Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

524 48. országos ülés Julius 10, 1869. tagadó félnek. Annak, a ki azt állítja, hogy van, módjában van azt mondani: itt a telekkönyvi kivonat, vagy itt van két tanú, ez bizonyítja. (Nem áll! balról.) Ilyen pedig volt akár hány. Negatív próbát ennem ismerek, (ügy van! Jolii­ról.) Hogyan bizonyítsam én azt, hogy igen t. barátomnak Tisza Kálmánnak Pesten nincsen háza ? En azt állítom, hogy nincs, és hogyha ö azt mondja, hogy van: neki nagyon könnyű a telekkönyvi kivonattal, vagy törvényes bizonyit­ványnyal igazolni állítását. (Igaz! jobbról: zaj balról.) És ilyen esetek nem csak gyakran fordultak elő, hanem ilyenek épen ott fordultak elő, hol nagyon is akarták keverni a kártyát, és a bel­ügyminiszter egy kicsit maga is bele nézett a kártyába. (Közbeszólás halról: Keverte is!) Nem ő keverte, csak nem engedte, hogy kevertessék. Nem akarom hosszasabban folytatni már úgyis hosszura nyúlt beszédemet, nem akarván hosszas vitát előidézni ezen speciális kérdés fölött — mert hiszen e fölött napokig el lehetne tanácskozni — s mivel magam is azok közé tartozom, kik itt nagy óvatosságot tartanak helyén lenni s miután legközelebb úgyis uj választási törvényt reménylünk, s miután nézetem szerint a köz­ponti bizottság véleménye által, ha az elfogad­tatik, sem a ház joga, sem az ügy nincs kocz­káztatva : annál fogva elfogadására szavazok. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Simonyi Lajos b, : T. ház! Mindenek előtt az előttem szólott képviselő ur nyilatkoza­tára ki kell mondanom, hogy ő azon nyilatkoza­tokat, melyek ezen oldalról (A bal oldalra mutat) tétettek, teljesen félremag^yarázta. Ugyan is az igen t. előttem szólott képviselő ur t. barátaim nyilatkozatait oda magyarázta, hogy ők a közp. bizottmánynak souverain hatalmat akarnak tu­lajdonítani, melyek fölött semmiféle bírói intéz- j meny már nem létezik. Ezt azonban határozot­tan megczáfolta Nyá^ Pál t. barátom az által, midőn kimondotta, hogy egyes coneret esetben ítélni a képviselőháznak joga van. En ezen né­zetben teljesen osztozom, és azért azt hiszem, egyedül egyes concrét esetben képes és van fel­jogosít Vtü> cl képviselőház határozatát kimondani: mert átalános elvekre nézve Ítéletet mondani jogosítva nincs, és pedig azért, mert még van­nak más törvényhozási factorok is. Az igen t. képviselő ur azt is mondta, hogy okvetlen kellett a minisztériumnak közbe lépnie a végett, hogy azon gyáros, kinek 30 ezer forintjövedelme van, a szavazók közé fölvétessék. Nézetem szerint azonban a t. képviselő ur elhallgatta a tényállás második részét. Ugyanis Temesvár szab. kir. városának központi bizott­mányához 3599. szám' 1 alatt a misztérium részé­ről nem csak azoknak követeltetik megadatni a szavazási jog, kiknek ily nagy összegre menő 1 jövedelműk van, hanem kimondatik egyszersmind az is, hogy az állam- és törvényhatósági tisztvi­j selők és a magánosok hivatalnokai, a mint 105 I forint jövedelmök van, választóképesek. Nagy tetszést nyert a t. képviselő ur nyi­j latkozata, midőn monda, hogy jogosan vonatott j el azon iparosoktól a szavazati jog, a kik állan­dóan legényekké! nem dolgoztatnak mihelyt ezt az adóösszeirás alkalmával be nem vallották, de í a szavazás előtt mégis érvényesíteni akarták. S De bocsánatot kérek : nézték volna meg azok i adókönyvecskéit annak kitudására, hogy vajon j szól-e ez 105 frt jövedelmi bevallásról s vala­| mint. azon kereskedelmi segédeknek vagy tisztvi­í selőknek, kik 105 frtnyi jövedelmet képesek ki­í mutatói. megadatott a jog, hogy szavazzanak, \ ugyanezen feltétel alatt ezeknek is meg kellett volna adni a szavazati jogot. Azt hiszem, t. ház, hogy azt, a mit igen t. Zsedényi képviselő ur elmondott, kellőleg figyelembe sem lehet venni: mert azt hiszem, a t. képviselő ur csak tréfálni vagy kissé I extravagálni akart, midőn azt mondta hogy a ; kormány félügyeleti joga akként magyarázandó, j hogy az illető miniszternek legyen egyszersmind joga a qualificatiót is meghatározni. En azt hiszem, t. ház, ezt komolyan nem mondhatja senki: mert a qualificatio fölött nem határozhat senki, hanem hogy az magának a törvényhozásnak teendője. Az igen t. képviselő ur még is azt mondta, hogy azon esetben, ha a kormánynak nem ada­tik nagyobb jog, a kormány nem volna egyéb, mint benevolus spectator. Én részemről azt hi­szem, a választási eljárásnál nem is lehet a kor­mány egyéb, mint benevolus speetátor, s nem akarnék neki adni oly nagy befolyást, hogy a választásoknál saját vagy pártja érdekében el­járjon. A mi azt illeti, hogy mi nem járunk el a 48. törvények szellemében, erre nézve megjegy­zem, hogy a t. képviselő ur nem méltatta kel­í lőleg figyelmére azon főelvet, mely keresztülvonul I az 1348-iki törvényeken, s mely kiüönösen abban i alapszik, hogy a tisztviselőknek semminemű be­I folyást nem ád a választásoknál és ezen elvnél I fogva nézetem szerint igen helyesen intézkedtek I az 1848-iki törvények abban, hogy a választások | körüli intézkedéseket egészen más közegekre, mint | az állani hivatalnokaira bízták, a központi bizott­I ságot ruházván fel e joggal, a mely mindenben rendelkezik. Ennek elnöke rendeli el ugyanis — ha a szükség azt hozza magával — : a katona­ság közbejövetelét, s a megyei tisztviselőnek itt semmi dolga nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom