Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

560 49. országos illés Julius 12. 1869. hazát, azon időkoréval, midőn, mint láttuk 66-ban, még mielőtt csak hire is terjedt volna a hadi mozgalmaknak, már 3, 4, 5, 6 hadesapatot állítottak fel a poroszok a gőzmozdonyok segítségével. Azért a törtenelemre hivatkozás e tekintetben, s ily tényezők közreműködése mellett nem helyes, és el nem fogadható. A mi a Károly-Lajos-vaspályavonal irányát illeti: elfogadom igenis azon észrevételét, hogy egy éjszakról jövő támadás esetében ez fogja a támadás objectumát képezni; de nem fogadhatom el azt, hogy ez mindenesetre nézve a támadó ellenség basisát képezi. Az eset megfordítva áll épen reánk nézve, a Krakkó és Lemberg közti első hadfelállitást illetőleg, és épen ebből következik annak szüksége, hogy ezen első felállítási vonal legyen egyszersmind ezélszerü kapcsolati vonal hátrafelé, mely épen fő indokát képezé ezen kapcsolatnak, mely itt tervezve van. (Élénk helyeslés.) Azt méltóztatott mondani, hogy azon vonal, melyet mi akarunk építeni, ezen irányban fog a támadó ellenségnek szolgálni arra, hogy azon bejöhessen. Ezen érvvel ha a végletekig tovább viszszük, oda jutunk, hogy a háborúba nem szabad ágyút vinni, mert hátha az ellenség kezébe kerülne, s ő azokat ellenünk fordítja! és meg vagyok győződve, hogy a mint t. barátom Klapka mondja, s nem ugy, mint azt Máttyus Uzor ur gondolja, hogy csak a kormány mondatja ezeket a ..Pester Lloyd" által, hanem utoljára a ki az európai journalistikát figyelemmel kiséri, és a tényekről meg akar győződni, látni fogja, hogy nem csak a „Pester Lloyd" mondja, hanem az egész világ tudja, mit Klapka képviselő ur elmondott, és ha ez áll, és tudja azt is, hogy Oroszország hazánkat négy irányban körülövedző vonalt készített, én nem hiszem azt, hogy Clementisz barátom terveivel visszatarthatnék attól, hogy ne épitse ezen vonalakat, mert azt lehetne állítani, hogy ezen vonalakon még mi fognánk bemenni Oroszországba. Ez igen természetes, és még nem argumentum arra nézve, hogy mi azért a vonalat ne építsük; sőt inkább ugy áll szerintem a dolog, hogy hazánkat nem csak folytonos passiv védelmi állásban fogjuk megvédeni, de fogjuk activ operatió által megvédeni; és ez megkívánja, hogy azon védelmi helyzetben legyünk : minél gvorsabban szállíthatni egy pontra, a honnan a támadó ellennek bejövetelét meggátolhassuk. Ezt pedig most előnyösebben megtehetjük, mielőtt az ellenség útban volna. (Helyeslés.) A mi illeti azt, hogy a kormány fordítsa figyelmét inkább keletre és az Aldunára: méltóztatnak tudni, hogy a ház bölcs intézkedéséből ez megtörtént, mert azért szavazta meg a keleti vasutat, mely Erdély legvégső határáig vezet, és szavazott meg több vasutat, melyek ezélszerü és szükséges kapcsokat állitnak elő. A mi Máttyus Uzor ur hadászati érveit illeti: bátor vagyok őt egyre figyelmeztetni: az állarnerőditési rendszer ujabb időben azon haladásnál fogva, melyet a tudomány és tapasztalás, és gyakorlat idézett elő, az államerőditési rendszer is nevezetes változáson ment át. Emlékszem nagyon jól azon időre, mert magam is akkor még tanuló voltam, midőn minden ember az éjszaki határ védelme tekintetéből Eperjesre forditotta főfigyelmét, mert, természetesen, Eperjes azon pont, hol a Kárpát szorosai kinyúlnak, és ha erőditvényt építeni kellene, el van zárva, és ez eroditvény védelme által mint egy kapu állíttatik elő, melynél a Kárpátok pontjai összejönnek. Bátor vagyok arra is figyelmeztetni, hogy I. Napóleon óta az államerőditési rendszer igen nagy változáson ment keresztül; minélfogva nem tartják ma czélszerünek, a mit a francziák tettek, hogy egy helyet egy sor, két sor, sőt három sorban erődítésekkel lássanak el, s épen ellenkezőjét használják, mit Napóleon helyesen alkalmazott, kinek az államerőditési rendszer körül alkalmazott elvei elfogadtattak, melyek szerint az erődítések nem vezetnek a szorosokhoz és a határhoz, hanem a centrumba, az ország szivébe. A mi a védelem alapját különösen azon időszakban illeti, midőn már vasutak állnak rendelkezésünkre, igen természetes, hogy ezen elvek egészen másképen alkalmaztatnak. Elismert dolog szerintök és én szerintem, ha védelemről, ha egy ország határainak megvédéséről van szó, különösen mint Magyarország, nem tartom helyesnek, ha félkörben bástvával van körülvéve. Sokkai czélszerübbnek tartom a közlekedési eszközök kifejlődött rendszerével az activ védelem alkalmazásának ezélszerü momentumait előállítani, semmint szorítkozva passiv védelemre az által, hogy a szorosokat drága és költséges várakkal ellássuk, sokkal czélszerübbnek tartom a védelem activ momentumait ezélszerü közlekedési eszközök által előállítani, semmint a holt tőkét improductiv czélo kra fordítani, holott a kifejlődött közlekedési rendszer a védelem helyesebb, élénkebb activ momentumait állítja elő. Máttyus Uzor: Nem várakról szóltam, Hollán Ernő államtitkár: T. barátom szintén helyesli — legalább ugy értettem — azon nézetet, hogy a galicziai egybekapcsoló vasút előállittassék; csakhogy ő a választó irányt inkább óhajtotta volna, hogy Eperjes-Dukkt felé épitenők. Már most, hogy a vonal választásánál mennyiben felel meg a czélnak, mennyiben nem, egyszerűen kitűnik abból, a mint már szerencsém