Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

33. országos Ülés június 22. 1869. 47 koznom kell, hogy semmibe sem venni látszanak e dolgot. De nem is tulajdonithatom ezt másnak, mint azon körülménynek, hogy azon indítvány, mely egy felől a horvát-szlavón országgyűlés kivánalmainak, más felől a törvénynek megfelel, azaz azon indítványt, mely t. barátom Ghyczy Kálmántól jön, szónoklatokkal nem akarják támogatni, mert az ellenzéktől jön; a Zsedényi t. képviselőtársunk indítványát pedig nem akarják támogatni, mert magok is átlátják, hogy törvényellenes, (ügy van! a bal oldalon.) Legalább ha más nézetből tekintjük a dolgot, megvallom, azt gondolom, hogy ily fontos tárgyban csakugyan határozottan kellene kifejezni: melyek azon a közállamot érdeklő körülmények, melyek veszélyeztetnék a dolgot és kimenthetnék azt, hogy egy országgyűlés az önmaga által alkotott törvényt meg ne tartsa ? Igenis, méltóztassanak azon rendkivüli veszélyről, a mi a törvénynek meg nem tartása által háromolni fog az országra, bennünket meggyőzni, s meglehet, hogy azt fogjuk mondani : hatalmazzuk föl a kormányt, hogy nem egészen törvényes utón próbálja megmenteni az ország jogait. De, minden indokolás nélkül oly megállapodást hozni, mely a törvénynek egyenes megsértése, erre azt merem határozottan mondani, és hivatkozom e részben minden alkotmányos fogalomra a világon, hogy az országgyűlésnek magának sínes erre joga. (Helyeslés a bal oldalon.) Különben a mi magát a dolgot illeti, én igen jól tudom azt, hogy a határőrvidéki kérdésben óvatosan kell eljárni. De én azt gondolom, hogy azon igen t. horvát-szlavon-dalmát országgyűlés — mely ugyanazt mondta ki, a mit most t. barátom Ghyczy Kálmán részünkről kimondatni indítványoz — maga is érezte azon nehézséget, s valamint ma igen tisztelt Zuvics képviselő ur itt kifejezte, hogy óvatosan kell eljárni a határőrvidéki kérdésben, bizonyosan kifejezte ezt a horvát országgyűlésen is. Ha most azt mondják önök, hogy ha mi azt akarjuk tenni, a mit a horvát országgyűlés tett, akkor mi nem óvatosan járunk el, és ezzel akadályozzuk a horvát országgyűlés jogos kivánalmainak teljesülését, akkor egyúttal oly ítéletet mondanak a horvát-szlavón országgyűlés felett, melyet kimondani ismét valóban nem politikus eljárás : hogy tudniillik a horvát-szlavón országgyűlésnek, midőn ugyanazt kimondta, nem volt elég képessége elismerni saját érdekét. En a határőrvidék irányában az óvatos eljárást tisztelem ; átlátom, ha tetszik, ámbár nem látom át azt oly nagy mértékben , mint mennyire némelynek vitatják, hogy idő kell ott a helyzet megváltoztatására; de nem hiszem, sem hogy a határőrvidék maga, sem hogy Horvátország ezen óvatosságot ugy értelmezné, hogy temporizáljunk mindaddig, mig a köz államvagyon elfeesereltetett: mert akkor már késő lenne. (Zaj.) Pedig megengedjék, határozottan ez utón vagyunk. Tehát, miután, mint mondom, az egész vita folyama arról győzött meg, hogy az igen t. többség sem érzi magát képesnek Zsedényi ur indítványát pártolni, felkérem őt, hogy indítványát, melylyel úgyis egyesegyed'ril áll, vonja vissza. Ghyczy Kálmán: Nem levén, ugy hallom, senki szólásra felírva, miután indítványozó t. tagtársam Zsedényi Ede szintén másodszor nyilatkozott: bátor leszek én is ugyanazon joggal újra szólani. Leginkább csak arra felelek, és csak arra felelhetek, mit Zsedényi képviselő társam mondott. Először is ki kell emelnem nekem is azt, hogy Zsedényi képviselő társam azt állította, hogy nem parlamentális eljárás előre kimondani annak érvénytelenségét, a mit a felelős kormány tesz. Ugy veszem észre, hogy t. tagtársam nem fogta fel jól indítványom értelmét, mert abban csak az mondatik ki, hogy a szálldokolt eladása vagy átalakítása az erdőknek előre is semmisnek és érvénytelennek mondassák ki, ha az 1868. XXX. t. ez. 8 §. ellenére eszközöltetik, azaz, a magyar és horvát országgyűlés beleegyezése nélkül történik. Ha t. képviselő társam azt állítja, hogy a magyar minisztérium ezt tenni képes, akkor igazsága van, hogy előre semmisnek mondatik ki az, mit a minisztérium jövőben teend; de én nem vélem azt, hogy a m. minisztérium maga ezt tenni akarja; hanem az ellen akartam csak óvást tenni, hogy a minisztérium háta mögött, más, idegen, a közös minisztérium ne eszközölje azt, mit egyenesen csakis a magyar országgyűlésnek és a magyar kormánynak szabad tenni. Azt jelentéin ki érvénytelennek, mit nem a magyar minisztérium, hanem mások, talán az e részben illetéktelen, a közös minisztérium tenne. Azt monda tovább Zsedényi képviselő ur, hogy a minisztérium fellépését fognók meghiúsítani, ha a t. ház indítványomat elfogadná. Indítványom teljesen a törvényen alapszik. Hát oda jutottunk már, hogy a minisztérium fellépését meghiúsítjuk akkor, midőn törvényre hivatkozunk? Ezt részemről el nem fogadhatom. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy ime még a hatátörvidéki lakosság országgyűlési követválasztására nézve is maga a 4-8-ki törvény akként rendelkezett, hogy ott a követválasztás módját a bán, tehát katonai hatóság határozza meg. Bizonyára jól, ugy mint én, tudja azt a t. képviselő ur, hogy a bán egyátalában nem katonai, hanem polgári méltóság volt. Midőn azért a törvény a bánnak adta a jogot, hogy a határőrvidéken szabályozhassa a követválasztási