Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-34
34. országos Ülés június 23. 1869. 65 tóztassanak felállani; (Megtörténik.) A többség bele kivan menni az átalános tárgyalásba. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot 1 ). Horváth Döme előadó: Jelentésem igen rövid: a központi bizottság a felolvasott törvényjavaslátott átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja és ajánlja. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezelőtt két évvel az ország kormányát átvettük, és szemlét tartottunk állapotunk s viszonyaink felett, már kezdetheti vissza kellett volna riadnunk rendkívüli halmazától azou nagy és fontos teendőknek, melyeknek elintézése nélkül rendezett államélet és a szabadság és rend együttes érdekeinek megfelelő alkotmányos kormányzat alig képzelhető. Vissza kellett volna riadnunk az előttünk fekvő feladatok sokaságától, nagyságától és sürgősségétől, ha nem meríthettünk volna bátorítást a nemzetnek a múlt országgyűlésen még a felelős kormány megalakulása előtt tett azon ünnepélyes kijelentéséből, miszerint, számbavéve az átmeneti korszak rendkívüli nehézségeit, a felelős kormány eljárásának megítélésénél nem a szigor, hanem a méltányosság mértékét fogja alkalmazásba venni. (Helyeslés.) Ha körültekintünk a hazában, alig találunk intézményt, mely, ugy a mint fenáll, a parlamentalis kormányrendszer keretébe hasznavehetőleg be volna illeszthető. Alig van intézmény, melyet a múltból átvettünk, hogy kénytelenek ne lennénk, azt vagy gyökeresen átalakítani, vagy pedig helyébe egészen uj intézményt állítani. A mig tehát más rendezett államokban, hol a létező viszonyok alapját akár rendezett codexek, akár pedig a hagyománynak életerős tekintélye képezi, a kormány feladata csak arra szorítkozik, hogy a létezőt fentartsa, és azt egyes részleteiben, a kor fejlődő szükségeihez képest, javítsa vagy bővítse. Miránk a gyökeres átalakítás, mireánk az ujonan alkotás nagy és nehéz munkája vár. Es miben fekszik e különbség oka ? Fekszik azon átmenetnek, mely nálunk a 48 nevéhez van kötve, rögtönösségében ; fekszik éles ellentétében azon rendszernek és elveknek, melyeket a 48-diki törvényhozás egy részről halomra dönteni, másrészről pedig életbe léptetni akart. Akart, uraim ! de ezen akaratát sem a rombolásban, sem az átalakításban teljesen végre nem hajthatá. Az átalakításban nem, mert arra ') Lásd az Irományok 20-ik számát. KÍIPV. H. NAPLÓ 18y|- II. nem volt ideje; a rombolásban pedig azért nem. mert nem volt mit a régi helyébe állitani. Innen azon éles ellentót, melylyel különböző intézményeink egymással szemközt állanak ; innen a gyakori, majdnem mindennapi fenakadás a közigazgatás gépezetében, a melynek működése csak a kölcsönös jóakarat és engesztelékenység erőfeszítésével tartható fen. A középkor omladványaiba ütközünk mindenütt a merre járunk és csak az uj eszmék, uj elvek zászlaja, melyet fen az ormokon a kor fris szellője lobogtat, jelzi azt, hogy uj nemzedék vagyunk. (Élénk tetszés jobb felől.) Hasonlítunk azon hadsereghez, mely az uj hadtan elvei szerint van iskolázva, de még mindig őseinek elavult mezében és fegyverzetében áll. (Elénk tetszés jobb felöl.) Legyen szabad csak néhány példára hivatkoznom (Halljuk!) Alkotmányos törvényhozásunk a korábbi rendi képviselet helyébe a népképviselet elvét ültette, de ezen elv maiglan is csak az alsóház alakulásánál nyert érvényt, mig a felsőház főrendi szervezete még most is a régi előjogok alapján nyugszik. Es hogy ezen elvi ellentét eddig nyomtalanul sikamlott át a gyakorlati élet mezején, azt bizonyosan nem az intézménynek köszönhetjük, hanem azon emelkedett hazafiságnak és bölcseségnek, mely a felsőház mai tagjainak tulajdona és személyes érdeme. (Ellenmondás bal felől.) A kormányzat élén parlamenti kormány áll, a melynek alapelve a személyes felelősség, mig a közigazgatást az alsóbb rétegekben nagyrészt felelősségre nem is vonható közegek kezelik, mely körülmény miatt a felelősség a kormány legfelsőbb rétegeiben gyakran és szükségképen merő illusióvá fajul. (Ugy van ! jobb jelöl.) Az 1848-ki törvények megszüntették az ősiségét, mely örökösödési és birtokjog rendszerünknek aláírja volt ; megszüntették a nélkül, hogy egy uj polgári törvénykönyvben az örökösödés és birtoklás uj jogrendszerét megalkothatták volna, és csakis azon expediens, melyet az országbírói értekezletnek — habár hiányos — de az akkori viszonyok közt mégis mind köz-, mind magánjogi tekintetben nagyhorderejű munkálatában bírunk, csakis azon expediens mentette meg a nemzet jogéletét a teljes fenakadástól vagyis attól, hogy a közjog nag} r sérelmével ugyan, de a magánjogi élet szakadatlanságának megóvása végett idegen codex uralma alá vetette magát. Továbbá 1848-ban reclamálva lőn a jogegyenlőség. Es még ma is, az uj aera harmadik évtizedében a választások qualifieatiói közt ott szerepel a születési jog. Még ma is különböző a vérdíj, a törvényes hitbér, a hatalmassági és be 9