Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
74: 35. országos ülés június 24. 1869. az ősi institutiók iránti, velünk született, velünk növekedett, és mindenesetre tiszteletre méltó kegyeletnél fogva, ki nem békülnek, a biróválasztási szabadságot, mint gyakorlatilag egyik cardinalis jogot, továbbra is a törvényhatóságoknak kívánván fenhagyatni. De még többen találkoznak, a kik a törvényjavaslatot, a passiv politika idejében, az alkotmány védbástyáinak ismert megyék mikénti rendezése iránti, a legtisztább hazaszeretettel párosult aggálya miatt, csak is a megyerendezés iránti törvényjavaslatattal együttesen tárgyalandónak és ezért elhalasztandónak kívánják. A központi bizottság, sajnálva bár, de egyik nézethez sem járulhat. Nem járulhat az elsőhez, mert meg van győződve, hogy a jogszolgáltatás, az eddigi hazai jogszokás daczára, csak utolsó sorban municipalis kérdés, hogy az első sorban országos, s utána nemzetközi kérdés; meg van győződve, hogy a jogszolgáltatás anyagi és erkölcsi hitelünk alapja és forrása levén, mint ilyen a szervezettebb államok birói intézményétől, igen is részletekben az ország helyzetéhez és a nemzet geniusához átalkalmazottan, de főbb elvekben és lényegben jogórdekeink koczkáztatása nélkül el nem üthet; meg van győződve, hogy a törvényhatóságnak eddig divott, ezentulra is fenkagyandó biróválasztási szabadsága , bárminő körülirással és qualificatióval, bár bizonyos évszámra vagy élethossziglani tartamra, még kijelölési szűkebb esetben is, az egyéni és családi ambitiók és befolyásoknak, a népszerűség hajhászat, a magán és provinciális érdekeknek természetes helyzetében, ismét esak pártok szerinti, jobbadán gyarló biróválasztási eredményre fogna vezetni, s a felelős kormányzatnak törvényhozásilag adandó ellenőrzése esetében is, a testületi felelősségnek semmisége miatt, csak is ujabb súrlódásokra s összeütközésekre fogna alkalom nyújtatni, mert meg van győződve, hogy a birókinevézési jog azon legfőbb hatalom, a fejedelemnek kezében, a kit az enyém és tiéd fölötti magánjog egyénileg legtávolabbról sem érdekelhet, de igen is az állhat érdekében, hogy álllamában jó, pontos és gyors igazságszolgáltatás létezzék, az ő kezében és felelős szakminisztere által legüdvösebbeu gyakoroltathatok, mert elvégre meg van győződve, hogy teljesen kielégítő birói kar, az eddigi tapasztalat és az érett tapasztalatból levont elmélet után, a municipiumok keretében és általuk nem is létesittethetik; mind ezen indokokkal a központi bizottság, azon nézethez, hogy a biróválasztás a törvényhatóságoknak ezentulra is fentartassék, határozattan nem járulhat. De nem járulhat azon nézethez sem, hogy e törvényjavaslat tárgyalása a megyerendezés kérdésével együtt tárgyaltassék, s addiglan halasztassék el. Először azért nem, mert a központi bizottság a minisztériumnak a megyerendezés iránti előterjesztvényével teljesen meg van nyugtatva, mert szerinte e törvényjavaslat tárgyalását elodázni, egyelőre csak annyit tenne, mint tanúsítani a világ előtt, hogy e nemzet a szükségesen korszerű reformok iránt csak szóval igen, de tényleg érzékkel, életrevalósággal nem viseltetik, hogy az ország által követett politika nem életképes. Mert elvégre is, a megyerendezés kérdése, igy a bírósági szervezettől is külön váltan, a parlamenti felelős kormányzattali körvonalozatlan helyzetében, lefelé, a nagy és kisebb községek irányában a municipiumok keretébe olvasztandó adókezelési kérdések tekintetében, önmagában elég nagy fontosságú levén, a bírósági kérdésnek különválasztásával, szerintem, a megyerendezés megoldási kérdése ezúttal csak jótékonyan könnyebbittetik, és miatta a bíróság szervezését elhalasztani : országosan károssá válnék. A törvényjavaslat elfogadása és ajánlása mellett elismeri továbbá a bizottság, hogy abban hiányok tagadhatlanul találtatnak. Ilyen hiány, hogy a közjogi vitás és illetékességi kérdésekben a hatóságoknak egymás iránti nem magántermészetű jogviszonyaikra és igényeikre, a rendezett államokban létező állambiróságra nincs kilátás nyitva, ilyen továbbá, hogy az egyes bírósági tagok és közvádlónak vizsgálati illetékessége legtávolabbról sincs körvonalozva. De az első hiányon, a központi bizottság óhajtása szerint, az által, hogy az állambiróság iránti törvényjavaslat, az illető minisztérium részéről, bizonyosan a közel jövőben érvényesíttetni fog, segítve lesz; az utóbbi körvonalozásnak ismét a büntető javaslatban levén helye, a mutatkozó hézag ott teljesen és helyesebben kipótoltathatik. Elvégre elismeri a bizottság, hogy e törvényjavaslat életbeléptetésével a szervezett bíróság iránti remények és igények egyszerre, a legteljesebben, a legjobb akarat mellett sem lesznek érvényesíthetők. Részint azért, mert a valódi munkabíró szakférfiú hazánkban a nagy numericus számhoz és még nagyobb ambitiókhoz képest csak látszólagosan sok, s a valóban nagy szükségletnél valódi szakképes munkaerővel aránylag nem oly igen nagygyal rendelkezhetünk. Más részről azért, mert az illető miniszter, annyi egyént, mint a mennyi a bírósági szervezéshez kell, az országban közelebbről nem ismerhetvén, informátióért akár egyeshez, akár hatósághoz forduljon, onnan, az emberi természetből folyólag, kedély-hajlam, vagy érdek szerinti, bár legjobb akarat melletti informatiót várhat, s igy egyesek irányában könnyen félrevezettethetik. De garantiául szolgál ez aggály ellenében az osztályokban tett azon
