Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

46 33. országos ülés június 22. J869. eladás e törvény szerint nem teljesíthető. Zsedényi képviselő urnák motivált napirendre térése, nézetem szerint, sem a horvát országgyűlés iránt nem igen udvarias, sem a kivánt czél elérésére átalában nem, vezet. Es méltóztassék megengedni, de nekem ugy látszik, hogy inkább kijátszása volna a kérdésnek, mint valóságos elintézése. (Helyeslés bal felöl.) Ghyczy Kálmán t. képviselő társam igen helyesen mondotta, hogy itt arról van szó: vájjon a nemzet vagyona elidegenittessék-e vagy ne? Erre nézve pedig csak a magyar országgyűlésen lehet határozni. Ennélfogva pártolom Ghyczy Kálmán t. képviselő társam indítványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Kis János: T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Horvát-, Sziavon- és Balmát országok határőrvidéki erdei kérdésében a miniszterelnök ur által tett jelentés arról győzött meg, hogy a minisztériumnak a maga működésében a bécsi kormánynyal még mindig kell küzdenie Magyarország épségeért és jogaiért, mely küzdelmében, nagy csoda, hogy még el nem csüggedett. (Zaj. Halljuk : Elnök csenget.) Megfoghatatlannak tartom, hogy e házban találkozik még olyan ember, a ki, midőn a hazának épsége és alkotmányos jogai vannak megtámadva, e kérdést elejtetni kívánja, és nem kíván határozott állást elfoglalni, melynek elfoglalásával magát a minisztériumot támogatná, hogy ezen nemzeti jogok megvédésében annyival erősebb lábon állhasson a bécsi kormány ellenében. Nem szeretem felidézni azon állást, melyet Horvátország 1848-ban elfoglalt, mert az szomorú eseményeket foglal magában, de mégis kénytelen vagyok figyelmeztetni a házat arra, hogy ott a Határőrvidék, — mely még most sincs itt e házban képviselve — ott, mondom, a határőrvidék lakosságának egy haszonélvezeti joga is lenne megtámadva. Ezen körülmények között mindenesetre tekintetbe veendő, hogy első sorban a határőrvidék népessége az, mely közvetlenül érdekeltetik ezen erdőségek eladása által, és mely ez által sérelmet szenved. Méltóztassék a t. ház figyelembe venni, hogy ő felsége a koronázás alkalmával megszentesitette és erős fogadást tett liitletétele által azon törvényekre, hogy azokat mind maga szentül meg fogja tartani, mind alattvalói által meg fogja tartatni. Nyáry Pál: T. ház ! Nem volt szándékom felszólalni e tárgyban, kivált azok után, miket t. barátaim Grhyczy Kálmán és Vukovics Sebő elmondottak; de miután megint azon eset forog fen itt is, mel}' szerencsétlenségünkre valamennyi ujabb törvényünkre nézve fenforog, hogy t. i. miután azokat meghoztuk, mindig előkerül a kérdés : mit jelentenek azok ? ezért csupán a helyzet jelzése végett állottam fel. Ez mindenesetre különös jelenet, midőn megköttetik a szövetség két nemzet közt, és miután megköttetett, kérdésbe tétetik, hogy a megkötött egyesség értelmében kinek van joga egyik vagy másik nemzet tulajdonával rendelkezni? Itt épen az a különös eset forog fen. Az 1868-ki XXX. t. ez. világosan rendelkezik, mi tartatik fen Horvátország külón országgyűlésének rendelkezése alá, és melyek azon tárgyak, melyekre nézve a közös országgyűlés határoz. Ezen egyezségnek többek által idézett 8-ik pontjában világosan ki van mondva, mi joga és kötelessége hasonló esetben a magyar országgyűlésnek. A kérdés csak az lehetne, hogy miután Horvátországban is a törvény szavai szerint az államföldbirtok eladására nézve azon megszorítással, hogy e részben meghallgatandó a Horvát-, Sziavon és Dalmát országgyűlés és a magyar országgyűlés, azaz, a közös országgyűlés rendelkezik : a kérdés, mondom, az, hogy azon földek és azon tárgyak, melyekről itten szó van, tartoznak-e Horvátország testéhez ? Erre, a mint t. barátom Ghyczy Kálmán megmagyarázta, maga ugyanezen törvénynek 66-ik §-a felvilágosítást ad: mert előszámlálván, miből áll a Horvát-, Szlavón- és Dalmát országok területe, benne foglaltatik a második pont alatt a bródi és péterváradi határőrző ezredeknek területe is. Én nem tudom, midőn ily világos a törvény, hogy teheti valaki azt a kérdést is, hogy: ki rendelkezhetik e tárgyról? Ha a törvény világosan szól, nem tudom megfogni, hogy képviselőtársunk Zsedényi ur hogyan jöhetett arra a gondolatra, hogy ezt ne tisztán mondjuk ki, hanem egy határozati javaslattal compromittáljuk azt, a mi a törvényben foglaltatik. En megvallom, képviselő urnák indítványát nem tartom arra elég fontosnak, hogy részletes ezáfolataiba bocsátkozzam, de azt hiszem, mindent elmondtam indítványára nézve, ha őt összehasonlítom azon jámbor emberrel, ki saját tulajdonára más birtokában reá ismer, de nincs bátorsága visszakövetelni, hanem vissza akarja lopni azt. Ez, gondolom, a magyar országgj'ülésnek nem lehet feladata; azért t. barátom Ghyczy Kálmán indítványát pártolom. (Helyeslés a. bal oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! Én azt hiszem — habár ha az egész vita menetére gondolok, mást kellene föltennem — hogy mégis mindenki érzi, hogy igen nevezetes és fontos dologról van szó. Mást kellene föltennem, ha a vita menetét nézném, mert valóban a t. háznak nagy része, ugy látszik, ezen kérdés iránt igen csekély érdekkel viseltetik; pedig ha megfontoljuk, hogy miről van szó, hogy itt mindenek előtt a törvények megtartásáról van szó, akkor valóban csodál-