Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

33. országot ülés június 22. 1369. 45 lényeg a Zsedényi Ede által előterjesztett napirendben épen eltemettetni szándékoltatik? A lényeg nem az, hogy a mi miniszterelnökünk egyetértésével intézkedjék a közös hadügyminiszter; a lényeg az, hogy ezen országgyűlésnek beleegyezése nélkül senki sem intézkedhessek. (Helyeslés bal felől.) Abban, mi az ő általa javaslott napirendben foglaltatik, először mellesleg, mellék utón el van ismerve a közös hadügyminiszternek hatósága, sőt létezése is, mit nekünk okvetlenül minden alkalommal mellőznünk kell; (Helyeslés a bal oldalon), másodszor utasítás adatik a minisztériumnak, nem arra, hogy iparkodjék kieszközölni, mit mi törvényekre támaszkodva követelhetünk: hogy az egész tárgy ide áttétessék, és a mi beleegyezésünk nélkül benne semmi lépés ne tétessék, — hanem csak oda utasittatik a minisztérium, hogy iparkodjék magának némi befolyást szerezni, sőt ezen befolyás által némileg erőssé teszszük azon intézkedést, melyet mi törvénytelennek tartunk : mert nem szenved kétséget, hogy ha elfogadtatik Zsedényi képviselőtársunk indítványa, akkor a hadügyminiszter kezébe tétetik az intézkedés, és a mi minisztériumunknak csak a tudomásvétel, befolyás és más ily mellékes dolgok maradnak meg. En tehát, t. ház, oly világosnak tartom Ghyczy Kálmán t. barátom indítványát, és ez annyira megfelel azon felszólításnak, melyet Horvátországtól ezen iratban kaptunk, hogy nem kétkedem abban, hogy tökéletesen bíznunk kell abban, hogy a t. ház egyhangúlag fogja elfogadni, azt mit egyedül lehet e tárgyban alkotmányosan tenni. (Elénk helyeslés a bal oldalon). Simonyi Ernő: T. képviselőház! (Halljuk !) Azon indítványhoz, melyet Komárom város érdemes képviselője nyújtott be, én is kívánok egy pár szót szólani. (Valaki a jobb oldalon: Napirendre! Felkiáltások balról: Ez a napirend!) Ivánka Imre: Olvassa el az illető a napi rendet és ott fogja találni. (Halljuk!) Simonyi Ernő: T. ház! Gyakran vettetek nekünk szemünkre a múlt országgyűlés alatt is és a jelen országgyűlésen is, hogy mindig a közjogi kérdéseket idézzük fel. Higye meg nekem a t. ház, hogy nekem legalább nem telik kedvem, azok fölidézésében, és azért mindig mély fájdalommal látom, midőn ezen kérdések felidéztetnek oly eseteknél, melyek mindig mutatják, hogy azon áldozatoknak, melyeket a közös ügyeknek hoztunk, még nincs vége. (Helyeslés a szélső lal oldalon.) Most ismét ott vagyunk, hogy a közös miniszter, kinek hatásköre világosan körül van irva a törvényben, otyasrnit akar tenni, mire azon törvény által semmiképen feljogosítva nincs. (Igaz! lal felől.) Itt nem arról van szó, hogy a mi minisztériumunk valamelyik tettét helyeseljük-e vagy gáncsoljuk-e, vagy helytelennek találjuk; hanem arról van szó: van-e joga a közös miniszternek Magyarország vagyonát, tőke értékét elidegeníteni? (Ugy van! bal felől.) Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy annyit ki tudott vinni a közös minisztériumnál, hogy az eladás megakasztatott, és hogy az nem is fog megtörténni a nélkül, hogy a magyar minisztérium ez iránt ne értesíttessék. Ez, megvallom, nem elég, én legalább nem tartom elegendőnek, és meg vagyok győződve, hogy a t. ház e részben támogatni fogja a minisztériumot az ő tekintélyével és határozatával ki fogja jelenteni, hogy igenis azt kívánja, hogy az eladás ne csak a mi minisztériumunknak tudomására hozassák, hanem ezen országgyűlés beleegyezése nélkül végrehajtható ne is legyen. Ez Magyarországnak ingatlan vagyonát képezi. Ha valaki azt mondaná hogy a fa nem ingatlan vagyon, akkor kérem el lehetne adni egy egész várost is, mert hiszen az ember nem a házakat adná el, hanem csak a téglákat és köveket melyekből építve vannak. (Derültség. Zaj, Halljuk!) Sokkal több időbe kerül egy fa megnövése, mint a legnagyobb palota fölépítése. Századokon át a természet által nyújtott kincs az, mely itt kérdésben van; és hogy ezen kincs a mi belügyeinkbe, kormányzatunkba semmi tekintetben be nem folyható közeg, mint a közös hadügyminiszter által elidegenittessék: annak sem a jogban, sem a politikában, sem az okszerűségben semmi alapját nem látom. En azt hiszem, nem csak az igazságnál és törvénynél fogva, hanem egyszersmind azon méltányosságnál fogva is, melylyel horvát testvéreink iránt viseltetünk, nekünk tekintetbe kell vennünk a horvát országgyűlés átiratát. (Helyeslés bal felől.) Tekintetbe kell vennünk pedig annál inkább, mert bennünket a horvát országgyűlés csak törvényes kötelességünk teljesítésére szólít fel. (Helyeslés bal felől.) Nem azt mondja a horvát országgyűlés nekünk: Tegyetek nekünk kedvezést! hanem azt mondja: Őrködjetek a nemzet vagyona felett; ez kötelességtek ! Es ezt tennünk valóban kötelességünk. A minisztérium eddig nem tudta kivinni Bécsben, hogy ezen eszme egészen elejtessék. Nem tndom, vájjon az ottani makacs hozzáragaszkodás vagy pedig a mi minisztériumunk részéről tanúsított kevés erély volt-e oka ennek; hanem ha a minisztériumnak szüksége van támogatásra, ha arról van szó, hogy a nemzet vagyona megóvassék akárki ellenében, meg vagyok győződve, hogy akkor e házban véleménykülönbség nem lesz és mi mindnyájan egyhangúlag felhatalmazzuk a minisztériumot, hogy a nemzet nevében tiltsa be az erdőség eladását: (Helyeslés a bal felől) mert ezen