Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

48. országos Ülés Julius 10. 1869. 523 kai szemben, mindig azon elvet vallotta eddig, és vallja most is, hogy.- valaki, csak az által, mert ő Magyarországban hivatalt nyert, még nem honosittatik; hanem azon rendeletben talán az áll, hogy a hivatalnokok, a mennyiben honosítottak, vagy benszülöttek, tehát azon feltétel mellett, hogy más valamely utón honosíttattak ; például, hogy itt laknak 10 esztendő óta, bírjanak választási joggal, s ez által ki van mondva, hogy a hivatalnok, mint ilyen, nem tekintetik honositottnak. A kézművesekről is szólott , hogy csak azokat a segédeket rendelte a belügyminiszter elfogadhatóknak, kiket t. i. bevallottak az adó bevallásakor. Erre nézve bátor vagyok egy kis felvilágosítással szolgálni. (Halljuk!) Midőn az egyes mesterember bevallja jövedelmét, akkor azt teszi polgári becsülete alatt és bevallja azt, hogy állandó legénynyel dolgozik-e, vagy nem. Már most engedelmet kérek, ha a választás előtt két héttel valaki polgári becsülete alatt bevallja, hogy ő nem legénynyel dolgozik és két hét múlva előáll és azt mondja, de igenis én dolgozom legénynyel, azaz mikor joggyakorlatról van szó, akkor ő dolgozik legénynyel, és mikor kötelességről, fizetésről van szó, akkor ő nem dolgozik legénynyeí: (Elénk tetszés jobbról.) akkor ugy hiszem, nem tévedett a belügyminiszter ur, midőn azt mondta, hogy a ki az adóbevallásnál polgári becsülete alatt azt vallja be, hogy ő nem dolgozik legénynyel, annak hitelt kell adni. (Élénk helyeslés a jobbról.) A mi azt illeti, hogy a birtokot csak telekkönyv által lehet igazolni: ez sem foglaltatik talán oly egész átalánosságban a rendeletben ; (Halljuk!) hanem, miután a birtokra nézve voltak esetek, midőn petitiók adattak be a belügyminisztériumnál, és az mondatott, ime név szerint háromszáz ember közöl, a ki be van írva mint háztulajdonos, egyiknek sincs háza, Nyáry Pál t. képv, ur véleménye szerint ezt a minisztérium szépen ad acta tehette volna: mert neki csak kötelessége, hogy felügyeljen arra: megtörtént-e a választás, (Derültség!) és a képviselőház tudomásul venné, és azok szavaznának a törvény ellenére, mert ez ugy tetszett a souverain közp. bizottságnak. (Igaz! jobbról.) Hát midőn ilyféle számos panasz jött be onnan, a hol jól ke vertettek a kártyák — mint t. barátunk monda — és százat kitettek, százat betettek és megvan a választás: az ellen a kormány tiltakozott s nem a maga érdekében, de az igazság érdekében, (Zajos ellenmondás bal, tetszés jobb felől) s nem, mint az illető törvényhatóság uralkodó pártjának tetszik, hanem az igazság szerint. Ennélfogva ezen esetben egy kissé szigorúan kivánt eljárni és azt mondta, hogy a birtokot mindenek előtt a telekkönyv, vagy ha ez nem lehett, más hiteles bizonyítékokkal mutassa ki. Nem. emlékezem egészen, kezemben volt a rendelet és benne volt, hogy „leginkább" a telekkönyv, de nem volt kizárva sehol, hogy más mód is bizonyíthassa a birtokot. Hogy azután egyes központi bizottságok ezeket a más módokat olyan nagyon könnyen vették, hogy oda jött két ember és azt mondta : „én ezennel bizonyítom hogy Péternek van háza", a melyre pár ember azt mondta, hogy nincs. Ezt felelem a telekkönyvre nézve. Nem tudom volt-e még valami? (Felkiáltás balról: Mérnökök!) Igen, a mérnökökre nézve azt a felvilágosítást adhatom, hogy panasz tétetett egyes kassai választók által az ellen, hogy ezen I mérnökök kitöröltettek. Akkor, ha jól vagyok érI tesülve, a belügyminiszter ur a pénzügyminiszteI riumhoz fordult és azt kérdezte, hogy vájjon ezek állandó államhivatalnokok-e? akkor rövid utón az mondatott, hogy „igenis" és miután az | mondatott, tehát természetes, hogy birnak választó joggal. Hogy az egyiknél, másiknál történhetett hiba, nem akarom kétségbe vonni, mert én átalában nem vagyok a nimium probat ba| rátja. (Közbeszólás balról: Nem is lehet!) Megengedem, hogy talán egy vagy két hiba előfordulhatott; de méltóztassék elgondolni, hogy midőn az egész országban folytak a választások és a belügyminiszterhez naponkint 50—60 ily tárgy is érkezett, meglehet, hogy egyszer-másszor bizony hiba is történhetett; készakarva azonban — méltóztassék elhinni — igazságtalanság és a mi felfogásunk szerint törvénytelenség nem történt. Még volt valami de most hamarjában nem i jut eszembe, ós tiszt, barátom nem akar emlékezetemnek segíteni. (Derültség. Halljuk!) Tisza Kálmán: A reclamatió! Szlávy József államtitkár: Igenis I az ellen volt kifogása, hogy midőn valaki ellen reclamatió történt, a belügyminiszter azt mondta, hogy az illető, ki ellen a reclamatió emeltetett, tartozik bizonyítani a qualificátiót; ez pedig ellenkeznék, t. barátom felfogása szerint, minden jogelvvel, mely szerint „asserenti ineumbit próba". Ez nagyon szép és természetes, hogy a baloldal| nak helyeslésével találkozik; de mégis talán nem i egészen ugy áll a dolog: mert az „asserens" itt nem az, ki azt mondja, hogy egy másik kitöröltessék, hanem az, a ki ellen kifogást tesz. P. o. az mondatik, nem egy hanem 200 ember ellen, hogy ezen 200 embernek nincsen háza. Kérdem hogyan képzelheti azt t. barátom, hogy én bebizonyítsam azt, hogy Péternek vagy Pálnak nincsen háza ? Én állítom, hogy nincs; de van a 66*