Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

522 46. országos iílés Julius 10. 1S6Ízottsága ennél sokkal tovább ment, és a törvényt magyarázta. Méltóztassanak már most azon esetet felvenni, hogy ezen átalános magyarázat, melyet Pest megye bizottsága adott, lényegesen különbözik attól, mit például Pest városa, vagy Buda városa adott volna. És a belügyminiszter tétlenül nézze azt, hogy Pest megyének központi bizottsága azt magyarázza a törvényből például, hogy a mesterember segéd alatt érteni kell az inast is, inert ő is segiti, például gyermekeit hordozza : a többi hatóságok pedig azt mondják: a törvényben segéd alatt csak a legény értetik? Pest megye központi bizottsága pedig azt mondja, hogy a kereskedő alatt a törvény csak a bejegyzett kereskedőt érti: egy másik központi bizottság pedig azt mondja, hogy nem azt érti. Pest megye központi bizottsága azt határozza, hogy a törvény azt mondja, hogy a kinek tőkéje után 100 írt jövedelme v választó. Ha tehát van egy kereskedő, a kinek au porteur szóló 100.000-nyi papírjai vannak, azt ő választónak el nem fogadja, mert csak azokat fogadja el, a kiknek névre szóló papírjaik vannak. Néni akarom mondani, hogy ez helyes, vagy nem helyes; csak azt akarom kiemelni, hogy azon joggal, a melylyel eljárt Pest megyének központi bizottmánya, ugyanazon joggal eljárhat az országnak valamennyi központi bizottmánya, és akkor a belügyminiszter összetett kezekkei nézze, hogy az ország különböző központi választmányai különböző alapokon osztogatják a választási qualifieatiót. (Ugy van! jobb felől.) Azon tant, hogy a belügyminiszterre ruháztassák a törvény magyarázásának joga, azt a belügyminiszter ur nem is igényelte magának, azt én sem hirdetem, azt el is utasítom magamtól ; de szintúgy elutasítom azon tant, mely egy törvényhatóságnak központi bizottmányát még az országgyűlés fölé is helyezi. Mert épen Nyáry Pál kéjDviselő úrtól, nem régen, nem tudom, melyik nap, hallottam, hogy az országgyűlés, mikor egyes képviselőválasztások ellen petitió adatik be, csakis arra van hivatva, hogy a választási actust vegye bírálat alá: vajon az helyesen ment-e végbe, vagjr nem ? de annak megbirálására: vajon az összeírás helyesen történt-e, vagy nem'? nincsen hivatva. Ha tehát a minisztériumtól is, a képviselőháztól is megtagadja ezen jogot, hogy az összeírás, illetőleg a qualificatió helyesen történt megállapítása felett határozhasson: akkor az annyi, mintha valamennyi központi bizottmányt felruházná azon souverain hatalommal, hogy kénye-kedve szerint osztogassa a választási képességét. E tant nem fogadom el; de nem akarom | ezt tovább fejtegetni: mert remélem, hogy a kö! zelebbi ülésszak alatt egy uj választási törvényt | fog előterjeszteni a minisztérium, és akkor ma! gátol meg fog szűnni ezen kérdés, mert csakis a ; választási törvény hiányosságának tulajdonitható az, hogy ily félremagyarázások fordulhattak elő. Kassa városra hivatkozva, Tisza Kálmán kifogást tesz az ellen, hogy .a belügyminiszter sza; vazati jogot kivan adni a hivatalnokoknak. Ha t. barátom látta ezen rendeletet, bizo| nyara el fogta olvasni motivatióját is, hogy | miért gondolta a belügyminiszter, hogy az állam'• hivatalnokok is szavazati joggal felruháztassanak? Nem tudnám szóról szóra elősorolni az indoko| kat, mert nem voltam előkészülve a mai vitára; ; a többi motivatió közt azon hivatkozást is fogja ; találni, hogy Szemere Bertalan, a ki — midőn • 1848-ban Krassó megyéből egy folyamodás nyújtatott be, hogy az államkivatalnokok is ruháztassanak fel szavazati joggal, — meghagyta, egyenesen megrendelte, hogy nekik is szavazati | jog adassék. Szemere Bertalan pedig, ki, mint ; tudom, befolyt ezen törvény készítésébe, alig néhány hónappal ezen törvény készülte után, alj kalmasint competens volt ezen törvény magyaj rázására, és bizonyára jól tudta, mi ezen tör• vény valódi értelme. A törvényben az áll: a kinek bizonyos tőI kéje után 100 írt jövedelme van, az szavazati j joggal bir. Ezen tőkének minősége azonban nincs '• meghatározva, s a belügyminiszter ur előtt na| gyón különösnek tetszett az, hogy midőn valaki, kinek kétezer forintnyi úrbéri papirosa, s ebből 100 frt jövedelme van, az szavazatképtelen; mig ellenben, nem csak államhivatalnok, de átaj Iában minden tisztviselő, például egy vasúti | igazgató, kinek állandó 30 ezer frt fizetése van, és ha a társulattól elbocsáttatik, biztosítva van ; neki bizonyos fizetése, az ne legyen szavazatképes. Ez anomáliának látszott, és miután praecedens eset is volt, a melynek fontosságát pedig önök sem | fogják kétségbe vonni, azt hitte a belügyminisz: ter, hogy nem fog hibázni, ha a hivatalnokokat : szavazati joggal felruházza. De nem is állt egyej dűl e felfogásával, mert a központi bizottságok i túlnyomó legeslegnagyobb része önmagától adta | meg ezen jogot, ugy az állam- mint a magán | hivatalnokoknak. (Helyeslés jobb felől.) A mi a honosítást illeti, hogy a belügyminiszter ur kimondotta volna, hogy mindenki, ki a magyar államban hivatalt nyert, az által már honositottnak tekintendő : ezt — bocsánatot kérek, nincs ugyan előttem a rendelet — de kénytelen vagyok mégis kétségbe vonni, hogy ez ily formán foglaltatnék benne : mert a belügyminiszter ur minden eljárásában, mely különösen most nagy fontosságú, a lajtántúli tartományok-