely fölött most kezdődnek a tanácskozások, Nem kevésbbé fontos ez, t. ház! mintáz 1867. XII. törvényczikk, sőt sok tekintetben fontosabb: mert a delegatiók intézménye nem nyúlik be oly mélyen nemzeti beléletünkbe , hogy azt a törvényhozás első intézkedése könnyen és minden rázkodtatás nélkül el ne törölhetné. Ez fény oldala ezen intézménynek reánk nézve és árnyoldala a védőkre nézve: minden esetre pedig kiváló érdeme, hogy, mert soha sem verhet mély gyökereket, bármikor baj ós nyom nélkül lesz kiirtható. (Ugy van! bal felől.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha törvény erejére emelkedik, magába öleli alkotmányos beléletünket, csaknem egészen: alig van állami s nemzeti beléletünknek csak egy része is, a melyet legalább egyes szálaiban ne érintene ezen javaslat. Ezért kell, t. ház, hogy szigorú bírálás alá vegyük ezen törvényjavaslatot, a mely talán életkérdésünkké fog válni; hogy pedig azt tehessük , szükséges, hogy legalább a legfőbb kérdések iránt legyünk tisztában: átalában szükséges-e ily törvény alkotása , czélszerü-e az előttünk fekvő törvényjavaslat, szabadelvű-e az, és különösen beillik-e alkotmányos intézményeink és nemzeti életünk keretébe? Ezek a legfőbb kérdések. (Ugy van! bal felöl.) Azt, hogy a birói hatalom gyakorlásáról, a birói és bírósági hivatalnok felelősségéről törvényt kell alkotnunk, nincs köztünk senki, a ki kétségbe vonná, valamint azt sem vonja kétségbe senki, hogy ezen törvények, melyeket említettem, semmivel sem szükségesebbek, mint a birói és bírósági szervezés átalában és a községek és törvényhatóságok szervezésének megállapítása. A szükség oly hangosan nyilvánul mindezen irányban, hogy ezen tárgyak egyikét a másikától elválasztani, egyiknek a másik fölött elsőbbséget tulajdonítani, fölfogásain szerint, lehetetlen. Egy egymással szorosan összefüggő rendszer láncz szemeit képezik ezek, és hogy ha abból csak egy szemet kiszakítunk, mint például történik ez az előttünk fekvő törvényjavaslat által, megszakad az egésznek összetartása, megszakad annak harmóniája. (Helyeslés bal felől.) Van például az ellőttünk fekvő törvényjavaslatban egy igen szép és elvileg mindnyájunk által pártolt tétel, melyet igen t. igazságügyminiszter ur is oly nagyon hangsúlyozott: az, hogy „az igazság szolgáltatása a közigazgatástól elkülőnittetik." De már csak ezen egy tételnél is a kérdések egész halmaza áll előttünk: hol végződik például az igazságszolgáltatás határa és hol. kezdődik a közigazgatásé? Be akarja-e az igen t. igazságügyminiszter ur hozni a békebirósági intézményt, ugy például, mint ez Angliában van. vagy más alapra kívánja azt fektetni? A békebíróságok hatáskörét miként fogja megszabni az igazságszolgáltatási és miként a közigazgatási teendőkre nézve? Avagy olj merész elkülönítést gondol és akar, hogy egy közigazgatási szolgabíró például egy tyúk miatt támadt vitás kérdést sem intézhet el. avagy megfordítva legcsekélyebb rendőri kihágás miatt is a rendes biró ítéletét kellend igénybe venni? íme t. ház ezen egyetlen egy tételnél a kételyeknek és kérdéseknek egész seregével kell megbirkóznunk, amire bizonynyal nem volna szükség, azon esetben, ha az egész rendszeres munka ellőttünk állana. Az igen t. igazságügyminiszter ur nem jelölte ki tegnapi ragyogó beszédében az utat, melyet ezen esetekben követni fog. Sőt, ha jól fogtam fel, gondosan kerülte azon út kijelölését; szavainak ragyogó fényével vakítóan megvilágította az előtért, mint azt gyakorlott bűvészek tenni szokták. (Nyugtalanság a jobb oldalon.) Kápráztató képet rajzolt elénk, hogy elvonja figyelmünket, (Helyeslés a hal, ellenzés a jobb 10*