Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

49. országos ülés joíitis 12. 1869. 549 lejebb szállítani s ezt az illető consortium elfogadhatta a jelen kedvező pénzviszonyok miatt. Szavazzuk meg tehát, uraim, e vasutvonalat s ne odázzuk el annau kiépítését. Ne odázzuk él, mondom, e fontos, különösen védelmi szempontból oly fontos vasút kiépítését. Hogyha azt a minisztérium elő nem terjesztette volna, tán idővel feleletre is lehetett volna vonni érte. (Helyeslés.) „Az idő pénz" azt mondja az angol, s még angol sem volt a világon, midőn már azt mondták, hogy az egyszer elvesztett időt maga Jupiter sem hozhatja többé vissza. Clementis Gábor: T. képviselő ház! Az igen t. közlekedési miniszter ur által beterjesztett törvényjavaslatban, valamint az osztályok idevágó jelentésében is a javaslatban levő vaspálya mellett nem kereskedelmi, sem közforgalmi, hanem kiválólag, sőt mondhatom, kizárólag stratégiai tekintetek hozatnak föl. Elismerem, t. ház, miszerint a stratégiai tekinteteknek kiváló befolyást kell engednünk vaspályáink irányainak meghatározásában; mert hisz a hadászat a közlekedés ezen elsőrendű eszközeit immár teljesen szolgálatába vette és műveleteinek fontos tényezőjévé emelte. De nem helyeselhetem azon nézetet, mintha csupán csak stratégiai tekintetek elegendők lennének arra, hogy a t. ház elhatározza egy vaspálya építését, mely közforgalmi és kereskedelmi tekintetben ajánlatosnak egyátalában nem is ismerhető el. A gyakorlat ily példát eddigelé még nem nyújtott. Volt ugyan eset hazánkban, hogy egy vaspálya iránya stratégiai tekintetek miatt némi változást szenvedett ; de nem hallottuk, bogy egyedül csak stratégiai tekintetek miatt egy vasúti terv valósittatott vagy pedig elvettetett volna. Azt hiszem, t. ház, ennek oka oly egyszerű, miszerint minden további fejtegetés legalább feleslegessé lesz. Minthogy a szőnyegen levő tárgyhoz--csupán csak stratégiai szempontból kívánok szólani, engedje meg a t. ház, hogy a tárgyat bírálat alá vegyem, a végre, hogy kiderítsem : vajon valósággal bir-e azon stratégiai fontossággal, mely ennek az illető törvényjavaslatban tulajdoníttatik 1 Hogy e kérdésre biztos választ adhassunk, t. ház! éhez némi katonai szakismerettel és a hadtörténelemben egy kevés jártassággal kell bírnunk. A hadtörténelem megtanít minket arra, hogy Árpádtól kezdve — ki némely történészek véleménye szerint e tájon lépte át hazánk határait — a mai napig a közép-kárpátvonal egy dandárnál, vagy valamely jelentéktelenebb csapatnál nagyobb hadtest által meg nem foreiroztatott, mert e vonal a zborói, és komarniki szorostól kezdve keleti irányában nagyobb hadtestek mozgósítására egyátalán nem alkalmatos. 1849-ben is csak a vezeczkei szoroson hatolhatott be egy kisebb szakitmány, mely Szodheringnél visszavonulásra kényszeríttetett. A történelem tehát nem nyújt védveket. Lássuk már most mit mond a hadászat és a stratégia? E kérdésnél talán sokat fogok mellőzni, mi egyébként nézeteim igazolására fölöttébb szüksége* volna; ámde megvallom, némi tartózkodást kívánok követni: mert kerülni óhajtanám azon tért, hol ismét és ismét csak honvédelmünk szervezetének tökéletlenségével találkozhatnám. Mellőzni fogok sokat, még azon esetben is, ha indokaim hiánya a t. házat oda indítaná, miszerint állításaim alaposságát kétségbe helyezné. Tegyünk fel például egy támadást Oroszország részéről, a central-kárpát vonalra. E támadásnál sokan a déli irányban nyomuló vonalaknak, s a Varsótól Odesszáig terjedő párhuzamos vaspályának mint az ellenséges tábor hadműveleti vonalának tulajdonitanának legtöbb fontosságot. Én e fontosságot kétségbe nem vonom; de azt is állítom, miszerint egy orosz támadó hadsereg hadműveleti vonala sokkal közelebb, fájdalom igen is közel fekszik hazánk határához, mert ez nem egyéb, mint épen a gáesországi Károly Lajos-vaspálya, mely most már egész éjszaki határunk hosszát cotoyirozza. Hogyan? azt kérdezik, egy vaspálya, mely a mi hatalmunkban van mely a mienk? Igenis, egy vaspálya, a mely a mienk, de melyet, daczára Krakkó és Lemberg erődítményeinek, elveszthetünk, mielőtt egy kard röpülne ki hüvelyéből. Elveszthetünk sőt merem állítani elvesztendünk, mert — és ezt jól meg kell jegyeznünk — Oácsország Oroszország által megtámadva, Ausztria által nyomatékosan nem is védhető és e szerint igen könnyű lesz egy támadó erőnek hadmiveleti alapját a KárolyLajos-vonalra áthelyezni. Vajha csalatkoznám, de félek, hogy az események tán igen is korán igazolni fogják nézetemet. Már most csak azon kérdés merül fel: va,jon czélszerünek hiszi-e a t. ház, hogy a támadónak hadmiveleti alapjától pályát épittünk az ország határáig, sőt az ország határán belül is? mert hiszen, a pálya nem csak saját, de az ellenség használatára is épül. Tanúság erre a porosz hadjárat, midőn az osztrák hadsereg által elhagyott és elrombolt vonalak a porosz ambulant vaspálya testületek által a lehető legrövidebb idő alatt helyreálittattak. T. ház! Ezen tárgyak felett megfontolandónak tartom, s ha kiválló közforgalmi, vagy kereskedelmi tekintetek ezen vaspálya építését nem követelnék, mely körülymény azonban tudtom-