Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

548 49. országos ülés Julius 12. 1869. elé terjesztetett és én részemről már akkor is tisztában voltam magammal, hogy Zemplénmegyének Nagy-Mihályon, Mező-Laborezon át Przemyslig kell készíttetni, és igen sajnálom, hogy azon irány el nem fogadtatott és egy évre ezen vasút kiépítése elhalasztatott, mert csak azzal bízatott meg a minisztérium, hogy ezen országgyűlésnek terjeszsze be a törvényjavaslatot és engedélyezési okmányt a Galicziát összekötő vonal tekintetében, miután előbb ezen irányt tanulmányozni kell. És mi volt oka, hogy már tavaly nem fogadtatott "el ezexi irány? vajon fontosabb érvek küzdöttek egy más irány mellett? Nem. A vasúti bizottságban egyszerűen megbukott azért, mivel a közös hadügyminiszter mellette nyilatkozott ; a házban pedig azért, mert az azt kívánta. Engem, t. ház! nem a közös hadügyminiszter bármily kijelentése győzött meg ezen vonal irányának helyességéről, hanem az, a mit az 1849-ki magyar hadügyminisztertől, igen t. képviselő társamtól volt szerencsém a vasúti bizottságban hallhatni, a ki azt monda, hogy kiterjedt éjszaki határainak megvédésére három vasúttal kellene hazánkat Galicziával összekötni és ha pénzünk, időnk és átalában tehetségünk volna, mind a hármat egyszerre, mint sürgőset kellene kiépítenünk, mit ha pénz hiánya miatt nem tehetnénk, akkor csak kettőt, t. i. a két szélsőt, ha pedig annyi pénzünk sincs, ugy hogy egyelőre csak egy összekötő vonalat lehetne építenünk, akkor okvetlenül a közbelső vonalat kellene építenünk. Már pedig szerintem ezen közbenső vonal nem lehet más, mint az, melyről a törvényjavaslat előttünk fekszik, mely legegyenesebb irányban köti össze Pestet és Lemberget, a két ország központját, a két haza két fővárosát. Ha Magyarországon Eperjesről kiindulva a nyugati irányban vezettetnék a második vonal Tarnov felé, mig a harmadik fővonal keleti irányban Munkácsról Stry felé vezettetnék: e tekintetben is szívesen elfogadom a központi bizottság határozati javaslatát: hogy már most bizassek meg a minisztérium az előmunkállatokkal, hogy mielőbb be terjeszthesse a törvényjavaslatot és engedélyokmányt ezen két vonalat illetőleg is. Hogy ha Magyarországot Galicziával kötjük össze, ennek épen a közbenső irányban kell történni, ezt már a lajtántuli országgyűlés is elismerte és megszavazta ezen vonalnak galicziai részét; pedig a lajtántuli örökös tartományoknak legnagyobb részére ezen vonalból nem hárul haszon s ezért csak közvetve érdekli, a mennyiben, a mi a résznek jó, az egésznek is hasznos; mig ellenben a mértföldenkint megszavazott 50 ezer forintnyi garantia minden lajtántuli polgár zsebét közvetlenül érdekli. Ugy hiszem, Zemplén és Trenesén megyéknek ezen vonal irányában sokkal nagyobb érdekeltség el kell lenniök és vannak is, mint Galiczia és Sfcyria vagy Galiczia és Csehország között vezetendő vonal iránt. Azt hiszem, a megyék nem fogják irigyelni egymástól a vasutat, a mely az ország érdekei szerint, épen az egyik vagy a másik megyén megy keresztül. Hallottam már oly kifejezést is: „boldog Zemplénmegye, hiszen már két vasútja van, s most a harmadikat kapja." Én, ki Zemplénmegyének geographiai fekvését ismerem, és bárki, a ki ismeri, tudni fogja, hogy azon egyik vasút Zemplén megyének a lábát, mig a másik a szélét metszi s csak ezen harmadik az, mely derekán megy keresztül s csakis ezt a vasutvonalat lehet zemplénmegyei vasútnak nevezni. És csakis ezen vonal az, mely akadálytalanul jut a Kárpátokon át Galicziába. Már most mondhatná valaki, hogy miután a lajtán túli országgyűlés a vonal galicziai részét már megszavazta, nekünk e tekintetben szavazatunk nincs, mi reánk pressio gyakoroltatik. Ez állítást el nem fogadhatom. Mert a fehérvárgráczi vonalat illetőleg, annak irányát mi határoztuk meg előbb és módunkban lett volna ezt a galicziai vasút összekötő vonalra nézve is már tavaly megállapítani, midőn e tekintetben is mi lettünk volna az elsők. Egyébiránt, ha valamely nemzetközi összekötő vasútvonal irányának megállapítása Magyarország és ő felsége örökös tartományai vagy bármely külország között mindig csak kölcsönös egyetértés, méltányosság, elismerés és sohasem pressio által történik: vajon pressiót gyakorlunk-é mi a lajtán túli tartományokra az által, hogy ők a fehérvár-gráezi vonal styriai részét a mi általunk meghatározott irányban építik ki? s miképen mi nem féltünk attól, hogy ezen fehérvár-gráezi vonal a styriai határszélen zsákvonal fog maradni, ugy viszont a galieziaiak is meg vannak győződve, hogy a przemysl-lubkai vasutat mi Magyarországon tovább fogjuk építtetni. A törvényjavaslat technikai és pénzügyi részeire ki nem terjeszkedem, s megnyugszom a vasúti és pénzügyi bizottságok jelentésében, anynyival inkább, mivel a közlekedési miniszter ur előterjesztése , melyet mint a törvényjavaslat mellékletét kaptuk, felvilágosításul szolgálhatott nekünk a technikai részre is. A pénzügyit illetőleg pedig részemről azon véleményben vagyok, hogy használjuk fel ezen mostani kedvező pénzügyi viszonyokat, midőn e vasút kiépítésére a szükséges összegek rendelkezésünkre állnak olyannyira, hogy a pénzügyi bizottságnak sikerült a mértföldenkint tervezett garantiát 4000 ffctal